Autós újságíróként és autóbuziként elég kiábrándító tud lenni, amikor rá-rádöbbenünk, hogy az autóipart épp ugyanazok a marketing-mechanizmusok, globalizációs trendek és költséghatékonysági szempontok irányítják, mint bármely más, számunkra kevéssé érdekes tömegtermék piacát, legyen az akár üdítőital-biznisz, divatipar vagy, mittudomén, műtrágyagyártó szektor.
A fejlesztések, az elektronikai modulok gyártásának egyre nagyobb részét az egész autóipart ellátó nagy cégek végzik (Continental, Valeo, Bosch és társaik), a környezetvédelmi szabványok egyre inkább megkötik az autógyártók kezét, a diverzitás csökken, az egyes autók közti hasonlóság egyre kiábrándítóbb. Egyforma érintőképernyők és TFT-műszeregységek kerülnek a vezetők orra elé, ugyanolyan multikormányok ugyanolyan funkciókra programozott gombokkal, és az aerodinamika kívülről is egyre hasonlóbbra alakítja a kocsikat.
Berliet nyergesvontató. 1967-ben szűnt meg a márka (ami 1957-ben még a világ legnagyobb kamionjának gyártója volt
Ebben a nagy műszaki és formai uniformizálódásban felértékelődik a múlt, felfokozódik a bezzeg-régen hangulat. Ezért is örültünk meg oly nagyon egy-egy öreg csodának a sok újdonság között Párizsban. Íme, örüljetek ti is.
A képre kattintva nyílik a galéria:
Renault Alpine A110, 1961-1977. Nekünk Ferjáncz Attila egykori autójaként dobogtatja meg a szívünket
