Logikus a kérdés, miért válasszon valaki olyan pickup modellt, amely csak most, frissen ugrott be a piacra? Tudnak-e elsőre olyan jót gyártani, amelyet a többiek már évtizedes tapasztalatok birtokában készítenek? Erre a választ majd az idő adja meg, de míg ez kiderül, nézzük, mivel próbál meggyőzni minket a Volkswagen, hogy hagyjuk a konkurenseket, inkább az Amarokot válasszuk.
Bár a pickup kategória nem az, ahol a dizájnerek kedvükre kitombolhatják magukat, az Amarok mégis formás darab lett. Semmi túlzás, nincsenek erőltetett, agyongömbölyített részletek, nem próbálják meg mindenáron személyautóként lenyomni a torkunkon. Szögletes lámpáival pedig belesimul az egységesített VW arculatba.
A legnagyobb
Az Amarok méretei impozánsak, 5,2 méter hosszú és pár centi híján két méter széles. Így nem is annyira meglepő, hogy a kabinbelső katedrálisnyi, a két első ülés között akkora hely van, hogy ha anno tornaórán terpeszállásra kettesnél jobb jegyet kaptunk, akkor nagyobb küszködés nélkül hátra is mászhatunk. Ülései kellően szélesek, és az ülőlap kurtasága sem keserítette meg a kormány mögött ücsörgést.
Nálunk ezúttal nem a legpuccosabb, gazdagon felszerelt tesztautó járt, hanem egy aránylag szerény belsejű példány, gombmentes műanyag kormánnyal, egyszerű rádióval, illetve kint sok fekete műanyaggal, lemezfelnivel. Ennek ellenére mind a négy elektromos ablaka teljesen automata, amit más márkák még a jóval feljebb pozicionált modelljeikbe sem nagyon képesek beletenni. Viszont a hátsó utasok kabinvilágítását megspórolta a gyár. Fel sem tűnt volna, ha a helyét rendesen eltüntetik.
Nézzenek szét a belsőben:
Műszerfala, kormánya a megszokott Volkswagenes stílust követi, a legtöbb kapcsoló, kezelőszerv ismerős lehet már máshonnan. A jómunkás-lét összes apró kiegészítőjének megvan a helye, a nagyobbakat pedig, amelyeket mégsem szívesen látnánk védtelenül a nyitott platón, szükség esetén a felhajtható hátsó ülések elé is be lehet rejteni. A külsőhöz hasonlóan a belsőben sem őrültek meg a formatervezők, minden praktikus, a helyén van, és még a maga egyszerű módján a nagy, műanyag felületek is jól állnak neki, szóval egész otthonos az utastér.
Hatalmas méretei ellenére az Amarok karosszériája szépen átlátható. Hála a sok üvegnek, és a hatalmas külső tükröknek. Bár tolatásnál egyértelmű, meddig tart autó, hol vannak a sarkai, egy tolatóradar mégis hasznos kiegészítő lehet, hiszen a raktér mögött, alatt virágosládák, biciklis gyerekek is teljesen rejtve maradhatnak a vezető elől.
Valódi ötszemélyes
Az Amarok azon ritka pickupok közé tartozik, amelyben még hátul sem kell nyomorogni. Ugyan az üléshelyzet nem optimális, de ezért a megfelelő láb- és fejtér próbál kárpótolni és vállban sem kell szűkölködni. Belsejéből egyedül a menetlevél és egyéb papíralapú borzalmak olvasható töltögetéséhez hiányzik egy aprócska vízszintes felület. Ennyi még beleférhetett volna, bár meglehet, nem minden piacon keserítik meg a sofőrök életét az állandó adminisztrációval.
Tágas, csendes belső
Platója hatalmas, a 779 milliméteres magasságban kezdődő rakfelületet targonca híján is könnyen meg lehet pakolni. Elméletileg a szabványos EURO-raklap simán elfér rajta, akár keresztben is. A platóajtó is tekintélyes méretű, akad gyári raktérvilágítás is, de a plató alján lévő apró rögzítőszemek nem túl meggyőzőek. Platóbélésben viszont elsőrangú az Amarok, nem holmi csúszós, rút műanyag bevonat óvja a lemezt, hanem olyasmi masszával borítják be, amellyel hidakat védenek a korróziótól. Vastag, elpusztíthatatlannak tűnik és ezen biztosan nem csúszkál a rakomány egy centit sem.
Csendes, takarékos
Adatlap
VW Amarok DC Pickup Basis 2,0 BiT
| Motor | 1968 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 104 LE |
| Nyomaték | 340 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 13,1 sec |
| Végsebesség | 162 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 7,3 l / 100 km |
A tesztautó új, kétliteres, 163 lóerős duplaturbós dízelmotorja meggyőző, 400 Nm-es csúcsnyomaték leadására képes, már 1500-as fordulattól kezdve. Húz is rendesen vele a gép, üresen még akár hármasban is képes nyikkantani egyet a gumikon. Sok panasz a hangjára sem lehet, a kabinba nem sok szűrődik be a munkazajból. A hajtásláncból egyedül a váltó nem tetszett, az valahogy határozatlan, néha nem talál be elsőre a kiválasztott fokozatba.
Tetszett viszont, hogy a futómű még üresen sem rázza ki a vezetőből a vesekövet, és passzol a kocsi tankhajós hangulatához az optimálisnál talán kissé könnyedebb kormányzás is.
Sárjárás
Háromféle erőátviteli rendszer közül választhatnak az Amarok tulajdonosok. Könnyebb terepre elég az állandó összkerekes változat, súlyosabb dágványba a kapcsolható négykerék-hajtású változat való, amelyet felező és differenciálzár is kiegészít.
Ugyan a Volswagen későn kapcsolt és sokára szállt be a pickup-bizniszbe, az Amarok mégis erős kezdésnek számít. Kategóriájának legnagyobb belső terével, legszélesebb platójával, bitang nagy üzemanyagtartályával – ezer kilométer feletti hatótávjával – és nem utolsó sorban vonzó külsejével, változatos hajtásláncával, jó tereptulajdonságaival biztosan átrendezi majd a pickup kategória erőviszonyait. Feltéve, ha a vásárlók bíznak majd az új fiúban, és nem ragaszkodnak inkább a már jól bevált, japán modellekhez.
