Odabent nincsenek ennyire drámai pillanatok, ha nem felejtjük el az indítási szertartás alatt jobb lábunkat a féken tartani. Miután a hatfokozatú robotváltó karját A-ba toljuk, már mehetünk is. Akár teljesen némán suhanva.
De miért dízel?
Elsőre logikus a magyarázat, a két bonyolult és drága rendszer házasításának: a gyáriak szerint a dízelmotor nagyjából harminc százalékkal gazdaságosabb a benzinesnél, így elméletileg a dízel-elektromos hibridnek is takarékosabbnak, és persze tisztábbnak kell lennie a benzines hibrideknél. Szintén a dízel mellett szólt, hogy az európai autóeladási statisztikák azt mutatják, hogy az eladott autók egyre nagyobb részét dízelmotorral vásárolják. Az elmúlt évtizedben folyamatos növekedés mellett 34,4-ről 54,2 százalékra nőtt a részarányuk, a Peugeot-nál pedig még ennél is tíz százalékkal nagyobb a dízelek aránya.
Így a Peugeot-nál fogtak egy hagyományos, 163 lóerős, 300 Nm-re képes kétliteres dízelmotort – ez hajtja az első kerekeket, és szükség esetén tölti az NiMH akkumulátorokat – majd a hátsó tengelynek elektromos hajtást fabrikáltak, további 37 lóerős csúcsteljesítménnyel, – tartós teljesítménye 27LE – és 200 Nm nyomatékkal. Ez a duó 8,5 másodperc alatt gyorsítja a kis híján 1,7 tonnás járgányt százra, és papíron beéri 3,8 liter gázolajjal.
Nem meglepő módon, nálunk a tesztút végére ennél jóval többet, 6,4 literes átlagot mutatott a fedélzeti számítógép, pedig igazán semmi gazemberséget nem csináltunk az autóval.
Saját utakon
De nemcsak a dízelmotor használatával tér el a Peugeot a már bevált hibrid konstrukcióktól, hanem abban is, hogy a teljes elektromos rendszer az autó hátuljába került, és a villanymotor a hátsó kerekeket hajtja. A gyáriak szerint így egyszerűbb, könnyebb, helytakarékosabb hajtás alakítható ki – nincs széles, az utastérbe betüremkedő kardánalagút, nincs mechanikus kapcsolat a villany- és dízelmotor között – és nem utolsó sorban így az autó szükség esetén akár négykerék-hajtásra is képes. További előny, hogy a kompakt, kisméretű hajtásrendszert a jövőben akár más modellekbe is könnyedén beépíthetik.
Füstmentes percek
A Peugeot hibridje tisztán elektromos hajtással akár a 70 km/órás tempót is el tudja érni, de optimális esetben is legfeljebb négy kilométert képes mindenféle károsanyag-kibocsátás nélkül megtenni.
Ami valljuk be, nem túl sok. Persze erre is van magyarázat, – ami többé-kevésbé érthető is – hogy ha több akksit építenek bele a nagyobb hatótáv érdekében, akkor drasztikusan megnő a járgány tömege, ami még nagyobb elektromos motort, hosszabb töltési időt, illetve még több akksit igényel, stb. És ez a spirál így menne a végtelenségig. Tehát húzni kellett egy határt, és ez a Peugeot-nál éppen itt volt.
Berendezésében is észrevehetően más a hibrid 3008-as, mint a mezei példányok. A sekélyebb csomagtartó az egyetlen fájó pont, de az elvesztett literekkel is 377 liternyi csomag fér el hátra és az utastérben is temérdek tárolóhelyet szórtak szét, csak győzzük őket megtömni.
Új műszeregység került a fordulatszámmérő helyére, ez az aktuális teljesítményt mutatja százalékban, illetve arról is tájékoztat, ha éppen a mozgási energiát alakítja az autó elektromossággá. Emellett a központi kijelzőre is kitehető a hibridekben kötelezőnek számító animáció, amely színes nyilakkal szemlélteti az autón belüli energiaáramlást, a kerekek, villanymotor és a dízelmotorhoz kapcsolt generátor között.
Négyféle üzemmód
Az egyik pohártartó helyére költözött programválasztó tárcsával négyféle üzemmód közül választhat a vezető.
Teljesen elektromos, automata, sport, és 4WD hajtás kapcsolható attól függően, hogy bonyolultabb terepre, vagy éppen kizárólag elektromos hajtású autókkal megközelíthető helyre vetette a sofőrt a sors, esetleg sürgős gyorshajthatnéka támadt.
Terep?
Elméletileg ugyan terepen is használható az autó – a négykerék-hajtás a 8kW-os teljesítményt szolgáltató önindító-generátornak hála akkor is működik, ha az akksik teljesen lemerültek. Ennek ellenére nem érdemes vele nekivágni a Párizs-Dakarnak, hiszen a kurta rugóutak, valamint a szerény, alig tizenöt centiméteres hasmagasság sok kellemetlen percet okozna.
Szerencsére a négykerék-hajtás nemcsak ennyire extrém helyzetekben jöhet jól, hanem egy egyszerű hófolt, vagy rövid homokos szakasz leküzdésekor is hasznos lehet. Tehát örülhetünk, hogy ilyet is tud a 3008-as.
Nem éppen hősies, de sikeres szabadulás a homok fogságából:
Élesben
A sok elmélet után nézzük, mire képes élőben a dízel-elektromos kettős. A tesztút során kellemes, átgondolt és ügyesen összehangolt rendszernek mutatta magát a Peugeot dízel hibridje. Ha kell, villámgyorsan és rángatás nélkül kel életre a dízelmotor, a kétszáz lóerő és a sport üzemmódnak hála nem érezzük úgy, hogy egy vérszegény lamantin gyomrában kell utaznunk. Kifejezetten szerethető lett a rugózás is – hogy ez a hátsó tengelyre pakolt plusz tömegnek köszönhető-e, azt nem tudom.
A robotváltókra jellemző, utálatos bólogatásnak a 3008-asban híre hamva sincs. Nem, nem kell megijedni, a robotváltó nem változott, csupán az elektromos motor jótékony hatása, hogy elmaradnak a terhelésváltáskor érkező idegesítő bólintások. A hibrid 3008-asban ugyanis nem szakad meg a gyorsulás, amíg a váltó vacakol két fokozat között, hanem a villanymotor ezalatt is végig dolgozik. Igazi, automatikus váltót idéző stílusban, de annál takarékosabban.
Európában már az év végén piacra kerül a hibrid Peugeot, idehaza egy kicsit tovább kell rá várni, valamikor a jövő év elejétől lesz csak kapható. Az áráról egyelőre nem tudunk szinte semmit, ami érthető is, hiszen addig még bármi történhet a forinttal. Az viszont biztos, hogy drágább lesz a mezei 3008-asnál.