A régi újságok téli tanácsai mutatják, hogy mennyire kényelmes, gondtalan és egyszerű napi tevékenységünk lett az autózás. Lehet panaszkodni a reggeli dugók, a lefagyott szélvédő miatt, de ezek a fránya modern autók ma már egy mozdulattal indulnak, szinte azonnal fűtenek, és elődeikhez képest csodásan bírják a ridegtartást.
Mi volt régen? Az Arcanum Újságok archívumában kutatva kiderül, hogy sokkal-sokkal keményebb feladat volt egy autó üzemben tartása a XX. század derekán. Sokkal több problémát okozhatott az akkumulátor, a különféle folyadékok, kenőanyagok állapota, a sózott utak sokkal hamarabb kezdték ki a karosszériát, az elektromos rendszerek is sokkal érzékenyebben reagáltak a hidegebb időre.
1930-as évek, amikor még leengedték a hűtőfolyadékot
A korabeli autós magazin, a Kerék egyik számából kiderül, hogy az 1930-as években a napi használathoz jól jött egy fűtött garázs. Ha ez nem volt meg, akkor a reggeli indítás hosszas procedúra is lehetett.
„Kezdjük talán az olajkérdéssel. A tél higabb olajat kíván meg, az olajgyárak tehát gondoskodnak róla, hogy a különböző motoroknak megfelelő higabb, téli olajtípusok álljanak az automobilista rendelkezésére. Fontos azonban, hogy ez az olajcsere, az előző olaj leengedésével meg is történjék.
Tóth Árpád/Fortepan
A kocsi benzinfogyasztása télen rendszerint nagyobb, mert nehezebb az indítás, a motor lassabban melegszik át. Igen tanácsos tehát a gázosítóban megfelelő nyílású fúvóka alkalmazása. Az akkumulátor állapotának is különös figyelmet kell a hideg beálltával szentelni, mert a villamosberendezés fokozott igénybevétele és a nehezebb indítás az akkumulátortól is fokozottabb teljesítményt kíván meg.
Bár ma már a legtöbb garázsban gondoskodnak megfelelő fűtésről, mégis ajánlatos a leállított motor hűtőjében lévő víz leengedése, napközben pedig hűtőtakaró használata. A szélvédő üveg befagyása, illetőleg elhomályosodása ellen részben a ma már minden kocsin található elektromos szélvédőtisztító, de újabban más praktikusberendezések úgynevezett detrosterek is hathatós támogatást nyújtanak. A kocsi belsejében elhelyezhető kis autókályhák szintén hasznos szolgálatokat nyújtanak, fázékony autóutasok számára.” – A Kerék, 1936 (9. évfolyam, 1–12. szám)
1970 – télire elrakott autók
Az 1970-es években még akkora macera volt a téli autózás, hogy sokan inkább lerakták a kocsit, és tavaszig busszal, vonattal, kerékpárral közlekedtek. Ezért teljesen általános és hasznos volt a cikk, ami a Technika folyóiratban jelent meg. Ebben részletezték a szakszerű téli tárolás feltételeit.
„Az autósok nagy tábora leállítja gépkocsiját, és nem vállalja a rendszeres téliközlekedéssel járó jelentős többletgondot és felelősséget. Aki teheti garázsba, vagy fedél alatt helyezi el kocsiját. A károsodás nélküli áttelelést azonban csak akkor remélhetjük, ha a leállítást gondos és szakismeretet igénylő munkával végezzük el.
A teljesség igénye nélkül csak néhány alapvető munkára kívánjuk a figyelmet felhívni. A huzamosabb tároláshoz a gépkocsit fel kell bakolni, gondoskodni kell az akkumulátor szakszerű kezeléséről, a fényezést és a krómozott elemeket védőanyaggal kell bevonni.
Ha mindent gondosan elvégeztünk, akkor is a tavaszi beindításnál kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket. Szinte nem megakadályozható, hogy az üzemen kívül helyezett gépkocsinál az elektromos érintkezők, a lassan szivárgott olaj által nem védett belső alkatrészek, fogaskerekek, csapágyak korróziója meg ne induljon.” – Technika, 1973 (17. évfolyam, 1–12. szám)
Sokan letették télre az autót. (Fotó: fortepan/Krizsanóczi Anna)
Ekkoriban is voltak, akik leengedték a hűtővizet éjszakára, és minden reggelt úgy indítottak, hogy a meleg vízzel egyensúlyozva közelítették meg a fagyos időben várakozó autót. Azért szerencsére erre ma már egyetlen kocsinál sincs szükség.
„Csak a műszakilag rendben levő járművel lesz kellemes, de legalább elviselhető a téli autózás. Reméljük, minden olvasónk időben kicserélte a nyári olajat téli viszkozitásúra, és nem feledkezett meg a fagyálló folyadékról. Akik a hagyományos módszert választották és minden este leengedik a hűtővizet, gondoljanak arra, hogy nem elég csak a hűtőt vízteleníteni, hanem a motorblokkból is le kell engedni a vizet.
Reggel, amikor a lehűlt motort újra feltöltik vízzel, kerüljék el a túl meleg víz beöntését, mert ezzel repedést idézhetnek elő. A forró víz által okozott hőtágulás megrepesztheti az öntvényt és ez bizony üzemképtelenné teszi a járművet és javítása tetemes kiadással jár együtt.” – Szabad Föld, 1973. július–december (29. évfolyam, 26–52. szám)
Fotó: Fortepan/Prohászka Imre
„Majd minden gépkocsimárkánál változik a légszűrő szerkezete. Egyes típusoknál a szűrőfedél vagy a szívócső átforgatásával, illetve áthelyezésével történik a téliüzemre az átállás, de van, ahol csak egy kar elforgatása szükséges. Mindezekre a kocsi »Kezelési könyvében« részletes útmutatást találunk.
A légszűrő tisztasága bizonyos mértékig befolyásolja az üzemanyagfogyasztást és a könnyű téliindítást. Ha a szűrőbetétet már 6–7 ezer km-t használtuk, jobb kicserélni újra, a régit a nyári üzemnél esetleg még tovább használhatjuk.
A hideg idő beállta előtt nézzük át a kocsi elektromosgyújtását. A 8000–10 000 km-t futott gyertyákat tegyük eltartalékba, viszont az újaknál vigyázzunk a helyes hőérték megválasztására. Tisztítsuk meg a műanyag elosztófedél belsejét, ellenőrizzük a megszakító elektródák tisztaságát és távolságát. Nézzük át a kábeleket és a pipákat. Ha repedéseket találunk, cseréljük ki újakra, mert ezeken a helyeken könnyen utat találnak az ún. »kóbor áramok«.
Ne feledkezzünk meg a beépített, de már hibás zavarszűrő ellenállások esetleges cseréjéről sem. Lehet vásárolni ún. »víztaszító-spray«-t, hasznos vele befújni a különböző elektromosalkatrészeket, mint pl. a gyújtáselosztót, a transzformátort, a feszültségszabályozót stb.
A szabadban tárolt kocsi motorjának a könnyű téliindítása elsősorban a karbantartástól függ. Tehát a motor beállítása elektromosan, mechanikusan a gyári előírásoknak felleljen meg. Ennek ellenére a jól karbantartott motornál is lehetnek indítási problémák és ilyenkor segítenek az ún. »indítófolyadékok«. Műanyagcsővel a légszűrőház összekapcsolható az indítófolyadékot tartalmazó tartállyal és a kocsiban ülve, a néhány pillanatig tartó befecskendezés után könnyen indítható a motor.
Lényeges tulajdonságuk, hogy nemcsak a motor indítását könnyítik meg, az olajfilm kialakulása előtt biztosítja az egymáson csúszó fémfelületek kenését és megszünteti a hideg motornál előálló intenzív korróziós hatást.
Redszeresen kellett nagy hóban autózni. (Fotó: Alberto Roveri/Adriano Alecchi/Mondadori via Getty Images)
Hasznos az akkumulátort is védeni az éjszakai lehűlésektől, ha van helyünk, érdemes habosított műanyag lemezekkel burkolni az oldalfalait, az alját és esetleg a tetejét. Különösen ott hasznos, ahol az akkumulátor nem a motortérben van, pl. a csomagtartóban vagy a hátsó ülések alatt stb. A nagyon hideg éjszakákon, ha lehetséges, tartsuk az akkumulátort fűtött helyiségben.
A reggeli indítás előtt 30 mp-re kapcsoljuk be a fényszórókat és ha van kézi indítókar, pl. a Zsigulinál, akkor néhányszor forgassuk meg a motort. Sokan hozzájutnak elektronikus gyújtókészülékhez. A tirisztoros berendezések egyik fő előnye, megkönnyítik a téliindítást, mert az önindító-motorral leterhelt akkumulátornál is olyan szikrákat szolgáltatnak, ami szükséges a lehűlt motor biztos gyors indításához.
A Zsigulinak egy kis kurblizás sem ártott telente indítás előtt (Fotó: Kriss Géza/Fortepan)
Nagyon fontos, hogy a hengerblokktól a hangtompító dobig ellenőriztessük a kipufogó rendszer tömítettségét. Télen ez azért lényeges, mert gyakran kényszerülünk arra, hogy álló helyzetben járassuk a motort pl. fűtés céljából. A megfelelő intenzív szellőzés hiányában a rossz tömítések miatt végzetesen mérgező kipufogó gázok kerülhetnek az utastérbe.” – Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
Ma már inkább csak némi ellenőrzés a magyar autós feladata, és az abroncsok cseréje téli gumikra. Bármelyik szerelőműhelyben rövid rutinfeladat a téli felkészítés, amit követően nincs más feladat, csak néha jégkaparás és józan, előrelátó vezetés.
