Tartósteszt: Honda Insight

Egy-egy hivatalos, sajtós autóteszt jellemzően hétfőtől hétfőig tart a magyar autós újságírás kis pancsolómedencéjében. Hogy ezalatt mennyi kilométer kerül a járműbe, azon múlik, budapesti vagy vidéki-e az újságíró, aki jár vele, és hogy elmennek-e kirándulni a hétvégén a kocsival. Némelyik importőr extrém esetben még azzal is megpróbálkozik, hogy kilométer-korláttal adja át a kocsikat; ez azért nem szokott bejönni. Legutóbb a Saab adott ide 200 kilométerre egy 9-5-öst és a Jaguar 100 (!) km-re egy XJ-t. Mindkettőt elhoztuk, mert túl érdekes volt a téma, de azóta az egyik márka megszűnt, a másik pedig importőrt váltott, annyira nem ment a biznisz. (A jövő héten lesz egy Rolls-Royce kabriónk, amit csupán három órára kapunk meg, de azért az más.)

Tartósak a Hondák a Vezessnél

A Honda ellenben érti, hogy az autós újságíró akkor tudja igazán hitelesen elmondani reménybeli ügyfeleinek, miért is kinek éri meg megvenni autóit, ha lehetőséget ad számára alapos próbára. Így hát idén három Hondát is elhozunk tartós tesztre, elkötelezett zöldség-mániánk miatt csupa hibridet. A CR-Z kupé volt nálunk először, októberben jön a Jazz hibrid, a kettő között pedig négy hónapig egy Insighttal jártunk, sokat.

És négy hónap alatt megszerettük, megértettük, mi több vásárlásra kifejezetten alkalmasnak ítéltük azt a kocsit. Pedig az Insightból a hazai sajtó a szokványos egyhetes tesztek során leginkább csak annyit vett le, hogy nahát, a Priusnál kisebb, gyengébb, fapadosabb, primitívebb technikájú hibridautó is létezik.

Ez az ötajtós, tengelytávja, szélessége és csomagtere szerint a lépcsős hátú kisautók és az ötajtós kompaktok kategóriahatárán billegő, csúnyácska, papíron gyengécske, furcsa, nagyon nem európai elrendezésű belterű kocsi tulajdonképpen ideális jármű az egység sugarú, kétgyerekes magyar család számára, ha az árát nem számítjuk.

Szokni kell, de meg lehet szokni

A formája olyan, amilyen. A behúzott farkú profilt az aerodinamika határozza meg, a facelift utáni változat pofásabb fényszórói dobnak rajta valamit, de fura fara miatt szép autónak egy pillanatig sem lehet nevezni. Belül már sokkal jobb a helyzet.

A Honda az előző Civic-kel vezette be a kisméretű, sok gombbal megszórt, PlayStation-ön cseperedett generációknak szóló kormányt. A háromküllős, jó fogású, sportos kormányról még a bőrborítást sem hiányoltuk. A klímakonzol és a hifi sajátságos, de logikus elrendezését nagyon hamar megszokja, aki használja. A középkonzol nélküli, szabad térdlengetést biztosító műszerfalat pedig a világ többi autójának 90%-ában vissza fogja sírni a termetes vagy hosszú lábú sofőr.

A műszeregység digitális kilométerórája ízlés kérdése, az automata váltós, bolondbiztos hajtáslánchoz képest erősen túldimenzionált fordulatszámmérő felesleges, de illik a márka imidzséhez. A fedélzeti számítógép központi óra közepén lévő kijelzője, amelyen a hibridrendszer energiaáramlásai is követhetők, ebben a méretben megfelelnek a kornak, de a naaagy, látványosan animált menüvel villogó színestévé hiánya már kicsit kínos 2012-ben, egy félig-meddig jövőautójában. Pláne, ha az japán.

És a 2009-es konstrukció gyors avulását mutatja az is, hogy a hifi nem tud Bluetooth-t kezelni, egy extra kihangosítót kellett bedrótozni a kocsiba, hogy ne röhögjék ki a suzukisok az Insight-ban telefonálókat. (A frissített új verzióban magasabb felszereltségi szinten a Bluetooth és a nagy színes képernyő is megjelent.)

Az anyagminőség – vegyes. A műszerfal műanyaga kemény, az ajtókárpit plasztikelemei se prémium minőségűek, de a világos üléskárpit kellemes tapintású és könnyen tisztán tartható. A szőnyegezettség is amerikaiasan komfortos, jó érzés elheverni az Insightban.

Keskeny, de hosszú

Az Insight már relatíve kis csomagtere miatt is kiesne az életbe nem lépett fővárosi taxitenderen, de mér azért sem lehetne felelősen taxizni vele, mert elég keskeny (keskenyebb, mint egy Corsa). A jelzésértékű, fél könyöknyi szélességű könyöklő is jelzi ezt a paramétert. Hosszában ellenben minden rendben vele, maga mögött még 180 centi felett is kényelmesen ülhet az ember.

És a csomagtér is csak papíron kicsi. Az egyes források szerint 339, más adat szerint 408 literes raktér a kalaptartó felgönygyölítésével családi túrákhoz alaposan megnövelhető, és a padló alatt, a hibridakku mögött is van még egy üreg apróságoknak.

Két gyerekkel, pár sporttáskával semmivel nem tűnik kisebbnek a kocsi, mint egy Astra vagy Golf, vagy akár a Prius.

Sajátos, de létező vezetési élmény

Motorikusan már az erősebb 1,6-os benzinesekkel szemben is hendikeppel indul az Insight. Persze ez is szép egy 1,3-as blokktól, de a komplett hibridrendszerre hiába ígéri a Honda egy vérmesebb 1,8-as erejét, a 98 lóerős rendszerteljesítmény csak a könnyű, nem sokkal 12 mázsa feletti kasztni miatt nem mondható kellemetlenül kevésnek.

Sík úton, hétköznapi közlekedésnél a villanymotor segítségével kifejezetten mozgékony autónak tűnik az Insight, de csak az első emelkedőig vagy előzési kísérletig. Ilyenkor az ember lepadlózza a gázt, a motor kellemetlen bőgéssel 5000 fölé pörög fel – és mintha nem történne semmi. A fokozatmentes váltóval nehezen érzékelhető a gyorsulás, de a katalógus szerinti 182 km/h végsebesség és a 12,6 másodperces 0-100 azért realizálható.

Bármennyire is szerény a teljesítmény, a szerkesztőségben azt vettük észre – korra, felekezetre való tekintet nélkül -, hogy senki se bánkódik, ha úgy jön ki a lépés, hogy a Honda lesz az övé pár napra akár egy nagyobb, erősebb, szebb, netán (még) takarékosabb tesztautó helyett. A hibridautók legszeretnivalóbb tulajdonsága, a szedatív, a vezetőt egyfajta derűs éber kómába lökő mellékhatás ugyanis tökéletesen megjelenik az Insight használata során is.

A vezetési élmény az Insighttal a következő: a mélyen ülő, kényelmes székben a sportos kormányt fogva az ember egyszer felgyorsul arra a 60-100-140-es tempóra, amivel haladni akar, és igyekszik ezt folyamatosan tartani. Nem az hozza a sikert, hogy a csikorgó kerékkel induló fehér céges Octaviát lenyomtuk a lámpánál, hanem az, hogy a békés szendergés közben jó előre kiszámított sávváltásokkal a következő lámpánál megint pont mellette vagyunk.

Apró kormánymozdulatokkal, a váltókart néha Sport (haha) vagy Low állásba húzva fékkímélő motorfékkel lassítgatva spórolni a benzinnel: az Insighttal ez nem gyötrő kínlódás, hanem maga a természetes használat. Úgy menteti meg velünk a világot bálnástól-őserdőstül, hogy egy pillanatig se bánjuk, hogy nem érzünk többé dübörgő erőt az autóban.

5,3

Az első tesztek meglepően magas, 7-8 literes fogyasztásokról számoltak be az Insight piacra kerülésekor. Négy hónap alatt viszont olyannyira sikerült összeidomulnunk a kocsival, hogy 5,3 literes átlagot számolhattunk százon, minden különösebb kímélet, szándékos óvatoskodás nélkül. A 6000 tesztkilométer nagyjából 1/4 autópálya, 1/4 város, 1/2 országút arányban oszlott meg. A legjobb részeredmény, 4,8 liter egy fővárosi kolléga szinte tisztán budapesti autózása során jött össze, ami logikus: a hibridek működési elvéből fakad, hogy városban a legtakarékosabbak.

Ezzel a fogyasztással, az első egy év utáni csekély értékvesztéssel és a japános megbízhatóság ígéretével az Insight tuti tippnek tűnik a használtpiacon. 50-60 ezer kilométerrel az első eresztésből kicsivel hárommillió forint felett kínálják ezeket a kocsikat, német importból is itt körül állnak meg a legolcsóbb, de megkímélt, hibátlan példányok. Józan, racionális gondolkodású, a japán tömegmodellek könnyedségét a német tankszerűséggel vagy a francia bohókássággal szemben előnyben részesítő, a dízel szagát gyűlölő autókeresők: ha ebben az árkategóriában gondolkodtok, nézzetek meg egy Insightot!