| Röviden – Audi A6 3,0 V6 TDI BiTurbo quattro | |
|---|---|
|
Mi ez? |
Agyonmotorizált prémium-szedán |
| Mit tud? | 5,1 másodperc alatt százra ugrik és nem is fogyaszt sokat |
| Mibe kerül? | A6-os 11 milliótól indul, de a tesztautó 23,1 millióba kerül |
| Kinek jó? | Bárkinek, aki szereti a borzalmasan erős, nyomatékos motorokat és a prémium belsőt |
Belső
Audik belsejéről nem nagyon lehet rosszat írni. Az A6-os tesztautó sem kivétel ez alól. A világos bőrbelső elegáns, a külön menüből beállítható, állítható ülőlap-hosszúságú, színes szagos ülésekben a világ végéig tartó út is elviselhető, a kezelőgombok ijesztően kiszámított erőkkel mozognak, méretük, elrendezésük nagyon kitalált és persze a kivitelezésbe sem lehet belekötni. Illetve egy hülyeség mégis van, ez pedig a váltó túloldalára, az utas bal kezéhez telepített motorindító/leállító gomb. Hogy ez miért került ide, azt senki nem tudja. Meg lehet szokni, de én nem ide terveztem volna.
Ezen kívül szinte csak olyan dolog van az amúgy annyira nem tágas belsőben, ami viszont remekül sikerült. A faborítások textúrája, színe, a műszerfal kivitele, a középkonzolba bebújó kijelző, a belső ajtókilincs, a távolsági és tompított fény között önmagától kapcsolgató lámpa, mind mind klasszak.
Az utastér legszebb része
Dízelmozdony
De ebben az autóban nem is ezek az igazi extrák, hanem a bitang erős V6-os dízelmotor. Egész pontosan 2967 köbcentiből 313 lóerőt préseltek ki, ami mellé borzalmas, 650 Nm-es csúcsnyomaték tartozik, már igen alacsony, 1450-as percenkénti fordulatszámtól. Ennek megfelelően az autót nehéz lehetetlen zavarba hozni, a százas sprintet 5,1 másodperc alatt tudja le, és hisztérikus kapcsolgatások nélkül, a legtöbb közlekedési helyzetet nyomatékból, mindössze egy mély levegővétellel oldja meg.
Ilyenkor gyomorbizsergető hang kúszik be az utastérbe, a quattro négykerék-hajtás belevájja gumikarmait a szerencsétlen aszfaltba, és a fekete test párducként lódul naki a végtelennek, olyan lendülettel, hogy elhisszük, akár a Naprendszert is elhagyhatnánk ekkora svunggal. Közben pedig nincs az a halvérű, felelősen gondolkodó bélyeggyűjtő apuka, aki ilyenkor nem kezd gonoszul vicsorogni.
Ekkora motorral könnyedén lehet kényelmesen, az alapjárat körüli fordulaton autózni, pedig a váltó sem egy lusta darab, a nyolcfokozatú, kézzel is kapcsolgatható tiptronic váltó gyorsabban kitalálja, hogy mit is akarunk, mint mi magunk. A váltót, motort, kormányzást menüből is személyre szabhatjuk, több fokozatban dönthetünk arról, mennyire legyen sportos, vagy éppen takarékos a menet és még a motorhangon is változtathatunk. De ha menet közben akarunk megbolondulni, akkor csak az automatikus váltó karján kell egyet rántatunk, és máris kötözködhetünk a fizikával. Persze szigorúan szabályos keretek között.
Szinte hibátlan a belső
Autóúton nagyjából 95 km/órás tempótól kapcsolja az automatikus váltó a nyolcadikat, ha elég ráérősen vezetünk. Ilyenkor kicsivel ezres percenkénti fordulat felett duruzsol a kulturált V6-os dízelmotor. Mintha ott sem lenne, csak némán húz, húz, közben csak a gázolaj habját szürcsöli a tankból. És a vicsorogva gyorsulás után ez is jól esik a testnek, csak máshol.
| Audi A6 Biturbó konkurensek | |
|---|---|
| BMW 535 xDrive (313 LE) | 16 699 000 Ft |
| Mercedes-Benz E 350 4Matic (306 LE) | 17 137 330 Ft |
|
Jaguar XF 3,0 D S (275 LE)
|
16 264 000 Ft |
Fogyasztás
Bár az ember a szomorú tapasztalatokból tanulva hajlamos arra, hogy azt higgye, ekkora motort és ilyen fertelmes teljesítményt nem lehet büntetlenül kinyerni semmiből, és az üzemanyagszámla fájdalmas lesz, a biturbo A6-os mégsem telhetetlen ezen a téren. A tesztút végén 7,7 literre jött ki az átlag – a gyári, ördög tudja miféle trükkökkel mért vegyes átlagfogyasztás még ennél is kevesebb, 6,4 liter – amely fele-fele arányban városban, illetve városon kívül került az autóba. Autópályán nem járt. Igaz, rendeltetésszerű használat mellett a sportosabban vezető kollégánál ez az érték 13 liter körül állt meg. Igaz, városban.
Menüből változtathatjuk hörgő vadállattá
Matricaprobléma
Bár magánügy, de mi jó ideje nem vásárolunk autópálya-matricát. És nem bántuk meg. Igen, pontosan a négynapos matrica megszüntetése óta hanyagoljuk a sztrádát. Ennek egyik oka, hogy a jellemző hétvégi úti célunk 50 km autópályás és 70 km főutas autózás után érhető el – így alig 20 perccel növekedik meg a menetidő – a másik, hogy ritkán van nálunk két hétvégényi időre egy-egy tesztautó, így a 10 napos matrica kihasználatlan maradna. Emellett az üzemanyagköltségeken is jól látszik az autópálya elkerülése, a családi autóval egy-egy oda-vissza úton már literes nagyságrendben mérhető a megtakarítás. Amire ugye még rájön a matrica 3000 forintos ára is. Cserébe kicsit lassabban érünk oda…
Egy hasonló teljesítményű motor bármilyen autóban könnyen válhat legális, de mégis roppant drága tudatmódosító szerré. Így van ez az Audi A6-osban is. Viszont ha kiökörködtük magunkat és egy rövid utazás után lejövünk a szerről, a másnap – üzemanyagszámla – nem lesz vészes. Ha már egyszer kifizettük, akkor az A6 biturbó többé már nem rágja le rólunk a gatyánkat.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
Szerző:Földes Attila
