Teszt: Hyundai i10 1.1 CRDI

Drágaságom, a pici dízel

1/18 Pici, de szerethető

Pici, de szerethető

Fotó megosztása:

2/18 Mindössze 1,1 literes

Mindössze 1,1 literes

Fotó megosztása:

3/18 Kulturált a belső

Kulturált a belső

Fotó megosztása:

5/18 175/50 15"

175/50 15"

Fotó megosztása:

6/18 Utólagos, de gyári

Utólagos, de gyári

Fotó megosztása:

7/18 Vidám és elég tágas

Vidám és elég tágas

Fotó megosztása:

9/18 Nem szűkebb az átlagosnál

Nem szűkebb az átlagosnál

Fotó megosztása:

10/18 Hátul is elviselhető rövid távon

Hátul is elviselhető rövid távon

Fotó megosztása:

11/18 15,8 alaatt gyorsul 100-ra

15,8 alaatt gyorsul 100-ra

Fotó megosztása:

13/18 3 millió az alapár

3 millió az alapár

Fotó megosztása:

14/18 75 lóerős a CRDI

75 lóerős a CRDI

Fotó megosztása:

15/18 Innen szép legkevésbé

Innen szép legkevésbé

Fotó megosztása:

17/18 Szép a szeme

Szép a szeme

Fotó megosztása:

18/18 Vidám jelenség

Vidám jelenség

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

Mindössze 1,1 literes

Mindössze 1,1 literes

 

 

Apró és szerethető

1,1 literes dízel. Röhej. Néhány éve az autópiacon ültem egy 1990 körüli Daihatsu Charade-ban. Abban egyliteres dízelmotor muzsikált, bár az a förtelmes ricsaj csak a gazdája számára volt élvezhető. Nekem egy kerti traktornak tűnt a kis nyavalyás. Ráadásul, rövid beszélgetés után arra is fény derült, hogy a Matchbox-méretű járgány 30 ezer kilométerenként igényli a nagygenerált.
 
A Hyundai i10 ilyen élmények után igaz prémium luxusautó. Kifinomultsága vetekszik a nagyobb és finomabb járású négyhengeresekkel, és biztosan halkabb, mint a VW, vagy az anno tartós teszten használt Smart Forfour háromhengerese. Utóbbiak leginkább egy kávéfőzőre emlékeztettek bennünket.

3 millió az alapár

3 millió az alapár

 

 

Az i10 apró dízelmotorja kifejezetten szerethetőnek tűnik abban a mezőnyben, ahol a széles körben elterjedt 1,25-ös Fiat Multijetek, és az 1,4-es dízelek játszanak, eddig úgy tűnik, minden különösebb panasz nélkül. Persze nem szabad 500 ezres futásteljesítményre számítani, de nagyobb javítás nélkül ennek közel a felét illene teljesítenie a résztvevőknek.

A meglepően kulturált járású Hyundai erősnek számít a maga 75 lóerős teljesítményével, de a 153 newtonméteres nyomaték is közelít ahhoz a szinthez, ahonnét már nyomatékosnak hívunk egy motort. Hideg téli reggeleken is jól indult, alig érezhető a turbólyuk, kifejezetten pörgős, és még ennél is takarékosabb. Ezek az első tapasztalatok a Hyundai i10-zel. Bíztató, nem? Lássuk, mit tud ezen kívül.

Túlodalon kiderül a fogyasztás, és szó lesz a vezetési élményről

És még szép is

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az i10 kifejezetten tetszik. Nem túl férfias darab, annyi biztos, de formás gömbölyű orra abszolút vidám kisugárzást ad az autónak, öröm ránézni. Hátulról is elmegy, oldalról pedig a vicces kinézetű abroncsok mosolyogtatják meg a szemlélőt.

175/50 15″

175/50 15

 

 

A 15″ 175/50-es méretű gumik az apró felnin úgy mutatnak, mint kinőtt strandpapucs egy szőrös jetin, de legalább hasznosak. A nem túl széles, de legalább magas Hyundai valószínűleg ennek is köszönheti, hogy imbolygás nélkül tűri a kanyarokat, és hogy nem hozza ránk a frászt, ha odalépünk a gázpedálra.

Márpedig ha odalépünk, az i10-es jól megy. Városban kifejezetten fürge, de a 130-as autópályatempót is olyan könnyedén veszi, mintha erre találták volna ki. Az más kérdés, hogy a 3000-es fordulatszám mellett kalapáló dízel nem túl csendes, és a szélzaj is
jócskán felerősödik ilyen sebességnél. Hosszú távú utazásokra ne vegyünk i10-est, de néha kiruccanni vele a városból bőven megteszi.

75 lóerős a CRDI

75 lóerős a CRDI

 

 

Méretéhez és a lapos abroncsokhoz viszonyítva abszolút kényelmesnek mondható a Hyundai futóműve is, amit a kellemesen lágy kormányzással, és a hasonló váltóval együtt bármikor szívesen vezet az ember.  Örömünket a gazdaságos működés emelheti a fellegekbe.

Ami a fogyasztást illeti, az apró dízel országúton 5 liter alatti is beéri, de ugyanezt vegyes használatban is produkálja, ha nyugodtan tereljük a szekeret. Mi főként ott használtuk, ahová való, így a városi fogyasztásról tudunk még biztosabban nyilatkozni. Ez nálunk 6,5 liter volt száz kilométeren, amit csöppet sem nyugodt tempóban tettünk meg. Biztosan és könnyen lejjebb szorítható még.

Nem nagy, nem is pici

Egy 3,5 méteres autó belül sem táncterem, de ettől függetlenül elfogadható a Hyundai térkínálata. 190 centis

Vidám és elég tágas

Vidám és elég tágas

 

 

magassággal is vígan elvoltunk benne, gyorsan megszoktuk, hogy nem állítható tengelyirányban a kormány, és hogy kevésbé tolható hátra az ülés, mint amennyire mi szeretnénk. Még meglepőbb, hogy hátul sem találtuk vészesen szűknek a helyzet, rövid időre felnőttek is nyugodtan vállalhatják benne az utazást.

Az utastér minőségre is elfogadható, szerencsére a vidám és fiatalos formákat ide is sikerült beterelni. Az apró 225 literes csomagtér a kategória sajátosságának tudható be, de mielőtt becsmérlően szólnák róla, eláruljuk hogy ez így is nagyobb, mint egy Chevrolet Spark vagy Suzuki Splash csomagtere.

Megéri vagy nem éri?

Nem családi autó a Hyundai i10, de másodiknak, városba, feleségnek érdemes elgondolkozni rajta. Üde színfolt a

15,8 alaatt gyorsul 100-ra

15,8 alaatt gyorsul 100-ra

 

 

kategóriájában is, szerintünk a legpofásabb darabok egyike. A dízel változathoz már alapáron kapjuk a klímát is, ami listaáron közel 3 millió forintos kiadást jelent. Ez 200 ezer forinttal több, mint az azonos teljesítményű 1,2-es ára, és 400 ezerrel drágább a gyengébb 1,1-es benzinesnél.
 
Az alacsonyabb fogyasztás miatti nyereségért ugyan nem érdemes a dízel mellett szavazni, a jóval élhetőbb, kellemesebb karakterisztika miatt viszont mégis érdemes fontolóra venni, hogy ne egy benzinest válasszunk. És akkor előbb-utóbb az is kiderül, mennyit bír a parányi dízel.

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…