Takarékos Peugeot, drága vonatjegy
A dízel 308-ról minden tankolás után bebizonyosodik, mennyire étvágytalan konstrukció.
Legutóbb 550 km Budapest és 250 kilométernyi országút után 5,4 literes fogyasztás jött ki, tehát költségoldalról elég jó esélyekkel indult a Magyar Államvasutak ajánlata ellenében.
Vaskeréken Elvira szerint 2040 Ft a teljesárú menetdíj. Nem tévedett a rendszer, a pénztárban is ezt az eléggé borsos összeget kérik. Nem véletlenül állítja heti 1000 kilométert vonatozó kollégám, hogy a legtöbb utastársa valamilyen kedvezményt vesz igénybe.
MÁV másodosztály
Ezért a pénzért másodosztályon kapunk helyet, állni csak ritkán kell, tehát a testbarát zöld műbőr kényelmére hagyatkozhatunk. Utazási élményünket két tényező befolyásolhatja pozitívan: ha van hely a cigifüstmentes vagonban és nem kell megküzdeni az ablak kinyitásáért a huzat gyanújától hisztérikussá váló utastársakkal. Ezúttal szerencsénk van.
Lábtérben a vasúti kocsi messze veri a 308-ast és az ülőlap hossza is kiváló. A zajszint igen kedvező, a vonat halkan suhan, csak a rendszeres dudálások hozzák a frászt a gyanútlanul szendergő utasra, ha a mozdony mögé sikerült felszállni.
Rugózási komfortban verhetetlen a MÁV. Bármi lenne az úton, azt kivasalná a monstrum, de nincs, és nálunk nem kell akkora dilatációs réseket hagyni a sínben, mint a transz-szibériai vasúton.
Mit tud az expresszvonat?
Autóval fölösleges rohanni, simán adunk 40 percet a zárt pályán futó, mindenütt előnyt élvező vonatnak az északi partig. A fotózás után gyorsan kikeveredtünk a Déli pályaudvartól az Alkotás útra, onnét az 1-es úton Bicske, majd letérve Csákvár, Székesfehérvár, Veszprém és Balatonfüred volt az útvonal.
Országúton, szabályos sebességgel nem egészen két óra odaértünk. Az M7-en 20 percet lehet nyerni, ha van e-matrica és épp nem törik össze egymást az emberek, ami a hétvégi csúcsban sűrűn megesik.
Környzetvédelmi szenmpontból szomorú eredmény következik
A MÁV-os utazás idővesztesége változó. A hiperrapid megaexpressz 2 óra 20 perc alatt repeszt a Déli pályaudvartól Balatonfüredig, de a járatok zömének 2:50 körüli idő kell 132 kilométer megtételéhez. A szintidő többek között attól ilyen gyenge, hogy a vonal hiányos villamosítása miatt még mindig mozdonyt kell cserélni Székesfehérvárott.
Útiköltségben egyenlők
Ezúttal a 308-asban nem próbáltuk négy literhez közelíteni a fogyasztást, ment a légkondi, előztünk is amikor kellett, szóval pont úgy autóztunk, mint bármely normális ember. A tankolás eredménye: 4,7 liter/100 kilométeres fogyasztással és 2100 forintból jutottunk el a célig. A vonatjegy ára 2040 Ft volt.
Igazán takarékos autóval egy embernek sem drágább kocsival, mint vasúton nekiindulni, pedig nem számoltuk a tömegközlekedés költségét a pályaudvarig. Riasztóan hangzik, ha a környezetvédelemre gondolunk. Mivel motiváljuk így az átülést a vasútra?
Normál tarifával olcsóbbnak nem olcsóbb, két embernek egészen biztosan nem az. Versenyképtelenül lassú, pedig a pályaudvartól-pályaudvarig vettük figyelembe az időszükségletet, nem pedig háztól-házig, mint a személyautó esetében.
Érvek a vonat mellett
A Déliből 1 óra 46 perc volt kocsival az út Balatonfüredig. A vonatoknak 2ó 20-6ó 27 perc közötti a menetideje
A vasút biztonsága jobb a közúti autózásénál, a kényelme ugyanakkor gyengébb a nyáron forró, télen néha agyonfűtött, máskor dermesztően hideg kupékban. Nagy előnye a MÁV-on utazásnak, hogy nem kell százezreket-milliókat az eszközbe beletámasztani és a menetdíjon felül semmilyen költség nem hárul ránk, szemben az autóval.
A tavasz elején 0 kilométerrel átvett Peugeot pár nappal ezelőtt lépte át a 15 000 kilométeres határt, amikor épp a horvát tengerpartra juttatta el a boldog nyaralókat. A váltója pontatlanul kapcsolható, de nem elromlott, hanem gyárilag ilyen kelletlen.
Gondunk van még a csak közepes hátsó lábtérrel és az eddig talán kétszer használt üléshajtogatási mechanizmussal. Annak örülünk, hogy az ülőlap felhajtásakor sík a padló, de az ülőlapokat csak akkor tudjuk előrehajtani, ha a két első ülést pigmeusoknak állítjuk be. Átlagtermetű utasok mögött ferdén áll a háttámla és kisebb a tér, ahogy sok más autóban is.
Jó lett a 308
Még mindig örömmel vesszük tudomásul, milyen finoman jár a motor hidegindítás után. Dízeltől ez a színvonal szép teljesítmény. A 90 lóerővel és a nagyon hamar lehívható 215 Nm-rel eddig hegyre fel és autópályán is jól boldogultunk.
Épp emiatt nagyon megfontolnánk, hogy érdemes-e kiadni 450 000 forintot a 109 lóerős/260 Nm-es változatért. Talán az erősebbnek a hatgangos, sokkal jobb váltója motiválna. A 308 a leggyengébb HDi-vel is barátságos autó, a kategóriából felfelé kilógó belső anyagminőséggel, csendes utastérrel és megunhatatlanul alacsony fogyasztással.
Semmilyen zűrről nem tudunk beszámolni, a 308-ast eddig fitten tartották a tankolások és a rendszeres mosatás. A dízelnek rövidebb az olajcsere-periódusa, mint a csak 30 000 km után olajcserét igénylő benzines modelleké, már nincs sok hátra az első találkozásig a márkaszervizzel. Valószínűleg úgy megyünk majd a 20 ezres átvizsgálásra, hogy még olajat sem kellett utántöltenünk.
