Orgazmus négy keréken

---

Az Ariel Atom lehetne egy vadonatúj atomi szinten tisztító intelligens mosószer neve is, de akkor nem írnánk cikket róla és nem élveztük volna ennyire, hogy beleültünk. Autós berkekben az Ariel Atom valami egészen más. Nemes egyszerűséggel az autózás csúcsát jelenti, amely a négy keréken szerzett örömök létező legmagasabb fokára juttatja vezetőjét és egy szem utasát. Az általuk elképzelt autóipari mennyország egy dicső tagja, igaz sokkal jobban illene rá a pokoli jelző. Mi egyáltalán az Ariel Atom?

Autó, de mégsem

Az Ariel Atom egy utcán is használható felnőtt örömszerző eszköz, de rápillantva teljesen egyértelmű, hogy ez az autó versenypályára született, és ezáltal inkább dúsgazdag aranyifjak játékszere. Az árcetli szintén nem valami barátságos, bár ez is csak attól függ, honnan nézzük. A 15-20 millió forintnyi összeg meglehetősen sok, de ha cserébe egy olyan autót kapunk, amivel lenyomunk egy Ferrari Enzót, akkor azt is meg tudjuk bocsátani.

Az is igaz, hogy a négy keréken túl semmi nem emlékeztet ebben a szörnyben egy autóra – sokkal inkább egy F1-es

versenyautó –  nem lehet vele elmenni vásárolni, sőt a csajok sem szívesen ülnek bele. Az Atom nem erről szól. Ez a masina az elektronikák nélküli rettegésre épül, és olyanoknak készül, akik már csak speedmotoron képesek kielégíteni adrenalinszükségletüket, vagy hidakról ugrálnak jó dolgukban.

Az Ariel bárkinek képes felborzolni az idegeit, mert ez maga az elemi sportautó, az etalon. A hagyományos sportos márkák feleslegesen fényűzőnek tűnnek mellette, és olyan extrákat tartalmaznak, amelyeknek semmi keresnivalója a pályán: „Nincs tető, nincsenek ajtók, nincs szélvédő. Nincs kompromisszum” – ahogyan az Atom hirdeti.

300 lóerő 500 kilóra – 2,9 másodperc 100 km/órára

A maximálisan puritán, csővázas sportkocsi súlya a felesleges elemek nélkül még az 500 kilót sem éri el, amiből már lehet sejteni, mire képes a két ülés mögé helyezett, 300 lóerős benzinmotor. A motor egyébként nemes egyszerűséggel egy Civic Type-R-ből származik, amit esetünkben egy kompresszorral bolondítottak meg, és csiholtak ki belőle 300 lóerőt. A hagyományos hatsebességes kézi váltó szintén a Civicé.

A futómű már sokkal inkább hasonlít egy versenyautóéra, a fékek bemelegedés után nagyobbat harapnak, mint egy véreb, a kormányzás pedig olyan mint egy gokarté. Első ránézésre látszik az Atomon, hogy életre szóló élmény lesz, ha bepattanok végre, és odakenem neki a Kiskunlacházi reptéren.

Még nincs vége. Túloldalt kiderül, hogy bárki kipróbálhatja ezt a borzalmat.

---

Elrettentés

Mielőtt nekilátnánk, az autosakademia.hu munkatársa elmesél egy-két elrettentő sztorit, hogy a hivatásos versenyzők, hogyan és miként szoktak a fűben landolni vele, majd figyelmeztet, hogy ezt az autót kizárólag Angliában javítják. Nem könnyíti meg a helyzetet a gyártó, nem küldenek szerelőket, ha komoly a baj, nekünk kell kivinnünk a bestiát. Végezetül aláírjuk a 17 millió plusz áfás felelősségi nyilatkozatot és beöltözünk.   

Óvatosan is életveszélyes

Az óvatosság a legtöbb helyzetben erény, akkor biztosan, ha még soha az életben nem ültünk ennyire gyors és ösztönállat járműben. Ez pedig majdnem biztos. A számadatok már papíron is elrettentőek: egy-kettő-három, az Ariel ennyi idő alatt már elérte a 100 km/órás sebességet, ha ügyesen elcsíptük a rajtot. Ezzel a pontosan 2,9 másodperces idővel az összes létező Ferrari, Lamborghini, Koenigsegg, Pagani és a V10-es R8 is elbújhat mögötte, csak egy ügyes motoros maradhat versenyben.

A gyorsulás persze nem áll meg száznál, 160-ra is hét másodperc alatt gyorsul, ahonnan alig 3 másodperc alatt állóra is fékezhetnék, ha akarnék, de nem akarok. A sebesség letaglóz, a fejemet tartani is nehéz, mégis úgy kívánom a gyorsítást, ahogyan utoljára ötévesen a vaníliás karikát. Őrület, leírhatatlan. A sebességváltóhoz szinte másodpercenként nyúlok, a mutató máris 200-nál jár. Ehhez mérhetőt kizárólag motoron érez az ember, de amit ott

nem mer megtenni, az itt gyerekjátéknak tűnik. Közben mégis kiráz a hideg, és megijedek saját magamtól. Aztán feleszmélek, és szembesülök vele, hogy egy óriási kifutón vagyok, itt minden lassabb, és mindenki bátrabb.

Jöhet a bójákkal kirakott kanyargós pályaszakasz, ahol csak pár másodpercig csökkenti az egómat, hogy a 300 helyett csak 100 lóerővel próbálkozhatok. A lényeg most a kanyarokon van, és ha nem akarok úgy pörögni, mint a körhinta, nem árt a gyakorlás, egy elektronika mentes háromszáz lóerős, hátsókerekes autóval. Sokkal lehangolóbb, hogy közel sem érzem az autó határait, és ugyan folyamatosan gyorsulok, nagyjából 50-60 százalékban használom ki az autó tudását a kanyarokban. A tapadás egy olcsó gumival és az alapfutóművel is olyan, amilyenre autó nem képes. Csak a négypontos övek tartanak mozdulatlanul, míg a belső szerveim ide-oda hintáznak, és magától mosolyra görbül a szám széle. Ezt át kell élni.

Bárki átélheti
 
Az 525 lóerős R8-ashoz pár óra alatt hozzászoktam, és tudtam, hogy van még feljebb. Az Atom csontig hatoló gyorsulásánál egyszerűen nem akarok többet, egy életre szóló élmény volt a vezetése, és talán még félelmetesebb, amikor egy hozzászokott kéz terelte az autót.

Utóbbit bárki átélheti, az Ariel Atom hazai oldalán utasként bárki befizethet pár körre. Higgyék el, ez megéri.