Az autózás úri hobbiként indult, és ezt mutatja a rendszámok alakulása is. Eleinte csak beceneveket kaptak a ritka gépezetek, de az automobil terjedése elhozta a rendszámok korát. Ezek sokszor teljesen átalakultak az elmúlt évtizedekben, és mindig voltak kritikus írások, amelyek szerint lehetne jobb, okosabb, praktikusabb megoldás annál, ami épp van. A rendszámokról szóló korabeli híreket az Arcanum Újságok archívumából szemléztük.
Őskáosz becenevekkel
Az 1895-ben Magyarországon megjelent autók kezdetben minden jelzés és számozás nélkül közlekedtek. Az első években neveket adtak a gépkocsiknak, így például Fényi Béla nagy Peugeot kocsijának „Kati” volt a neve. Nevezetesebb kocsinevek a következők voltak: „Nighty Girl”, „Red Devil”, „Reve”, a „Kroko” és a „Boss”. A neveket egy külön elhelyezett ezüstlapon viselték a járművek.
Az első automobil-forgalmi rendelet 1901-ben született, akkor még összesen 31 rendszámtáblára volt szükség országszerte. A 13-as számot viszont nem adták ki, az autósok tartottak attól, hogy balszerencsét hoz.
Fotó: Zichy/Fortepan
A jelzés egy római és két arab számból állt, majd háromból. Amikor a római egyes mellett elérték a 999- et, római kettessel kezdték elölről az egészet. A módszer hamar kifulladt, a tízes években már körzetekhez kapcsolt jelzéseket használtak. A fővárosi lakosok gépkocsijai a BP-t kapták, Debrecenben és környékén a D dukált.
1933 őszétől újabb változtatást hajtottak végre: a gépkocsik hátulján álló téglalapon felül három szám, alatta két betű szerepelt. 1948-ban ezt módosították: felülre kerültek a betűk, alulra a számok. A számvariációk közül a két betű, négy számra esett a választás — 1958-ban be is vezették.
1962-ben az autón előre és hátra felszerelt rendszámtábla a rendőrhatóság tulajdona volt, az autó üzemben tartója csak használatba kapta. 1981-ben 1 millió autótulajdonos volt hazánkban, és akkor került utcára a TN 00-72 rendszámú autó – írta 1981-ben a Veszprémi Napló. Olyan, viccesnek ható rendszámot, mint például IA, egyszerűen kihagytak a rendszerből. – Fejér Megyei Hírlap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
Az első nagy változás
A fekvő téglalap alakú táblák a kerület jelzésen kívül öt számjegyet tüntettek fel. A kerület jelzés Bp. volt, az autóbuszoknál a 17-es szám, majd kötőjel, utána a kocsi egyedi száma következett, a teljes forgalmi rendszám tehát például: Bp 18—001 volt. A fekete táblán a betűk pirosak,a számok fehérek voltak. – Közlekedés, 1967 (57. évfolyam, 1-24. szám) 1967-12-10 / 23. szám
Ez a rendszer már az 1920-as évek derekán is mutatott problémákat, A Közlekedési Tudósítóban megjelent írás szerint komoly tervek voltak a váltásra, sőt készen volt az a megoldás, amit négy évvel később vezettek be.
Automobil 1915-ben, fotó: Zichy kúria, Zala/Fortepan
A mai szisztémát a hivatalos körök véleménye szerint több okból el kell vetni, elsősorban azért, mert a rendszámoknak az egyes autókerületek között való kiosztása nem történt elég ökonomikusan.
A tizenhárom gépjárműkerület tudvalévően összesen 28 300 darab magánhasználatú személykocsi-rendszámmal rendelkezik, 7750 magánhasználatú teherkocsirendszámmal, 2350 sebesültszállító- és egyéb magánszemélykocsi-rendszámmal és 24 600 motorkerékpár-rendszámmal. Az állami (közhasználatú) autók számában 10 000 darab rendszámot rezerváltak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jelenlegi számszerű elosztás nem jó. Egyes kategóriák már túlhaladták a számukra kijelölt mennyiséget.
Volt területalapú rendszám az országban, a XX. század elején, itt látható, hogy budapesti az autó. (Fotó: Varga Csaba dr./Fortepan
„124336”
A matematikai és statisztikai számítások alapján azonban ez a megoldás több szempontból kifogásolható. A hat számjegy összes lehetséges variációit számításba véve ugyanis 2.400.000 rendszámot lehetne kihozni.
Erre Magyarországon pedig egyáltalán nincs szükség, hiszen ez azt jelentené, hogy minden 2—3 lakosra esne egy rendszám, — autó, teherautó vagy motor — ami pedig nyolcvanhatszorosa lenne a gépjárművek mai elterjedtségének. Nálunk 240—250 lakosra jut egy gépjármű és még a boldog Amerikában, az automobilizmus hazájában sem terjedt el annyira az autó, hogy minden harmadik embernek legyen egy kocsija, ámbár ott elég közel jár a valóságos állapot ehhez a számhoz.
„A B—276“ — így nézne ki az új rendszám.
Ebből a megoldásból is kitelik pontosan 240.000 rendszám, tehát igazán nem kellene tartani attól, hogy egyhamar kifogyna. Teljes kimerítéséhez a mai gépjármű létszámnak 10—11-szeresére kellene emelkednie. Több szempont szól e megoldás mellett. Az autóstársadalom szempontjából azonban valamennyi új rendszámtervnek van egy nagy hibája és pedig az, hogy az új rendszámtábla, bármelyik tervet fogadják is el, pénzbe kerül. – Közlekedési Tudósító, 1929 (2. évfolyam, 1-50.)
Akárcsak minden ilyen nagy horderejű változás, ez is elhúzódott, végül csak 1933-ban vezették be, és tényleg fizetniük kellett érte az autótulajoknak.
Két szám, három betű, ezzel úgy gondolták hosszú időre megoldották a rendszámkérdést 1933-ban. Fotó: Korbuly/Fortepan
A két betű, négy szám, ami sokáig húzta
A szocializmusban 1958 után használt rendszámok alapesetben lapos téglalap alakúak voltak, a betűket és számok között rövid kötőjelek álltak, a fekete karakterek fehér alapon szerepeltek, de voltak más színkombinációk is: az állami szolgáltatók, vállaltok, a taxik fordított, fekete alapon fehér karaktereket tartalmazó rendszámokat használtak, a külföldi diplomaták autóin kék alapon fehérrel állt DT betűpáros és a számok, a diplomáciai testületek nem diplomataautói fehér alapon vörös karaktereket tartalmaztak, de ugyanilyen szín-összeállítású volt az E-vel jelölt ideglenes, a PRÓBA feliratú próbarendszám, valamint a vámkezelés alatt álló gépkocsikra szerelt azonosító is.
A hazai rendszám történet egyik leghosszabban alkalmazott rendszere volt ez, de az 1958-as formátum leváltását már az 1970-es években pedzegették. A Hétfői Hírek újságban megjelent 1973-as cikk szerint „nincs még egy ország a világon, ahol annyiféle rendszámtábla van a járműveken, mint nálunk, s bizony, közlekedési szakember legyen a talpán, aki a több mint negyvenféle rendszámjelzés között kiismeri magát. Ráadásul csaknem az egész ABC foglalt, már csak az U és a Z betű használható fel, ám ez a két betű is hamar „elfogy”.
Egy Wartburgon ülni nem volt menőbb dolog 1959-ben.
(Fotó: Bauer Sándor/Fortepan)
Ezért az újság megkérdezte dr. Demeter András ezredest, a Belügyminisztérium Közlekedési Csoportfőnökségének igazgatási osztályvezetőjét a témáról. Sok érdekes ötlet felmerült az interjúban, a terület alapú jelzésrendszert már ekkor megfontolták a döntéshozók.
Trabanton az új formátum. Németh Tamás/Fortepan
„Felmerült, hogy a többi országhoz hasonlóan a területi jelzésrendszerre térünk át, azzal a különbséggel, hogy hazánkban nincs értelme megyénként, vagy városonként megkülönböztetni a kocsikat, elég, ha öt-hat nagyobb tájegység — például: Budapest, Dunántúl, Észak-Magyarország — szerint adjuk ki a rendszámokat. Ennek a módszernek egyik nagy előnye, hogy a segítségnyújtás nélkül továbbrobogó járműveket az eddigieknél sokkal könnyebben lehet majd megtalálni, ugyanakkor a forgalomban minden gépkocsivezető felismerheti az „idegen” járművet.
Elképzeléseink szerint nálunk is ezt az „egy tulajdonos, egy rendszám” elvet érvényesítjük. A területi rendszer életbelépésével azonban ennek az a feltétele, hogy az autótulajdonos ne költözzön el a körzetből. Ha elköltözik, új rendszámot, kap.” – Hétfői Hírek, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
A változás azonban elmaradt, a két betű-négy szám elrendezés addig húzta, amíg csak lehetett, az 1980-as évek végéig. Ekkor már tényleg tarthatatlan volt a rendszer, ezért elkerülhetetlenné vált a váltás.
Az M1-M7-es autópálya közös szakasza Törökbálint irányába nézve. Fotó: Magyar Rendőr/Fortepan
Három betű három szám
1990 augusztusától kezdték kiadni a három betűből és három számból álló széria első darabjait, a legelső új rendszám az AAB-001 volt. Kezdetben baloldalt a magyar zászlóval és az országot jelző H betűvel, majd a 2004-es európai uniós csatlakozást követően ugyanott kék alapon felül az Unió csillagkoszorújával, alatta a fehér H-val.
Dr. Széll András alezredes, a BM ORFK igazgatásrendészeti csoportfőnöksége közúti közlekedési igazgatási alosztályának vezetője az Ország-Világ magazinnak nyilatkozva vállalkozott arra, hogy ismerteti az új rendszámrendszer alapelveit, a várható változásokat.
„A két betűből és négy számjegyből álló ma használatos rendszert 1958 óta alkalmazzuk. — A mostani szisztéma elvileg öt és fél millió jármű megkülönböztetését teszi lehetővé. Már a hetvenes években felvetődött, hogy módosítani kell, de az elképzelés akkor — elsősorban gazdasági megfontolások miatt — nem valósult meg, pedig néhány konkrét terv is készült. A nyolcvanas évek derekára azonban tarthatatlanná vált a helyzet, mert a lehetséges öt és fél millióból közel ötmillió rendszámot már kiadtunk.
— Az eddig kiadott rendszámtáblák felét — a járművek selejtezését követően — az üzemben tartók visszaadták. Elvileg tehát ezeket ismételten felhasználhatnánk, de ez nem tűnik célszerű megoldásnak a gyártás költségei és a nyilvántartás hibái miatt. Jelentős mennyiséget viszont nem adtak le, a nyilvántartásunk szerint tehát a rendszám még forgalomban van. Legalább 350 ezer darab!
Követelmény az új rendszámmal szemben, hogy különbözzék a régitől, ugyanakkor legyen jól olvasható és hosszabb időre adjon megoldást. Ezért — a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve — a három betűből és három számból álló rendszám mellett döntöttünk. Ez majdnem 14 milliónyi variációs lehetőséget jelent, számításaink szerint ötven évig elegendő.
Sokan úgy vélték, jobb lett volna az új szisztémát területi elv szerint kialakítani, önök miért vetették el ezt a lehetőséget?
— Mert több érv szól ellene, mint mellette. Azokban az államokban, ahol a területi elvet alkalmazzák, a gépjárműveknek a — lakossághoz viszonyított — száma nagyobb, mint nálunk, és az a jellemző, hogy a nyilvántartás alulról épül fel.
A területi elv azt is feltételezi, hogy a jármű üzemben tartójának költözése vagy a tulajdonjog változása esetén átrendszámozás kellene. Ennél a megoldásnál legalább nyolc karakterre lenne szükség, ami jelentősen rontja a rendszám felismerhetőségét.
A területi elvnek tagadhatatlanul lehet közbiztonsági haszna, hiszen a rendőr azonnal felismerhetné az idegen járműveket. Van, aki szerint a közlekedés biztonságát is kedvezően befolyásolná, mert az autósok láthatnák, kitől nem várható el a helyismeret. Nos, ezt az előnyt nem vitatom, de túlzott jelentőséget nem szabad neki tulajdonítani. Húsz-harminc év múlva talán ismét lehet gondolkodni ezen a megoldáson, mert szerintem is ez a jövő.” – Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
A mai rendszer
Az 1989-es jóslat nagyjából bejött, a kétszer hármas elrendezés 2022-ig élt, tehát a kifutási ideje 40-50 év között volt végül. 2022 júliusában kezdték meg az új formátumú, négy betűből és három számból álló rendszámok kiadását Magyarországon, többek között azzal a kikötéssel, hogy az első két karakter kizárólag két magán- vagy két mássalhangzó lehet.
Számításaik szerint, ha a jelenlegi ütemben bővül a gépjárműpark, akkor 500 évig elegendő az új betű-szám kombináció.
