Az első kilométereken nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy úgy festek a sárga behemótban a normális autók között, mintha cifra bohócjelmezben parádéznék egy ködös, november délutáni gyászmisén. Aztán szép lassan elpárologtak a rossz gondolatok, helyüket valami furcsa érzés vette át, sebezhetetlennek éreztem magam a tanknyi majomketrecben.
Egészen az első körforgalomig, amelyből kis híján közvetlenül az árokban landoltam a géppel. Később a hegyről lefelé tréfált még meg a rettenetes fékhatás a nedves útfelületen, durván negyvenes tempóról fékezve produkált ötvenméteres fékutat a H3-as. Ezek után már óvatosabban hajtottam vele, mint egy fékhibás, higannyal púposra rakodott – igen, tudjuk, hogy ilyet nem lehet – törött rugójú IFÁ-val.
Szárazon
Szárazon valamelyest javul a dolog, már emberibb féktávon megáll a vastömb, de a kanyarokba továbbra is nyugdíjas tempóban kell érkezni, különben visítanak a teherautónyi gumiabroncsok. Utóbbi azért valljuk be, élvezetes dolog, de hamar megunjuk, hogy a gyalogosok még nagy távolságban is összerezzennek érkezésünkre.
Soros bőgés
Egyenesben aztán minden megszépül, a benzinmotor csendben, talán túlságosan is csendesen végzi a dolgát és a termetes kasztnihoz képest még a fürgeségre sem lehet sok panaszunk. A váltó sem vacakol sokat a fokozatok között, persze nem is hagyja magát megzavarni holmi hat-hét lehetőséggel, mindössze négy fokozat között kell kapcsolgatnia. Ha kell, akkor alaposan megbőgeti az öthengeres motort, ami ilyenkor nem is szól rosszul, bár ebben nincs teljes egyetértés a szerkesztőségben. Persze bőven elmarad egy rendes V8-as által keltett hangzavartól, de egy öthengerestől ez is dicséretes teljesítmény.
Egyik barátom találóan jegyezte meg, Hummert az vesz, aki azt hiszi, megengedheti magának, hogy húszliteres fogyasztású kocsival furikázzon. Holott ő sem engedheti meg magának, csak van rá pénze. Nálunk 19,8 liter benzin kellett száz kilométer leautózásához, ami nem kevés, de látatlanba én mégis többre saccoltam. Persze ez is rengeteg.
A következő oldalon kimerészkedünk a sárba és megfertőz minket is a veszélyes Hummer-kór
Álmában védtelen
Amíg nálam volt az autó, az életem nagy része állandó rettegésben telt. Az éj leple alatt osonó, kezükben doboznyi kockacukrot szorongató sötétzöld aktivistákat vizionáltam, amint a lezárhatatlan üzemanyagtank felé kacsintgatnak, hogy végső csapást mérjenek a patás ördögként gyűlölt benzinzabáló autóra. Szerencsére mégsem lakom ennyire környezettudatos környéken, így a Hummer motorja megúszta a kivégzést. Biztos a kedves, távolságibusz-sárga fényezés vette el az utálat erejét.
Kívül hatalmas, belül nagy
Belül bár jóval kevesebb a hely, mint amit kintről sejteni lehet, de mégsem kell szorongani. A vezetőülést leghátra tolva már nekem is elérhetetlen távolságba került a kormány, és a második sorban még így is maradt hely. A tető sincs vészesen alacsonyan még hátul ülők sem verik be a fejüket. Amerikai autóhoz mérten a belső is szép, kár, hogy nagyon sötét.
Kezelőszerveit európai logikával meg kell szokni, ugyanis sok minden teljesen máshol van, mint ahogy azt megszoktuk, és az amerikai jelzéseket is előbb dekódolni kell. Az ergonómiai balfogások eredményeképpen a vezetőülésből alig érhető el az ablakemelő gombja, idétlen helyre került az ablakmosó és a fényszórómagasság állító, valamint a belső világítás kapcsolója is. A sikeres terepi léthez szükséges gombok sem hasonlítanak semmiféle korábban látott megoldásra, de azért hamar megfejthető minden.
Páncélterem
Pingpongasztal méretű ajtajai úgy csukódnak, mint egy svájci bank páncéltermének kapui. Határozott, de tompa csattanással. A bunkerérzésre rásegítenek, a H3-as keskeny, lőrésszerű ablakai is. A kasztni ennek ellenére átlátható és az apró, közel függőleges üvegfelületeknek hála a fémtest még a tűző napon felejtve sem melegszik fel kibírhatatlanul.
Terepre vele!
Manőverezni nem nehéz vele, sőt, váratlanul könnyű vele kanyarodni és a parkolás sem izzasztó feladat, ha nem felejtjük el, hogy az autó hátán még a mázsás pótkerék is ott terpeszkedik és nem bontunk le vele semmi értékeset. Igazán mégis ott élvezet vele az autózás, ahol elfogy az aszfalt. Hatalmas kerekei magabiztosan nyelik el az földutak arasznyi gödreit, és a tisztességes, 216 milliméteres hasmagassággal a legtöbb helyen elboldogul a sofőr. A fellépőt a Hummeren is utáltuk, ez legfeljebb arra jó, hogy biztosan sáros legyen a gatyaszárunk, mire hazaérünk.
A meggyőző tereptulajdonságok és a rendes felező, hátsó difizár ellenére nem szívesen merészkednénk be vele egy átlagos közép-európai erdőbe. A kétméteres szélesség, a sok műanyag dísz és a majd’ ötméteres hossz erdőben csak bajt hoz a sofőr fejére. Inkább füves pusztákon, tágas legelőkön van elemében a gép. Ott legalább elfér.
Fertőzés
A kegyetlen fogyasztás és az autóként nehezen kezelhető viselkedése ellenére is könnyű beleszeretni a kocsiba. Miután visszaadtam a forgalmazónak, máris csorgó nyállal az eBay-en kutakodtam olcsó H1-es után. Hiába, ha megőrülünk, legalább csináljuk rendesen. Sajnos olcsó Hummert nem találtunk, így a garázsunk előtt nem áll majd hasonló, de azért reméljük előbb utóbb egy H1-est is megkergethetünk.
Műszaki adatok -Hummer H3 3.7 Sport Luxury | |
MOTORADATOK | |
Lökettérfogat (ccm) | 3653 |
Furat x löket (mm) | 95,5 X 102 |
Hengerek / szelepek száma | 5/20 |
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 180(244)/5600 |
Max. nyomaték (Nm/ford.) | 328/4600 |
MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
Végsebesség (km/h) | 158 |
FOGYASZTÁS | |
Város (l/100 km) | 18,7 |
Lakott területen kívül (l/100 km) | 12,1 |
Vegyes (l/100 km) | 14,5 |
CO2 kibocsátás (g/km) | 346 |
MÉRETEK | |
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4782/1989/1904 |
Tengelytáv (mm) | 2841 |
Menetkész tömeg/terhelhetoség (kg) | 2359/521,6 |
Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 87 |
Gumiméret | 265/75 R16 |
ÁR, KÖLTSÉGEK | |
Tesztelt autó ára (forint) | 14 300 000 |
A szériafelszereltség fontosabb tételei | Állandó összkerékhajtás, elektromos ülésállítás, felező és diffizár |
ÉRTÉKELÉS | |
Pontszám (max. 10) | 8 pont |
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|