Lelencgyerek a Renault családban

Körülbelül jó egy évtizede az autógyártók rájöttek, hogy ha az addig kőbe vésett kategóriákat szentségtörő módon keverik és összemossák, sokkal több vásárlói pénztárca nyílik meg előttük. Így vált az utcakép meghatározó elemévé a mai napig paradoxonnak számító városi terepjáró, majd jöttek a kisautókba oltott egyterűek, és a kupéval kevert presztízsautók. Ennek a tenyésztési őrületnek köszönhetjük a Renault család lelencgyerekét a Modus-t is.

Hogy miért lelencgyermek a kis Modus? Ennek oka az, hogy jelenleg úgy árválkodik a francia gyártó kínálatában, mint a küszöbön talált kölök, aki a karácsonyi fotókon is csak a fa mögött kap helyet. Jelenleg csak egyféle motorral szerepel, és a választható extrák listája is fájdalmasan rövid. Ám ettől még lehet előnyös választás.

Sosem volt sikersztori

A 2005-ben piacra dobott kiskategóriás egyterű nem járt be fényes karriert, ezért faragott formával és nagyobb belsővel Grand Modus-ként tért vissza, hogy okos választása lehessen a praktikumra vágyó városi családoknak.

Ha már a formánál tartunk: nekem az átvételkor sikerült elsétálni mellette úgy, hogy észre se vettem. Pedig csak ez az egy darab Modus árválkodott a parkolóban. Hiába volt köd, ez nem mentség.

Bamba guruló tégla ez, legalább annyira érdekes, mint egy hatoldalú fakocka. Gondoltam, nem az én huszonéves férfi agyamat kell delejeznie, ezért kérdeztem hölgyeket bőven, mi a véleményük, de egyöntetűen unalmasnak tartották a kis franciát. Bezzeg a Twingo!

Talán a vezető felett púposan kezdődő, majd hátrafelé haladva hullámosan végződő tetővonal ad némi egyedi ízt, más nem. De egye fene, legyen bárgyú, a lényeg nem itt rejtőzik. Egy mini egyterű akkor lövi ki a bika szemét, ha még harmadik nap is meglep egy okos ötlettel, és minden egyes kilométerrel érezzük: ez az autó csak a mi kényelmünket szolgálja, mióta kezünkbe kerültek a kulcsai.

A csempészek vágyálma

Elsőre nyert ügye van a kis franciának. Rekeszek garmadájával örvendezteti meg a pakolásra éhes utasokat. Igazi csempészautó is válhatna belőle: az ülések alatt kihúzható, nagyméretű fiók, a padlóban pedig rejtett rekesz várja a szajrét. A legális holmikat a tetőbe illesztett, lenyíló felső tárolórekeszek és a kesztyűtartó nyelik el. Hátul főleg a fiatalok örvendezhetnek a „repülőgép típusú” asztalkáknak, valamint a sínen mozgatható üléssornak. Ez még ma is említésre méltó tulajdonság, pedig bőven lehetne mindennapos extra. Köszönhetően ennek a lábtér hátul is tágas, legfeljebb a csomagtér (305 liter) megy össze. A fej is simán elfér a dobozforma okán, csak vállban szűkös kicsit a Modus.

Mindez jól hangzik, de a mindennapok már árnyalják a képet. A váltó előtti két pohártartóra emlékeztető mélyedés semmilyen, ma országunkban kapható lónyál tárolására nem alkalmas, és ugyanez elmondható az ajtózsebekről is. Ráadásul a műszeregység középre kerülése végett a vezető előtt keletkezett tér sincs kihasználva, ezen a felszereltségi szinten csak egy mélyedést találunk, holott ez a hely ordít egy zárható rekeszért.

Igen, a műszerfal középre vándorolt, ráadásul digitális. Lehet, hogy csak én hiszem, de már vége a nyolcvanas éveknek, lehet különcködni ezzel a kvarcóra stílussal, de ma már nem vágja magát hanyatt

tőle senki. Szerencsére legalább tisztességgel, átgondoltan építették be, erős fénynél is könnyen leolvasható, és közöl minden fontos információt.

A kopogóteszt a Modus esetében kíméletlen kemény műanyagokat mutatott ki, ez rendjén is van ebben a kategóriában. A szemet nem szúrja, tapogatni meg úgyis a kormányt és a váltót fogjuk, azokat pedig kellemes anyaggal borították.

Mindent összevetve szerethető díszletet ad útjainkhoz a Modus, komor hangulatnak nyoma sincs, a magas építésmódnak és a lőrésszerű ablakok hiányának köszönhetően kellően világos és tágas benyomást kelt.

Iszákos és pörgős

Az indítókulcs elfordítása után is megmarad a belsőnél már tapasztalt kettősség. Az 1,2 literes turbós egység hangtalanul kezd a benzinégetésbe, a gázpedált megpöckölve olyan fojtott sipító hangot produkál akár a Combino villamos. Kerek száz lóerős teljesítménye a városi közegben elég. Pörgetni kell, de cserébe a középső fordulatszám-tartományban még el is hisszük, hogy megy (a százas tempó eléréséig 11,4 másodperc telik el).

Méretéből adódóan könnyen cikázhatunk célunk felé, a parkolás sem okoz gondot, ráadásul a kanyarfényszóróknak befogott ködlámpák is hasznosak. Autópályán viszont nem mozog otthonosan, 130 km/h környékén már a gályarabok hátát korbáccsal szaggató római katonának éreztem magam. A kis motor és a rövid ötödik fokozat kettőse okozta ezt az élményt, a négyezerhez közelítő percenkénti fordulat hangzavara ennél a sebességnél nem tűnt egészségesnek.

De a Modus-hoz már dukál egy „Baba a fedélzeten” matrica, így a száguldást nyugodtan másra hagyhatjuk. Annál is inkább, mert az igazi feketelevest csak a benzinkútnál tálalják. Kevés városi, javarészt országúton megtett tesztkilométer után 8 literes átlagfogyasztást számoltam, ami még gombócból is sok. Tény: a tesztpéldány még újszülött, csak 5000 kilométert tettek meg vele, de ez az érték akkor is aggasztó, egy hosszabb ötödik fokozattal, vagy hatgangos váltóval biztos szerényebb étvágyat tapasztaltam volna.

Kezelőszerveit tekintve csak dicsérni lehet a Modus-t. A szervokormány tipikus egyujjas, női kacsókra méretezett; ez a könnyedség még belefér, városban jól jön, a száguldozás meg nem ingünk, ugye. Ehhez illeszkedik a váltó is. Nem pattan katonásan, inkább lágyan, hosszan kluttyan, csak a hatodik fokozat hiányzik.

A Modus lassítanál sincs zavarban, jól érezhetően, egyenletesen épül fel a fékerő, még ideges lábbal is nehéz hányingerkeltő bólogatásba kergetni a kis franciát. A futómű nálam jól vizsgázott:, ahogy kell, igazi kényelemre hangolt kátyúnyelővel van dolgunk, nem billeg vészesen, a nyomvályúk viszont könnyen zavarba hozzák a keskeny felépítés miatt.

Jó az öreg a háznál

Kifutó modell a Modus, nincs értelme meccseztetni a friss, feltörekvő riválisokkal. Az Opel Meriva papíron mindenhol nyeri a számversenyt (nagyobb csomagtér, erősebb motorok, stb.), de a Nissan Note, sőt, még a Honda Jazz is több lehetőséget kínál a kategóriában. Ezért nehéz a Modus dolga, de van egy titkos fegyvere. A jelenlegi akciós 3 485 000 forintos ár igazi aduász a paklijában, hiszen a konkurencia belépő modelljei mind 4-500 000 forinttal fentebbről indulnak.

Erős négyest érdemelne, hiszen a kissé unalmas külső ellenére van karaktere, vezetni kellemes, és az apróbb hibáktól eltekintve a praktikum terén sem vall szégyent. A fogyasztás viszont fájó pont, és mivel a motort tekintve nincs más alternatíva, nálam szigorú négy alát kap a Renault család lelencgyereke.

---