Vectrix a határban
Mint a Lopakodó bombázó

Mint a Lopakodó bombázó

Mint a Lopakodó bombázó


Amíg a nagyok, a Honda, Suzuki, Yamaha be nem szállnak a versenybe, az elektromos motorkerékpár intézménye bizonyára hasonlóan kialakulatlan marad, mint az elektromos autóé. Gondolnánk. De ez nem igaz. Mert van egy elektromos robogó (új értelmet nyer a „villanymotor” kifejezés), ami már-már hihetetlenül kiforrott és jó. A Vectrix.

A másfél éves tesztmotor kapott hideget-meleget bőven; gyakorlatilag az összes magyar motoros magazinnál kipróbálták már, mire rájöttünk, hogy egy autós újságnál is lehet keresnivalója. Hiszen manapság a hétköznapi autózás irodalmának jelentős része arról szól, hogy ha lehet, ne autózzunk. Hanem közlekedjünk alternatív módon.

A Vectrix háttere
1996-ban, Amerikában, a Connecticut állambéli Rhode Islanden alapították a céget, Massachusettsben van a tervező-fejlesztő központ, Londonból irányítják a sajtó- és pénzügyeket, Lengyelországban van maga a gyártás. Hű de bonyolult.

Gondolnák, hogy elektromos?

Gondolnák, hogy elektromos?

Gondolnák, hogy elektromos?


Ötven kilométerre lakom a szerkesztőségtől, napi egy óra az út – ha nincs nagyobb dugó. Volt egy robogóm is, egy 400-as Burgman, amit nemrég adtam el egy öregebb de nagyobb motor kedvéért.

Jó időben ezzel jártam mnkába, de az se evett kevesebbet 4,2 liternél százon.

A kocsi pedig 5-10 liter üzemanyag körülbelül (attól függ, milyen autót nyúzok épp), vagyis úgy 12-25 kiló minden nap a Sátány Mérgéből, a gyűlöletes céókettőből. Kiválthatja-e ezt a Vectrix?

Tudjuk, nem csak a benzin, az áram is szennyez
230 voltot iszik

230 voltot iszik

230 voltot iszik


Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ha valami árammal megy, a jelenlegi energiaipari felállásban az is többnyire CO2-kibocsátással jár, áttételesen. De ha majd ellepi az országot a szélkerék, mégis felépül a dunai erőmű és lefedjük napcellával az elsivatagosodott Alföldet, akkor ez a gond megoldódik. És a villanyt az Otto és dízel-motorokba nem lehet beletölteni, az akkukba meg igen, szóval az elektromos közlekedés jelenlegi visszásságairól itt most nem indítanék vitát.

Éles, harapós, agresszív

Éles, harapós, agresszív

Éles, harapós, agresszív


Első nekifutásra nem sikerült megtudnom, jó-e az én céljaimra a Vectrix. Már sötétben vettem át a robogót, aztán annyira élveztem a műszerfal szép fényeit, az izgalmas süvítést – mert egy elektromos járműnek igenis lehet jó hangja -, a könnyed kezelhetőséget és a visszatöltéssel való lassítást fékezés helyett, hogy szégyenszemre eltévedtem, és az 1-es helyett a 6-os úton találtam magam. Ekkor még vagy 40 kilométerre voltam a házunktól, a fedélzeti számítógép pedig olyan húsz kilométerre elég tartalékot mutatott, tehát visszafordultam és kocsival mentem haza.

De másnap aztán tényleg nekivágtam. Az első pár kilométeren nem volt semmi gond, a hideg dacára 55-60 kilométert írt ki a számítógép. (A Vectrix úgy becsüli meg a még megtehető távolságot, hogy átlagol az utolsó perc teljesítményigényéből.)

A városi forgalomban finoman gyorsítva, hosszú kigurulásokkal, az üzemi féket alig-alig használva a villanyrobogó jóval kevesebbet fogyaszt, mint nagy tempónál a levegőt hasítva az országúton. Amint kiértem a városból és beállítottam a 80-90-es túratempóra, gyors tempóban kezdett visszaszámlálni a műszer.

Milyen vezetni?
A Vectrix kezelése senkinek nem okoz gondot, aki elboldogul egy robogóval. Nehéz ugyan, mint a fene, de annyira alacsonyan van a súlypontja, hogy sokkal könnyebb manőverezni vele a legtöbb motornál.

Három óra

Három óra

Három óra


Hogy a gázkart visszafelé forgatva erőteljes motorfék-hatás lép fel (ilyenkor tölti vissza az akkuba a fékezés energiáját a motor), nemhogy könnyen megszokható, de később más motorokon kifejezetten hiányzott. Még ennél is jobban hiányzott, hogy ha az álló motoron forgatom vissza a gázkart, a Vectrix tolatni kezd. Mit nem adnék érte, ha a saját motoromon se kéne többet remegő lábbal manőverezni egy-egy meredekebb kocsibeállóban forgolódva!

A gázkart tolva lassít, vagy tolat

A gázkart tolva lassít, vagy tolat

A gázkart tolva lassít, vagy tolat


Különben minden, ami egy nagyrobogóban jó kell legyen, a Vectrixen jó: jól adagolhatók és hatásosak az üzemi fékek, a kis kerekek dacára komfortos a futómű, elég nagy a tükör, kényelmes az üléshelyzet, tágas a csomagtartó a nyereg alatt, jó helyen vannak a kapcsolók. Sok nagynevű gyártó több százszoros példányban gyártott szériamotorja megirigyelhetné a Vectrix összerakottságát.

Országúton, sztrádán persze lassú – ez van, a 100-ra limitált végsebesség egyelőre nem engedi felvenni a versenyt a benzines motorosokkal. Városban viszont mindig a Vectrix van elöl, félelmetesen jól gyorsul.

Csak egy dologra kell nagyon vigyázni: vizes úton a fehér csíkokon szokatlanul könnyen meg-meg csúszik a hátsó kerék, akár gyorsításkor, akár lassításkor. Pedig érezhetően nagyon gondosan állították be a teljes gázadásra szép lassan kicsúcsosodó nyomatékleadási görbét a programozók.

Herceghalomnál már kezdtem aggódni, Bicskén pedig úgy gondoltam, nem kockáztatok. Amikor a hátralévő 15 kilométerre már csak hatot mutatott a műszer, begurultam egy MOL-kúthoz, és rákéredzkedtem egy konnektorra. (Tényleg: mi a fenének egy benzinkút shopjának épületén kívül négy darab esőálló konnektor? Lehet, hogy a MOL már tud valamit a jövőről?)

Egy sisak befér

Egy sisak befér

Egy sisak befér


Negyedóra alatt magamba szívtam egy teát, a Vectrix meg annyi áramot, amivel kényelmesen hazaértem. Aztán persze a kíváncsiság kedvéért addig gurulgattam fel-alá, amíg teljesen le nem merült a motor. Ilyenkor az történik, hogy 2-3 tartalékkilométernél kigyullad a piros lámpa, ami pont olyan, mint az autókon a töltésjelző műszer.

Még 0 kilométer jelzésnél is el lehet gurulgatni pár percet, de a vég, a teljes kimerülés előtt már csak fele-harmada teljesítményt enged leadni a számítógép. A totális halált nem próbáltam ki, mert 210 kilót tologatni a konnektorig nem volt kedvem.

A garázsban aztán 80%-os szintre két óra, teljes feltöltöttségre saját tapasztalatom szerint 4-5 óra alatt lehet feltölteni a motort. A csatlakozó az ülés alatt pihen egy rövid, másfél méteres kábellel, hosszabbítani viszont csak nagy keresztmetszetű vezetékkel érdemes, az olcsó háztartási elosztó kevés a Vectrix áramfelvételének.

Hány forint egy kilométer Vectrixen?
A nikkel-metálhidrid akkuk kapacitása 3,7 kWh, ez nagyjából pont 50 kilométerre elég. 42 forintjával tehát száz kilométer alig 300 forint, egy BKV-jegy ára.

A motor ára persze magas, másfélszere egy hasonló méretű nagyrobogóénak. Cserébe a karbantartási költség minimális, a gumik, fékek állapotának ellenőrzése mellett egy számítógépes lekérdezéssel megvan az éves időszakos szerviz.

Úgy alakult, hogy visszafelé is tankolnom kellett. Bár a házunktól a szerkesztőségig szinte végig lejt az út, beiktattam egy kis kitérőt, így megint konnektor után kellett néznem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy úgy vadászom a kültéri konnektorokat a Vectrixszel, mint pár éve az ingyen hotspotot a laptoppal, érdekes az analógia.

Utólag is köszönöm a Suzukinak!

Utólag is köszönöm a Suzukinak!

Utólag is köszönöm a Suzukinak!


Végül a Suzuki Világnál, Budaörs határában találtam egy 230 voltos csatlakozót, valószínűleg a kerti gépeknek építették ki egy gázóraszekrényben. Rácuppantam, elmentem kávézni egyet és újult erővel gördültünk be a fővárosba pár perc múlva.

Persze az se lenne rossz, ha ingyenes, vagy akár pénzbedobós, netán kártyás gyorstöltő pontok lennének itt-ott. Nyugat-Európában már van ilyenre példa, belvárosi parkolóhelyek mellett, bevásárlóközpontoknál vannak konnektorok – egyelőre ingyen, segítendő a füstmentes közlekedési eszközök terjedését. Nincsenek illúzióim afelől, hogy nálunk számíthatunk-e ilyesmire belátható időn belül.

Lesz-e nekem elektromos robogóm?

Egy nagy motor a hátsó agyon

Egy nagy motor a hátsó agyon

Egy nagy motor a hátsó agyon


Két dolog valamelyikének kell ahhoz bekövetkezni, hogy Vectrixre cseréljem öreg Yamaha TDM-emet. Vagy közelebb költözünk Budapesthez 15-20 kilométerrel, vagy ugyanekkora, nagy biztonsággal rendelkezésre álló hatótáv-növekedést ér el a gyártó.

Addig sajnos számomra marad a benzin és gázolaj elégetése. Hiába jó érzés, amikor felvonyít a villanymotor, és jön a megszakítatlan, váltásokkal nem szétszabdalt gyorsulás füstmentesen – a Vectrix még nem az én motorom.

Mikor lenne az én motorom?
Ha ismert ebédkiszállító vagy motoros futárcég lennék, már csak PR-okokból is azonnal beállítanék a flottámba pár Vectrixet. Ha én lennék a fővárosi Rendőrség, biztos, hogy vectrixes motorosrendőröket üzemeltetnék a város határain belül. Ha rugalmas, modern bármilyen vállalat lennék, több A-s jogsival rendelkező munkatárssal, tuti beállítané egy pool-Vectrixet a flottába, hogy a városon belüli rohangászást azzal intézze a cég kulcsos Mondeo vagy Passat helyett.

És ha nagyvárosban élnék és volna kétmillióm (7495 euró, azaz kábé egymillió forint a magyar ára) helyben rohangászós motorra, akkor sem gondolkodnék sokat.