Milyen jó ötlet! Elviszünk egy szexi csajt az autóval, hogy kipróbálhassa, ő majd áradozik róla és mindenki boldog lesz. De nem! Nézzenek oda, milyenek ezek a nők. Az első pillanattól kezdve kritikusan fogadta az új GT-t. Például ami nagyon bántotta a szemét az az ajtó zárjának reteszelésére szolgáló, Zsigulit idéző pöcök (Valaki tud rá egyszerűbb kifejezést?). És ahogy folyamatosan ismerkedett az autóval, úgy jött elő benne az egyre nagyobb ellenszenv. Szerencsére azért sikerült nagyon sok pozitív vonást is találnia benne.
| Achtung, Achtung! |
| Eltűnt egy német kisfiú! Illetve aki nagyon, de nagyon és csak és kizárólag az autó iránt érdeklődik és a csinos lányok hidegen hagyják (gáz), az ide kattintson! |
Például, hogy nagyon szép. Na de jó – gondoltam magamban – ez annyira tipikus…
Majd jött a kérdés:
– Ki tervezte?
Erre én (nyeglén, de nem bántóan, hanem inkább kételkedve)
– Miért, ha azt mondom neked, hogy mondjuk Pininfarina, akkor az úgy oké?
– Persze. Jól ismerem őket, nagyon jóban vagyunk.
És kopp! Mert válaszolni ugye nem tudtam! Ennyit a szőke nő elméletéről.
A nap további részében más is kiderült Helgáról. Azon kívül, hogy ért az autókhoz és jól néz ki, szeret főzni, takarítani is szokott, ja és jól néz ki (vagy ezt mondtam már?). Kedvenc autója és egyben vágyai netovábbja egy új dízel MINI. Ez ismét csak arra utal, hogy remekül átlátja a dolgokat az autós bizniszben, remek választás a 110 lóerős kisautó. Ja és éppen szabad. Sajnos én kizártam magam a kegyeiből, mert rák vagyok, akik szerinte sunyik. Na persze én szóba sem állnék vele, nem az esetem. :)
Ki is a szőke?
Szia, szia, irány Szentendre. Szerencsére nincs nagy dugó, hamar kiérünk Óbudáról. Leállunk a Duna-partra kocsival, „Akkor csináljunk pár képet.” Míg ő felveszi a szexibébi-jelmezét, addig én előkészítem a masinákat (kocsi, fényképezőgép). Tudni kell róla, hogy régóta külföldön nyomja, több nemzetközi magazin címlapján szerepelt már, egyszóval vérprofi.
Lenyitnám a tetőt, egy roadsternek azért csak úgy kellene szerepelnie a képeken, hogy nincs leponyvázva. Őőő. Hát, akkor ezt kell megnyomni, vagyis inkább ezt? Ja, nem, az csak egy tárolórekesz nyitója. De jó! Oda legalább végre betehetem a pénztárcámat, amit eddig az ölemben hoztam. Akkor elképzelhető, hogy nem elektronika nyitja? Ok. Kar elfordít, csomagtartó kinyit, ponyvát betuszkol. Megy ez!
Akkor nézzük a gépet, szerencsére letöröltem a kártyáról a felesleges képeket még bent, hogy ráférjenek az újak… közben próbakattintás …, mert ha nagyon sok a kép-
No CF Card!
(Szentendrén is biztosan van elektronikai bolt. Venni kéne gyorsan egy memóriakártyát! De hogyan csináljam, hogy ne vegye észre? Á, inkább megmondom, hogy el kéne halasztani, mert megbetegedtem. Vagy mondjuk nem jók a fények!)
„Figyelj csak! Nagyon megharagudnál, ha azt mondanám, hogy vissza kell mennünk az irodába? Legalább többet tudsz vezetni!”
– Miért, mi történt?
– Hát nincs memóriakártya a gépben, mert egy kollégámnál volt, és nem rakta vissza, és csak most kaptam meg késve, és nem én tehetek róla, de hamar megjárjuk.
– Hát jó, menjünk, csak mondjuk nem érek rá egész nap.
Elindulnánk gyorsan vissza, de azért nem ilyen egyszerű az élet. Mindjárt kiderül, hogy miért?
Gyorsan felcsukom a tetőt és már rohanhatunk is vissza. Mondom gyorsan! Mondom felcsukom! Ja, hogy ezt egyedül felcsukni esélytelen? Hát akkor: „Helga légyszi, amíg én kívülről nyomom a tetejét, addig te próbáld már meg beerőszakolni azt a két kallantyút a helyére! Oké, most bent van? Nincs? Na és most? Hurrá, pacsi!” Tűz vissza, kell ide az a 264 lóerő az ilyen esetekre.
Azért szerencsére ez a sok ostoba szituáció végül jól sült el és egyben a későbbi remek hangulatot is megalapozta. Viccesen megjegyezte, hogy ha mondjuk egy átverős műsor áldozatául szemeltük ki, akkor valami komolyabb dolognak is kéne történnie, mert oda ez még kevés. Aztán persze a fotózáskor is kiderült, hogy picit nagyobb tapasztalata van a dologban. Mindjárt fel is csapott stylistnak és a képre nem illő dolgokat elhajigálta.
A művésznőnek innen is köszönjük a szereplést. Aki többet szeretne megtudni Helgáról, keresse őt a ma megjelent augusztusi FHM-ben!
| A hivatalos teszt Balázstól |
|
Míg Dénes egy csinos leányzó mellett múlatta az időt, addig nekem a puszta fém és műanyaghalmazzal kellett beérnem. Ennyire szembeötlően ismeretlen autóban talán még sosem múlattam az időt. Az utca emberének fogalma sincs mit lát, még a villamosmegállóból is záporoztak rám a kérdések. A nyitott tetőn át elcsípett mondatfoszlányok is egyértelműen ezt erősítik meg. Egyesek a már kimúlt Opel Speedster utódját vélik felfedezni benne, pedig az égegyadta világon semmi köze hozzá. A 70-es évek elejéig gyártott Opel GT-ről már csak kevesen hallottak, igaz Európában tényleg ritka volt, mint a fehér holló. A több mint 30 év után feltámasztott modellnek persze nevén kívül nem sok köze van a régihez, viszont jobban néz ki. A külső egyszerűen lebilincselő, hasonlóan szemet gyönyörködtető vonalakat csak papíron szoktak huzigálni a tervezők. A GT amerikai testvérmodelljeire épül, a Pontiac Soltice és a Saturn Sky már régebb óta futnak az utakon. A belsőről jobb nem mesélni, az olyan amerikás, a maga kissé igénytelen módján. A hátratolt orrmotor, a hátsókerék-hajtás, az egyszerre széles és alacsony felépítés, a 264 lóerős turbómotor mind-mind arra utalnak, hogy egy vérbeli sportautóról van szó. A látszat csal. A GT használhatósága az utcai autókéval vetekszik, de ezzel sokunk bánatára ki kellett irtani a sportos géneket a teremtői folyamatból. A kicsit bonyolult tető és a minimális csomagtartó ne tévesszen meg. Egyedül a kormányzás maradt meg izgalmasnak, a futómű vagy a fék sajnos nem produkálja a látványnak megfelelő szintet. A motor erős ugyan, de egyáltalán nem pörgős, nem hajszolja önkéntelenül száguldozásba vezetőjét. Ennek ellenére nem nehéz pillanatok alatt 160-nal száguldani, miután 5,6 másodperc után elhagyta a mutató a 100-as osztást. |
Az utolsó szó jogán, illetve reagálva Balázs felütésére szeretném elmondani, hogy azon a héten végig betegen nyomta az ágyat Hamar úr, de a hétvégére ragaszkodott a GT-hez. Pénteken három ember szervezte össze az életét, csak hogy a felépüléséhez az Opel GT-vel tudjunk hozzájárulni. Jó egészséget kívánok innen is!
Letölthető háttérképek (1280*1024 pixel)
