Vannak olyan találmányok az autóiparban, amikről a nagy átlag azt sem tudja, micsoda, vagy tudja ugyan, de egyáltalán nem vágyik rá. Az autós társadalom szűk maradéka viszont jól ismeri, sőt ennek a rétegnek minden álma, hogy beszerezzen egy ehhez hasonló kütyüt. Valami ilyesmi a Q2, ami az Alfák nyelvezetében a részlegesen önzáró differenciálművet (vagy sperrdiffit) takarja.
A sperr a gyakorlatban egy baromi jó játékszer annak, aki szeret autózni. Arra jó, hogy a két hajtott kerék egy ideig csak azonos mértékben tudjon elkaparni, így biztos kormányfogás mellett nagyobb erő tolja vagy húzza ki az autót a kanyarból. Ha hátul van, ettől lehet szépen farolni.
Videón a 147 és a GT Q2 (Alfa Amore)
Mivel az önzáró diffi gyorshajtásra ösztökél, erősebben csavarja a kormányt és még drága is, főként sportautókba teszik, elvétve néhány elsőkerék-hajtású masinába. Mai utcai autókban ritka, mint a fehér holló, a Mazda3 MPS-en és a MINI-n kívül hirtelen nem is ugrik be más elsőkerekes ilyen technikával. Utólagos beszerelése is megoldható, bár elég körülményes. Ezt nem lehet leemelni az autósboltban a polcról, majd felakasztani a visszapillantóra. Úgy nem fog menni.
Párosan szép
Párosan szép az élet, ezért mindjárt két Q2-es csodabogarat is elhoztunk egy időben. Mivel a Q2-es kivitel kizárólag a 150 lóerős, 1,9-es dízelekhez párosítható, így mi sem választhattunk a motorok közül. A 147-es és a GT is ezzel érkezett.
A két autó méretre, sőt belülről sem különbözik sokban egymástól, aminek oka, hogy a GT valójában ugyanúgy a 156-os alapjaira épült, mint anno a 147, bár utóbbit egy kicsit rövidebbre szabták.
A GT elegáns kupé létére méretes csomagtérrel rendelkezik, így tökéletesen megfelel mindennapi használatra. Feltéve, hogy a vezetője eleget tesz bizonyos testi adottságoknak, vagy igen megértő autójával szemben. A GT-nél sajnos elkövették ugyanazt a hibát, mint már annyi sok sportosra hangolt autónál, nevezetesen hogy egy krumpliszsákot tettek be ülések helyett.
A használhatóság rovására
Hiába a szép és igényes kidolgozás, a GT bőrülései egyszerűen kényelmetlenek. Az ülőlap és a háttámla sehogy sem hozható egymással szinkronba, vagy görnyedt háttal, vagy úgy ültünk benne, mint aki karót nyelt. Optimális testhelyzet nincs. Az csak a hab a tortán, hogy az ülés nem állítható elég mélyre, ez egy bizonyos testmagasság felett már a kilátást is korlátozza előre felé.
A következő oldalon: mit tud a Q2 az utcán és a pályán
Szerencsére az ablakfelülettel konzekvensen mindenhol spóroltak a Bertone-stúdióban, így se oldalra, se hátra nem lehet rendesen kilátni, de még a pirinyó visszapillantótükrök is veszélyesek. Mégis, ez mind vállalható áldozatnak tűnik, ha cserébe egy ilyen formás Alfa látványa fogad bennünket minden nap a parkolóban.
A 147-es ehhez képest meglepően kényelmes és használható autónak tűnik, aki másként vélekedik, az próbálja ki a GT-t. A műszerfal szinte egy az egyben ugyanaz, ezzel együtt az egyik legigényesebb darab a saját kategóriájában. A 147-es be ugyanúgy öröm beülni minden alkalommal, árad belőle az, ami egy olasz autót különbbé tesz a többitől. Áttekinthetőbb és könnyebben kezelhető, mint a GT és a hátsó helykínálat is jobb benne, bár így is szűkös.
Beránt a kanyarba
Ideje útra kelni és kideríteni, mit tud a Q2. Izzítás és gázt neki! A sperrdifferenciálmű alapjában véve minden autóból élvezetes játékszert farag, miután rájöttünk, hogyan is kell használni valójában.
Első alkalommal a sok munkától megfáradva vettem a kanyarokat hazafelé, és feltűnt, hogy jól kanyarodik a GT, mégsem éreztem rá igazán. Másnap kollégám ujjongva mesélte, hogy apró kormánymozdulatokra szinte 90 fokot kanyarodott vele a 147-es, így este már bátrabban tekertem a kormányt a kupéban.
Kezdtem rájönni a techikára, ami szinte ráhúzza az autót a padkára. Érezni az apró rántást a kormányon, miközben kigyorsítunk, jóval szűkebb íven, mint ahogy azt megszoktuk. Gyorsabban és nagyobbat kanyarodik, mint azt gondolnánk, nem engedi, hogy a dízelmotor nyomatéka azonnal füstöt eregessen a kanyar belső ívén futó abroncsból.
De vigyázat! A Q2 nem arra való, hogy nagyobb sebességgel essünk be a kanyarba. Erre nem alkalmas, ha így teszünk, ugyanúgy odaveszhetünk. A Q2 a könnyebb és gyorsabb kigyorsításra jó azáltal, hogy mind a két kerék aktívan részt vesz a húzóerő átadásában. Hatása fokozattan jelentkezik vizes úton, ilyenkor még meggyőzőbb. De mi helyzet a pályán? Tényleg gyorsabb, vagy csak illúzió az egész? Jöhet az igazi teszt.
Irány a pálya
Az Alfa Amore 3 GT-vel és egy Q2 nélküli 147-essel érkezett az összehasonlításra a kakucsi gokartpályára, ami nevével ellentétben tökéletesen alkalmas arra, hogy normál autók is száguldozzanak rajta. Aztán gyorsan meglepődtünk.
A sperrdiffi érezhetően csak az élesebb visszafordítókban hatott jótékonyan a köridőre, a gyorsabb, kisebb ívű kanyarokon ugyanúgy átmentek a sima Alfák is, így nem teljesen azt kaptuk, amire számítottunk. Sőt, némi gyakorl
ás után a sima 147-es még a Q2-esnél is jobb időt futott, így kénytelenek voltunk levonni a következtetéseket.
A sperr jó dolog egy éles kanyarokkal tűzdelt szerpentinen és hasznos esőben, de ne várjunk tőle feltétlenül gyorsabb tempót. Szárazon gyakorlás híján veszélyes lehet, ha túlzottan bízunk benne, ha tudjuk használni, akkor viszont könnyebb vele autózni. Nekünk mindenképpen kellene, ugye senki nem várt más eredményt?
Fájó pont, hogy a Q2 csak ehhez az egy, drága dízelhez választható, pedig egy olcsóbb benzinesben is élvezhető lenne.
Köszönet az Alfa Amore-nak és a kakucsi gokartpályának az együttműködésért!
 Legfrissebb
Legnépszerűbb
Címlapról ajánljuk
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
