Ne bízz senkiben
Nincs rá jobb szó, veszélyes a használtautó-piac. Agyafúrtabbnál agyafúrtabb módon próbálják kicsalogatni a pénzt a zsebünkből a nepperek, de sokszor a jómódúnak és tisztességesnek tűnő kereskedők is ugyanúgy.
Nem sokkal jobb a helyzet a magánhirdetők között, akik sokszor szintén ebből élnek, és nem egyszer a Napot is lehazudnák az égről. Mostanra az összes hirdetésben szerepel a „garázsban tartott, kevés kilométeres, női vezetőtől”-duma, ezeket már jobb figyelmen kívül hagyni.
A helyzet olyannyira elfajult, hogy a már az új autókat forgalmazó márkakereskedéseket, és a garanciát kínáló használtautó-telepeket sem tudjuk szívből ajánlani. Mindkét helyről szereztünk rossz tapasztalatokat. Íme!
Megtörtént
Egy kispesti Ford-kereskedésbe – a gyanúsan alacsony ár miatt – előre odaszóltunk telefonon, hogy egyeztessük a hirdetésben látott adatokat. Miután a kiszemelt Focus adatai megerősítést nyertek, még nagyobb lelkesedéssel indultunk útnak. Kár volt, mert az autó 2 évvel idősebb volt a meghirdetettnél. Egy bocsánatkérés jól esett volna, de hiába vártuk. Sarkon fordultunk és távoztunk.
A másik eset egy jó nevű, használt autókat garanciával árusító kereskedésben történt. A kiszemelt autó egy 1,6-os, jól felszerelt Passat volt, viszonylag hihető kilométerrel. A motorban indítás után mind a 8 szelep jól kivehetően csattogott, amit a kereskedő azzal hárított el, hogy az autó régóta nem volt beindítva. Higgyük el, el fog múlni – mondta.
Mivel az eladó szegről-végről ismerős volt, a barátom pár nap múlva sort kerített az üzletre. A csattogás persze nem múlt el, sőt egyre erősödött, és idővel vészesen elkezdett fogyni az olaj is. Eladni már csak kopogásgátló adalékkal lehetett, persze ezt nem kötötte az új vevő orrára. Tanulság: még az ismerőst is átverik, és nagy autóban a kis motor gyorsan elromlik.
A hazai tapasztalatok után már csak a külföldi behozatal maradt, mint lehetőség. Ez sok idő és energia, és ha nem személyesen csináljuk, akkor még jobban levesznek. Ráadásul a kint olcsó kereskedések hírneve szintén nem makulátlan, és oda még visszamenni sem tudunk.
Mégis, hogyan?
Ha szükség van rá, előbb-utóbb muszáj lesz egyet kiválasztani a sok gyanús autó közül. De hogyan? A lényeg a felkészültség. Ha mi nem rendelkezünk ezen tulajdonsággal, akkor kerítsünk egy tapasztaltabb ismerőst, aki lehetőség szerint autószerelő. Ha nincs ilyen, akkor vásárlás előtt guruljunk el egy szervizbe állapotfelmérésre. Belekerül pár ezer forintba, de jobb, mintha százezrekkel átvernének.
Ha ezt is megspórolnánk, akkor szükség lesz minden beleérző-képességünkre. Ha tudunk szerezni, hasznos lehet egy rétegvastagság-mérő, amivel fényt deríthetünk az autó újrafényezett részeire, amikről biztosan csak utólag szereznénk tudomást.
Ha nincs, akkor csak a szemünkre hagyatkozhatunk. Kívül érdemes átnézni az illesztéseket, összehasonlítani az egyes elemek színét. Ennek feltétele a napsütés és a tisztára mosott autó. Az ettől eltérő körülmények gyanúsak.
A motortérben elöl kutassunk gyűrődések után a nyúlványokon, amiket egy komolyabb baleset után szinte lehetetlen
eltüntetni. A csili-vili kimosott motorház megint nem biztos hogy az eladó szorgosságára utal, lehet, csak egy olajfolyást szeretett volna palástolni ezzel a művelettel.
Árulkodik a belső
Sose higgyünk a kilométer-számlálónak, mert jó eséllyel sokkal kevesebbet mutat a valós értéknél. Ha van szervizkönyv, akkor érdemes kalkulálni az utolsó bejegyzés alapján, de sokkal jobb, ha telefonon felhívjuk az adott szervizt, és ott érdeklődünk. A néhány éves autók ezzel a módszerrel könnyen lebuktathatóak.
Érdemes a vezetőülés, a kormány, és a váltógomb állapotát szemügyre venni. A kifényesedett felületek erős használatról tanúskodnak, 100 ezer alatti kilométer esetén gyanúsak. A bőrülések – főleg a világos színűek – viszont 30-40 ezer kilométer alatt is erősen megkophatnak, összegyűrődhetnek.
Nem kell bedőlni a zsírúj kormánynak és váltóborításnak sem, egyeseknek megéri ezeket is kicserélni a kedvezőbb összkép kedvéért.
Klímásat, nagyobb motorral
Ahogy telik az idő, az extrák és a nagyobb motor felára egyre kevésbé érződik az értékben. Lehetőség szerint kerüljük a klíma nélküli változatokat – még télen is! -, és ha lehet, ne a létező legkisebb motorral válasszunk autót. A klíma a kényelem mellett az eladást segíti majd, a kicsivel nagyobb hengerűrtartalom pedig a motor épségét óvja.
Az automata váltó szintén növeli a motor élettartamát, de ezt jól próbáljuk ki, mert javítása igen drága. 150 ezer km környékén sok megadja magát, ilyenkor százezres nagyságrendre rúg a javítása.
Próba közben ne legyünk szégyenlősek, forgassuk meg a motort rendesen, induljunk kitekert kormánnyal nagyobb gázzal, hogy kiszűrhessük a mechanikus hibára utaló zajokat. Vessünk egy pillantást az olajpálcára, amiből nemcsak a mennyiséget, de a minőséget is meg tudjuk állapítani. Ne legyen túl sötét, vagy túl híg az olaj, mindkettő rosszra utal.
Szó szerint gáz van, ha a dízelek fehér füstöt eregetnek az olajbetöltő nyílásoknál, a kartergáz a motorkopás legfőbb ismertetőjegye. Jó tudni, hogy motorhiba esetén a dízelek javítása legtöbbször drágább, mint a szívó benzineseké.
