Amíg a nagyok, a Honda, Suzuki, Yamaha be nem szállnak a versenybe, az elektromos motorkerékpár intézménye bizonyára hasonlóan kialakulatlan marad, mint az elektromos autóé. Gondolnánk. De ez nem igaz. Mert van egy elektromos robogó (új értelmet nyer a „villanymotor” kifejezés), ami már-már hihetetlenül kiforrott és jó. A Vectrix.
A másfél éves tesztmotor kapott hideget-meleget bőven; gyakorlatilag az összes magyar motoros magazinnál kipróbálták már, mire rájöttünk, hogy egy autós újságnál is lehet keresnivalója. Hiszen manapság a hétköznapi autózás irodalmának jelentős része arról szól, hogy ha lehet, ne autózzunk. Hanem közlekedjünk alternatív módon.
A Vectrix háttere |
1996-ban, Amerikában, a Connecticut állambéli Rhode Islanden alapították a céget, Massachusettsben van a tervező-fejlesztő központ, Londonból irányítják a sajtó- és pénzügyeket, Lengyelországban van maga a gyártás. Hű de bonyolult. |
Ötven kilométerre lakom a szerkesztőségtől, napi egy óra az út – ha nincs nagyobb dugó. Volt egy robogóm is, egy 400-as Burgman, amit nemrég adtam el egy öregebb de nagyobb motor kedvéért.
Jó időben ezzel jártam mnkába, de az se evett kevesebbet 4,2 liternél százon.
A kocsi pedig 5-10 liter üzemanyag körülbelül (attól függ, milyen autót nyúzok épp), vagyis úgy 12-25 kiló minden nap a Sátány Mérgéből, a gyűlöletes céókettőből. Kiválthatja-e ezt a Vectrix?
Tudjuk, nem csak a benzin, az áram is szennyez |
Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ha valami árammal megy, a jelenlegi energiaipari felállásban az is többnyire CO2-kibocsátással jár, áttételesen. De ha majd ellepi az országot a szélkerék, mégis felépül a dunai erőmű és lefedjük napcellával az elsivatagosodott Alföldet, akkor ez a gond megoldódik. És a villanyt az Otto és dízel-motorokba nem lehet beletölteni, az akkukba meg igen, szóval az elektromos közlekedés jelenlegi visszásságairól itt most nem indítanék vitát. |
Első nekifutásra nem sikerült megtudnom, jó-e az én céljaimra a Vectrix. Már sötétben vettem át a robogót, aztán annyira élveztem a műszerfal szép fényeit, az izgalmas süvítést – mert egy elektromos járműnek igenis lehet jó hangja -, a könnyed kezelhetőséget és a visszatöltéssel való lassítást fékezés helyett, hogy szégyenszemre eltévedtem, és az 1-es helyett a 6-os úton találtam magam. Ekkor még vagy 40 kilométerre voltam a házunktól, a fedélzeti számítógép pedig olyan húsz kilométerre elég tartalékot mutatott, tehát visszafordultam és kocsival mentem haza.
De másnap aztán tényleg nekivágtam. Az első pár kilométeren nem volt semmi gond, a hideg dacára 55-60 kilométert írt ki a számítógép. (A Vectrix úgy becsüli meg a még megtehető távolságot, hogy átlagol az utolsó perc teljesítményigényéből.)
A városi forgalomban finoman gyorsítva, hosszú kigurulásokkal, az üzemi féket alig-alig használva a villanyrobogó jóval kevesebbet fogyaszt, mint nagy tempónál a levegőt hasítva az országúton. Amint kiértem a városból és beállítottam a 80-90-es túratempóra, gyors tempóban kezdett visszaszámlálni a műszer.
Milyen vezetni? |
A Vectrix kezelése senkinek nem okoz gondot, aki elboldogul egy robogóval. Nehéz ugyan, mint a fene, de annyira alacsonyan van a súlypontja, hogy sokkal könnyebb manőverezni vele a legtöbb motornál.
Hogy a gázkart visszafelé forgatva erőteljes motorfék-hatás lép fel (ilyenkor tölti vissza az akkuba a fékezés energiáját a motor), nemhogy könnyen megszokható, de később más motorokon kifejezetten hiányzott. Még ennél is jobban hiányzott, hogy ha az álló motoron forgatom vissza a gázkart, a Vectrix tolatni kezd. Mit nem adnék érte, ha a saját motoromon se kéne többet remegő lábbal manőverezni egy-egy meredekebb kocsibeállóban forgolódva! Különben minden, ami egy nagyrobogóban jó kell legyen, a Vectrixen jó: jól adagolhatók és hatásosak az üzemi fékek, a kis kerekek dacára komfortos a futómű, elég nagy a tükör, kényelmes az üléshelyzet, tágas a csomagtartó a nyereg alatt, jó helyen vannak a kapcsolók. Sok nagynevű gyártó több százszoros példányban gyártott szériamotorja megirigyelhetné a Vectrix összerakottságát. Országúton, sztrádán persze lassú – ez van, a 100-ra limitált végsebesség egyelőre nem engedi felvenni a versenyt a benzines motorosokkal. Városban viszont mindig a Vectrix van elöl, félelmetesen jól gyorsul. Csak egy dologra kell nagyon vigyázni: vizes úton a fehér csíkokon szokatlanul könnyen meg-meg csúszik a hátsó kerék, akár gyorsításkor, akár lassításkor. Pedig érezhetően nagyon gondosan állították be a teljes gázadásra szép lassan kicsúcsosodó nyomatékleadási görbét a programozók. |
Herceghalomnál már kezdtem aggódni, Bicskén pedig úgy gondoltam, nem kockáztatok. Amikor a hátralévő 15 kilométerre már csak hatot mutatott a műszer, begurultam egy MOL-kúthoz, és rákéredzkedtem egy konnektorra. (Tényleg: mi a fenének egy benzinkút shopjának épületén kívül négy darab esőálló konnektor? Lehet, hogy a MOL már tud valamit a jövőről?)
Negyedóra alatt magamba szívtam egy teát, a Vectrix meg annyi áramot, amivel kényelmesen hazaértem. Aztán persze a kíváncsiság kedvéért addig gurulgattam fel-alá, amíg teljesen le nem merült a motor. Ilyenkor az történik, hogy 2-3 tartalékkilométernél kigyullad a piros lámpa, ami pont olyan, mint az autókon a töltésjelző műszer.
Még 0 kilométer jelzésnél is el lehet gurulgatni pár percet, de a vég, a teljes kimerülés előtt már csak fele-harmada teljesítményt enged leadni a számítógép. A totális halált nem próbáltam ki, mert 210 kilót tologatni a konnektorig nem volt kedvem.
A garázsban aztán 80%-os szintre két óra, teljes feltöltöttségre saját tapasztalatom szerint 4-5 óra alatt lehet feltölteni a motort. A csatlakozó az ülés alatt pihen egy rövid, másfél méteres kábellel, hosszabbítani viszont csak nagy keresztmetszetű vezetékkel érdemes, az olcsó háztartási elosztó kevés a Vectrix áramfelvételének.
Hány forint egy kilométer Vectrixen? |
A nikkel-metálhidrid akkuk kapacitása 3,7 kWh, ez nagyjából pont 50 kilométerre elég. 42 forintjával tehát száz kilométer alig 300 forint, egy BKV-jegy ára.
A motor ára persze magas, másfélszere egy hasonló méretű nagyrobogóénak. Cserébe a karbantartási költség minimális, a gumik, fékek állapotának ellenőrzése mellett egy számítógépes lekérdezéssel megvan az éves időszakos szerviz. |
Úgy alakult, hogy visszafelé is tankolnom kellett. Bár a házunktól a szerkesztőségig szinte végig lejt az út, beiktattam egy kis kitérőt, így megint konnektor után kellett néznem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy úgy vadászom a kültéri konnektorokat a Vectrixszel, mint pár éve az ingyen hotspotot a laptoppal, érdekes az analógia.
Végül a Suzuki Világnál, Budaörs határában találtam egy 230 voltos csatlakozót, valószínűleg a kerti gépeknek építették ki egy gázóraszekrényben. Rácuppantam, elmentem kávézni egyet és újult erővel gördültünk be a fővárosba pár perc múlva.
Persze az se lenne rossz, ha ingyenes, vagy akár pénzbedobós, netán kártyás gyorstöltő pontok lennének itt-ott. Nyugat-Európában már van ilyenre példa, belvárosi parkolóhelyek mellett, bevásárlóközpontoknál vannak konnektorok – egyelőre ingyen, segítendő a füstmentes közlekedési eszközök terjedését. Nincsenek illúzióim afelől, hogy nálunk számíthatunk-e ilyesmire belátható időn belül.
Lesz-e nekem elektromos robogóm?
Két dolog valamelyikének kell ahhoz bekövetkezni, hogy Vectrixre cseréljem öreg Yamaha TDM-emet. Vagy közelebb költözünk Budapesthez 15-20 kilométerrel, vagy ugyanekkora, nagy biztonsággal rendelkezésre álló hatótáv-növekedést ér el a gyártó.
Addig sajnos számomra marad a benzin és gázolaj elégetése. Hiába jó érzés, amikor felvonyít a villanymotor, és jön a megszakítatlan, váltásokkal nem szétszabdalt gyorsulás füstmentesen – a Vectrix még nem az én motorom.
Mikor lenne az én motorom? |
Ha ismert ebédkiszállító vagy motoros futárcég lennék, már csak PR-okokból is azonnal beállítanék a flottámba pár Vectrixet. Ha én lennék a fővárosi Rendőrség, biztos, hogy vectrixes motorosrendőröket üzemeltetnék a város határain belül. Ha rugalmas, modern bármilyen vállalat lennék, több A-s jogsival rendelkező munkatárssal, tuti beállítané egy pool-Vectrixet a flottába, hogy a városon belüli rohangászást azzal intézze a cég kulcsos Mondeo vagy Passat helyett.
És ha nagyvárosban élnék és volna kétmillióm (7495 euró, azaz kábé egymillió forint a magyar ára) helyben rohangászós motorra, akkor sem gondolkodnék sokat. |