Az automatikus vagy automata sebességváltó olyan sebességváltó, amelynél a vezetőnek csupán üzemmódot kell választania (P – parkolás, R – hátramenet, N – üres, D – előremenet), az áttételek módosítása automatikusan történik.
A klasszikus automatikus sebességváltó egy többfokozatú mechanikus váltóból és hidrodinamikus nyomatékváltóból áll. Az utóbbi elem közvetíti a hajtóerőt a motor és a sebességváltó között, feleslegessé téve a tengelykapcsolót. Előnye a rendkívül nagy (megsokszorozott) nyomaték és a folyamatos erőátvitel, hátránya a rossz hatásfok (energiaveszteségek) és a közvetlen, mechanikus kapcsolat hiánya a hajtásláncban (amelynek kiküszöbölésére szolgál az áthidaló rendszer).
A mechanikus részben a fokozatok kapcsolását elektronika vagy hidraulika vezérli. A fokozatok száma, akárcsak a kézi kapcsolású egységeknél, közvetlenül befolyásolja a finom válthatóságot (ugrás áttételek között), illetve az üzemanyag-fogyasztást (a motor gyakrabban üzemelhet optimális fordulatszám-tartományában). 2013-ban mutatták be a világ első kilencfokozatú, személyautóba szánt automata sebességváltóját.
A 2020-as évtizedben a tízfokozatú automata sebességváltók sem kirívóak, ráadásul a technológia korábbi hátrányait modern vezérlési rendszerek alkalmazásával javarészt ki lehet küszöbölni, így nem csak kényelmi, hanem akár sportos elvárásoknak is képesek megfelelni.
Nem azonos az automatizált (robotizált) sebességváltóval.
