| Röviden – Toyota Land Cruiser FJ62 – 1986 | |
|---|---|
|
Mi ez? |
Közel 30 éves ős Land Cruiser, csodás állapotban |
| Mit tud? | Tágas, kényelmes, férfias darab |
| Mibe kerül? | Ne firtassuk, nyilván sokba. És még több időbe, energiába, ha ennyire szépet akar valaki |
| Kinek jó? | Annak, aki nem akar vele feltétlenül sárban, vagy vérben fetrengeni hétvégenként, hanem el tudja tenni beérni |
A sok króm akkor még feláras extra volt
Pár hónapja már írtunk már egy gyönyörű, öreg land Cruiserről, most itt a következő. Kicsit újabb, kicsit nagyobb, de ugyanolyan irigylésre méltó állapotban van. Vagy talán még szebb. Ízlés kérdése.
FJ62
A 6-os széria a Toyota Land Cruiser életében valami olyasmi, mint az első Range Rover a Land Roverében. Amikor rájöttek, hogy egy jó terepjárónak nem kell feltétlenül kényelmetlennek, zajosnak és fapadosnak lennie, akkor építettek egy puccosabb, a kor kényelmi berendezéseivel telezsúfolt, de terepen továbbra is ütőképes autót. A Range Roverrel ellentétben a Toyota maradt a hagyományos laprugós megoldásnál, de a rugók hosszának megnyújtásával mégis sikerült sokat javítani a menetkomforton. A hathengeres, soros motorból benzines és dízel is kerülhetett a sorozatba, egyaránt 130 lóerő körüli csúcsteljesítménnyel, 4 literes lökettérfogattal, hihetetlen megbízhatósággal. Jellemzően ezekkel a motorokkal az egymillió kilométer elérése nem is akkora szám, mert szinte sosem romlik el.
Műszaki adatok:
| Motor: | Soros, 6 hengeres benzinmotor |
|---|---|
| Hossz/szélesség / magasság (mm) | 4675 / 1800 / 1875 |
| Saját tömeg / terhelhetőség (kg) | 2200 / 610 |
| Üzemanyagtank (l) | 90 |
| Lökettérfogat (ccm) | 3955 |
| Max. teljesítmény (LE) | 135 |
| Max nyomaték (Nm) | 275 |
Más kor
Elég idegesítő, amikor az ember sokadszorra hallja, hogy bezzeg régen minden jobb volt, azokban még volt anyag, akkor még tudtak autót építeni és nem egy Excel-t bűvölő pénzügyi gazember határozta meg a mérnöknek, hogy meddig tarthat egy-egy alkatrész. Pedig nyilván van ebben valami igazság. A 30 évvel ezelőtti japán autók teljesen más szemlélet alapján készültek, mint a mai tömegtermékek. Akkor a japán autók nem voltak még túl ismertek, se nevük, sem rangjuk nem volt igazán, így be kellett bizonyítani, hogy ők mégis értenek az autógyártáshoz.
Négyfokozatú automata váltó
A felfoghatatlan, elmebetegbe hajló japán munkamorál, a precízség és a kitartás aztán meghozta a gyümölcsét. Na ebben, a bizonyítási kényszertől túlfűtött korban készültek a legjobb Land Cruiserek is.
Honnan, hogyan?
Ilyen állapotú autót találni még a profiknak is komoly meló. A Sandlander-t megkereső ügyfélnek határozott elképzelése volt arról, hogy pontosan mit szeretne. A kívánságlistáján egy J6-os sorozatú Land Cruiser szerepelt, amely törés- és javításmentes, kívül-belül eredeti, berhelésmentes állapotban van, kulturáltan járó benzines motor hajtja, és nem futott többet 100 ezer kilométernél. Ez így visszaolvasva nagyjából súrolja a lehetetlen kategóriát.
A vadonat új kormány beszerzése sem volt könnyű
Ausztráliától, Kanadán át Norvégiáig figyelték éveken keresztül a használt autós hirdetéseket, míg két év intenzív kutatás után, egész közel, Svájcban rá nem akadtak erre az autóra. Nyolcvanvalahány éves idős bácsi vérzett el a jogsihosszabbítás orvosi vizsgálatán, így már nem volt értelme tovább tartani az autót és fájó szívvel, de eladta. Egy apró szépséghibája volt csak a dolognak, hogy a kilométerórában 110 ezer kilométer volt, ami 10 százalékkal több, mint a kívánt, de végül ezen nem akadt fent senki.
Milyen vezetni?
Mivel az autó napjait főként egy fűtött, száraz garázsban tölti, értelem szerint rendszám sincs rajta, a fotózás helyszínére is tréleren vittük. Összesen pár száz métert gurultunk vele önerőből, földúton, ami komolyabb tapasztalatszerzésre természetesen egyáltalán nem elég, mégis hálásak vagyunk a tulajnak, hogy egyáltalán odaadta az autóját összenyálazni.
Az viszont ennyi idő alatt is kiderült, hogy a hathengeres benzinmotor sok más autóhoz hasonlóan ebben is szerethetően dorombol, és hogy az öreg automatikus váltó is egész finoman kapcsolható, butácska kinézete ellenére is. Hasonlóan, mint ahogy az autó még minden ergonómiát nélkülöző, az utastérben véletlenszerűen szétszórt gombja, kapcsolója. Sőt, még ajtajai, motorházteteje is úgy nyílik, csukódik, mintha csak pár hete gurult volna le a szalagról.
Mókás dolog ekkora batárt vezetni. Pláne, hogy a vékony oszlopok miatt nincs is holttere
Pedig nem volt ez mindig így. Hiába az idős úr, hiába a svájci utakon megtett röhejesen szerény futásteljesítmény, azért itt-ott meglátszott rajta a kor. Például a műszerfal műanyagja a napsütéstől megrepedt – 100 emberből 98-at nem érdekelt volna a dolog – így mennie kellett. Persze ehhez alkatrészt nem lehet úgy szerezni, mint egy öregedő Suzuki Swifthez. Így a zsír új, még bezacskózott műszerfal megtalálása is sokáig tartott, végül az Új Zélandról, míg a kopottas kormány helyett beszerelt – felújítás, bőrözés szóba sem jöhetett – új példány Kanadából érkezett.
Tágas, kényelmes, világos belső
Szükség volt még az eredetivel megegyező festékre, de még a korabeli alvázvédőt is beszerezték hozzá, egyenesen a furcsa kívánságon kerek szemekkel csodálkozó japán gyárból. Aztán 8 hónapon keresztül készült az autó, az utolsó csavarig szétszedték, amit kellett gyári újra cserélték, kijavították, lepucolták, majd újra összeépítették. Ez lett belőle.
Mire jó?
Ha hiszik, ha nem, egy ilyen autó ma már sokkal inkább jó befektetésnek, mint vadászautónak. Míg az európai márkák között aránylag gyakoriak a veteránok, és komoly hagyománya is van a restaurálásnak, addig a japánoknál ez nem annyira jellemző. Persze a kínálat is szűkebb, míg ilyen-olyan veterán Mercedese bárkinek lehet, addig egy tisztességes Land Cruiser sokkal ritkább jószág.
Fejtámla nincs, de övek vannak hátul is
Még restaurálásra alkalmas autóból is kevés van, mert míg egy drágán megvett Mercedes-t jó eséllyel élete nagy részében a széltől is óvtak, addig a Land Cruiser-t jellemzően munkagépnek vették és ennek szellemében használták éjjel, nappal, sárban, fagyban. Meg hát a korrózióvédelemhez is másképp álltak anno, így a régebbi japán autók egyszerűen már porrá rohadtak, nem maradt belőlük az égvilágon semmi, legfeljebb egy halom szomorú vasoxid kupac.
Megéri?
Minden bizonnyal igen. Még a restaurálásra fordított tengernyi pénz is idő ellenére is jó üzlet lehet egy öreg, de erre érdemes Land Cruiser gatyába rázása. Ritka is, egyre kevesebb van belőle, a szép állapotú, restaurált darabok ára pedig minden évben egyre feljebb kúszik. Nem is kevéssel.
Hathengeres, soros, benzines, kulturált
