Szép így egyben az R-Designos, megbolondított S60-as
Egy sportos Volvo az átlagember számára nagyjából annyira furcsán hangzik, mint egy hétszemélyes, vagy jó terepképességű sportkocsi, esetleg mint a hibrid-hajtású, ültetett szőlészeti traktor. Ennek ellenére a megbolondított S60-as Volvo külsőre igen megkapó. Gyönyörűek a kerekei, sokat dob rajta a légterelők hada és előnyére válnak az ezüst ruhába bújt külső tükrök.
De a középkori nőideál kapcsán tudjuk, hogy a szép mindenkinek mást jelent. Nekem azért mégis jobban tetszik az R-Designos Volvo, mint mondjuk Rubens pufók nőalakjai, pedig nyilvánvaló, hogy esztétikailag Rubens jóval képzettebb volt nálam.
De ez a Volvo akkor is tetszik. Dögös, és teljesen szokatlan jelenség.
Nézzék meg mozgás közben is:
Mi az az R-Design?
A Volvo R-Design csomagja 15mm-rel leültetett, keményebb sporfutóművet, krómozott dupla kipufogóvéget, hátsó diffúzort, 18 colos Ixion keréktárcsát, színre fújt karosszéria kiegészítőket, és ezüst külső visszapillantó borítást takar. Bent majdnem minden kezelőszerv neve előtt ott a sport szócska, így a kormány, a pedál, az ülés és még a szőnyeg is sport.
A középkonzolra alumíniumbetétek kerültek, és a műszerfal is kapott egy kis kék extra fényt. Fehércérnás díszöltéseket és R-design feliratot kaptak az egész érdekes anyagokkal kárpitozott, kétszínű ülések is. A tupírozás ellenére a belső hangulat mégis megmaradt inkább elegánsnak.
Kezelőszervei átgondoltak, minden a helyén van, bár nekem a középkonzol apró gombtengere kicsit zavaros. Ami viszont nagyon zavaros, az a fedélzeti számítógép menürendszere. A navigációs beállítások furcsa logikát követnek, és a rendszer pont annyira lassú, hogy legyintve inkább lemondunk róla és felcuppantjuk az ablakra a jó öreg PDA-t egy iGo-val. Mindenkinek jobb így.
Pedig a menüben vannak remek dolgok is, így például számos ponton kedvünkre szabhatjuk az autót. Az egyik legjobb húzás, hogy a kormányrásegítés erejét is több fokozatban állíthatjuk be, de akár a fényszóró beállítását is átkalibrálhatjuk, ha éppen baloldali közlekedést preferáló területen járunk.
Kétszínű, kellemes anyagú ülések
180 ló, 1,6 literben
A motortérben olyan gépezet dolgozik, amely 180 lóerőt képes kihozni magából. Sportos külsejű modellben nem is meglepő ez a teljesítmény, de az 1,6 literes lökettérfogat már nem annyira megszokott dolog. Pedig az aprócska, de mérges motor nem is rossz ide, átlagos használat mellett csendes, kulturált darab, de ha akarjuk, egy kicsit képes morogni is. De csak szolidan, nehogy megrémisszen egy elárvult rénszarvast a behavazott, svéd alföldön.
Ha a váltó hagyja, akkor szépen dolgozik a motor. Aránylag hamar magához tér, és jól bírja a strapát, egészen magasabb fordulatszámig. Persze igazi csodát ne várjunk tőle, ha nagyon kéne menni, akkor kiderül, hogy a 180 ló bő másfél tonnával, már nem vágtat féktelenül.
Ki mondta, hogy egy svéd nem őrülhet meg?
Az új, duplakuplungos váltó azonban kis híján a halálba kergetett. Szinte reménytelen úgy nyomni a gázt, hogy az autó ne rángasson eszelős baromként. Mintha folyton azon küzdene, hogy valahogy kicsavarja a kormányt a vezető kezéből. Vált ide, vált oda, közben az autó – és az utasok – rángatóznak odabent. Gyorsnak ugyan gyors a Powershift váltó, de csak annyira dolgozik kifinomultan, mint az alábbi kisfilm svéd főhőse. Az első 40 másodpercet nyugodtan áttekerhetik, a lényeg úgyis csak ezután jön.
Húsgolyóból is sok a tizenhét
A kis lökettérfogatú, mérges turbómotor fogyasztása városban teljesen eszement méreteket öltött. Megpróbálhatjuk arra kenni, hogy még igen új az autó, vagy arra, hogy extra nagy dugókat fogtunk ki, de a 17 literes városi átlag elképesztően sok.
Városon kívül valamelyest jobb volt a helyzet, ott teljesen agyhalott, kárpitra nyálat csorgatós vezetési stílussal – ezt ne próbálja ki senki, mert tartós egészségkárosodást okozhat – sikerült nyolc liter körüli értéket mérni. Messzemenő következtetést ebből még nem vonnánk le, majd később kiderül, sikerül-e másoknak a gyári, erősen optimista 7,4 literes átlagot kiautózni belőle. Mi drukkolunk.
Adatlap
Volvo S60 T4 R-design
| Motor | 1596 cm3, Benzin, S4 |
| Teljesítmény | 180 LE |
| Nyomaték | 240 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,3 sec |
| Végsebesség | 225 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 6,4 l / 100 km |
Ha túltesszük magunkat a váltó hisztijén, akkor kiderül, hogy egész kellemesen vezethető ez a Volvo. A jó fogású és szépre sikerült kormány mellett a futómű is jóféle. Kellően határozott, feszes, és sportos stílusa ellenére nagyon messze van a rázóstól, kényelmetlentől. Igaz, az ültetés után sem lett belőle igazi sportkocsi, pedig a motortérben még vicces, mutatóujjnyi átmérőjű toronymerevítő-pálcika is jutott, díszes R-design felirattal.
Az pedig, hogy a Volvo biztonságos, annyira belénk égett, mint hogy kék az ég és zöld a fű. Így a megszokott biztonsági felszerelések mellett a tesztautóban holttér-figyelő, parkolóradar, adaptív tempomat, és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is ügyködött, nehogy idő előtt összetörjük ezt a csinos jószágot.
És végül jöjjön az ár. A nálunk járt tesztautó jópár extrát is kapott, így a 10,3 milliós kezdőárra még 3,4 milliónyi felárat is hozzáikszelgettek, így jött ki a 13,7 milliós végeredmény. Ebben komoly extraárban – amiért már egy másik autót is lehet kapni – automatikus váltó, napfénytető, fűthető hátsó ülés, behajtható külső tükör, biztonsági-, vagyonbiztonsági-, biznisz-, és téli csomag is megtalálható.
