Elég nehéz dolog arra kérni ebben a műfajban a kedves olvasókat, hogy csukják be a szemüket és úgy olvassanak tovább, pedig a tökéletes szimulációs kísérlethez az kéne. No sebaj. De legalább tegyenek egy párnát a fenekük alá, talpuk alá pedig helyezzenek vastag szőnyeget.
Most dőljenek hátra a legfelső állásban hagyott puha töltésű, gázrugós irodaszékben. Se melegük nincs, se nem fáznak? De huzat sincs, ugye? Jó. Most kérjék meg egy munkatársukat vagy családtagjukat, hogy két kézzel a párna alá nyúlva váltakozva fogjanak meg, majd engedjenek el egy képzeletbeli teniszlabdát. Most indítsák el a lenti zenét.
És most kérjék meg másik kollégájukat vagy családtagjukat, hogy lökje ki a tizedik emeleti ablakból azt a két és fel tonnás sziklát, melyhez egy feszes kötéllel széküket kötöttek. Érzik már? Nos, pont ilyen élmény egy padlógáz a Rolls-Royce Ghostban.
Ez kérem leírhatatlan. A számok sem tudják visszaadni az élményt, de azért tessék: öt méter és negyven centi. Huszonhárom és fél mázsa. Hatezer és hatszáz köbcenti, tizenkét henger, negyvennyolc szelep, két turbó és 570 lóerő.
780 newtonméter (egy 1,6-os benzines Golf 148 Nm-t tud). 4,9 másodperc alatt gyorsul százra. Negyvenhét millió forint az alapára, extráktól függően 200 és 400 ezer dollár között kell érte fizetni.
Hát egy ilyet bíztak rám 24 órára.
Az ember, aki abból él, hogy Rolls-Royce-okkal jár
A kocsit Frank Tiemann adta át, hol máshol, mint a Gresham Szállóban. Mint mondta, nagyon tetszett neki, hogy a volt biztosítószékházat épp 1903-ban építették, amikor Rolls és Royce urak elhatározták, közös céget alapítanak.
Mr. Tiemann névjegyén az áll: Manager Corporate Communications, Europe. Ez magyarul azt jelenti, hogy Frank Rolls-Royce-okkal (most épp a Ghost-tal és egy Phantom Coupé-val) járja a világot. Ahol megáll, sajtórendezvényeket, potenciális ügyfeleknek tartott bemutatókat vagy tesztvezetéseket szervez, mindig a helyi BMW-képviselet, vagy ahol van, a RR-importőr segítségével. Hozzánk Romániából érkezett, innen Olaszországba ment.
Nem rossz meló. Bár nem túl családbarát. Korábban Frank a közel-keleti piacot is menedzselte, szombaton, amikor Európában véget ért a munkahét, átrepült Dubaiba és ott folytatta, hisz az iszlám nem tartja a vasárnapot. Irigyeljem, sajnáljam – nem is tudom.
Különben Mr. Tiemann-nak nincs Rolls-Royce-a. Egy új azért neki is drága, egy régit pedig nem szeretne, mert, mint mondta, nem akar mindig könyékig olajos lenni. Mondtam, hogy azért nem gyártott olyan rossz kocsikat régen sem a márka, egy 20-30 éves Rolls pedig forintban is kijön pár millióból. Na igen, de Frank inkább valami nem sokkal a háború utáni modellt szeretne. Az pedig drága is és üzemben tartani sem egyszerű. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a valaha gyártott Rolls-Royce-ok több mint fele még ma is fut az utakon!
Furcsa szempontok a formatervezésben
A Ghost gyönyörű autó, igazi klasszikus limuzin-szépség. Magas orr, alacsony far, nagy, töretlen felületek, gondosan elhelyezett élek, hatalmas kerekek: a brit elegancia maga. Ezzel eddig nincs is semmi gond. Viszont tudják, miért olyan vastag a C-oszlop?
Fa, króm, bőr és sok-sok hely
A Ghost beltere sikerrel idézi a klasszikus luxust, azokat az időket, amikor még nem a minél nagyobb és fényesebb kínai képernyők voltak a vágyak netovábbjai egy autóban. Vastag, mégis puha bőrök, súlyos, masszív fémek és drága gyarmatáruból készült fabútorok, valamint mindenütt a gondos kézi munka nyomai. Anyukám citromos-túrós sütije se a Dr. Oetker iparszerű termelésétől lesz finom, hanem attól, hogy benne van a lelke…
Az automata váltót természetesen nem lehet kézzel kapcsolni. Fordulatszámmérő helyett erőtartalék-mérő van. A hőfokszabályzó tárcsákon (utasonként kettő-kettő, külön a lábtér, külön a fejtér klimatizálására) nincs skála.
A luxus fontos fokmérője a sok hely, méghozzá a tékozlóan mért sok hely. A Ghost belül majdnem akkora, mint a Phantom – és majdnem ugyanolyan nehéz is. Ez azért van, mert a Phantomban a kisebb tömeg elérése érdekében helyigényesebb alumínium vázat használt a gyártó, míg a Ghost acélvázas, ami nehezebb, de több hely marad a belsejében.
Így hát a hátsó lábtér hatalmas, a kosarasok feje sem horzsolja a tetőt – miközben a poggyásztér kevesebb csomagot képes befogadni, mint egy Renault Thalia. A Ghostban fontosabb a hangulat, mint a racionalitás, és ez így is van rendjén.
Kütyüből is van bőven
Azért ha megnyomjuk a gombot a kesztyűtartó jobb oldalánál, vagy megbökjük a BMW i-Drive joystickjának kicsit rollszosított változatát, csak felhúzódik csendben egy fényes faajtó, és alatta felbukkan az a bizonyos LCD-képernyő is. Az első ülések támlájából pedig nem csak egy-egy vastag, krómozott vázra illesztett nemesfa asztalka, hanem egy-egy monitor is kihajtható, amin aztán -felárért – internetezhet, tévézhet, vagy követheti a térképen az autó útját a kedves vendég.
A film végéért elnézést kérünk, de egyszerűen muszáj volt
Egy Rolls-Royce nagyon hülyén néz ki egy koccanás résztvevőjeként vagy az árokban a hátán fekve – nem is beszélve a javítási költségekről. Tehát, konzervativizmus ide vagy oda, biztonsági elektronika is került a kocsiba bőven. A követőradaros tempomat dugóban állóra is tudja fékezni a kocsit, a nehezen belátható kereszteződésben jobbra-balra kitekintő orrkamera segít a vezetőnek.
A leglátványosabb elektronikai mankó pedig a parkolássegítő rendszer. Ez három nagylátószögű kamera jeleiből felülnézeti képet szerkeszt a tolató Ghostról. Fantasztikus újítás, mondhatnánk, ha nem lenne benne már az Ötös BMW-ben is, sőt, nem mutattak volna be három éve a Nissannál egy ugyanilyet.
A Ghost irdatlan erős autó. Gázadásra egy pillanat hatásszünet, amíg a nyolcfokozatú váltó berakja magát valahová, majd a kocsi orra megemelkedik, mint a motorcsónakoké. Az erőtartalék-mérő a 100% közeléből, ahol általában még autópályán is tartózkodik, kilendül, a táj pedig némi finom zúgás kíséretében lassan elmosódik az utasok körül.
Százhetvennél gyorsabban nem ment a kocsival a teszt alatt az a közeli hozzátartozóm, akit nem neveznék most meg, de erről a tempóról gyorsítva a hatás még közel ugyanaz, mint lámpától indulva. Félelmetes ez a motor.
Rolls-Royce Ghost adatok (zárójelben összehasonlításul egy kommersz luxusautó, a BMW 730d értékei) |
|
---|---|
Méretek | |
Hossz/szélesség/magasság (mm) | 5399/1948/1550 (5072/1902/1479) |
Tengelytáv (mm) | 3295 (3070) |
Fordulókör átmérője (m) | 13,4 (12,2) |
Saját tömeg (kg) | 2435 (1865) |
Motoradatok | |
Lökettérfogat | 6592 (2993) |
Max. teljesítmény (kW[LE]) | 420[570] (180[245]) |
Max. nyomaték (Nm) | 780 (540) |
Menetteljesítmények | |
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 4,9 (7,2) |
Végsebesség (km/h) | 250 (245) |
Fogyasztás | |
Város (l/100 km) | 20,5 (9,5) |
Lakott területen kívül (l/100 km) | 9,6 (5,9) |
Vegyes (l/100 km) | 13,6 (7,2) |
Bár – nagy meglepetésemre – a menetstabilizáló elektronika a menüből kikapcsolható, a Ghost irdatlan erejével együtt természetesen még annyira sem sportos, mint egy dízel Hetes BMW. Nem is annak szánták. Puha légrugója, a Phantomnál ugyan közvetlenebb, de így is zselészerűen lágy kormányműve kényelmes suhanásra való, nem csikorgó kanyarokra.
A magyar utak viszont még ennek a fenségesen finom rugózásnak is feladják a leckét. Egy-egy mélyebb kátyúban csúnyán megremeg az egész autó. Fura lenne egy magyar rendelés: köszönöm, de nem kérem a 20 collos extra felnit a /45-ös gumikkal. Sőt, ha lehet, a standard 255/50 R 19-es helyett is inkább egy 17-es kereket szeretnék, ballonos gumikkal!
Boldogok a lelki szegény Rolls-Royce tulajok
A Rolls vásárlóközönségének legnagyobb része nem is tudja, hogy a márka a BMW tulajdona, a kocsi pedig BMW-fődarabokra épül. Ők mindig úgy ülnek be a kocsiba, hogy a megtestesült brit elegancia és tradíció méltóságteljes farába helyezik saját méltóságteljes farukat.
A Rolls-Royce hivatalosan azt kommunikálja, hogy autói akatrészeinek 20%-a jön csak a BMW-től, a többi saját tervezés. Pedig a német rokonság a tudatosabb RR-vásárlókat sem zavarja. Ők még örülnek is annak, hogy autójuk, bár exkluzív és jelentős hagyományokkal rendelkezik, mégis a legmodernebb technikával épült Goodwoodban.
Érdekességek, a teljesség igénye nélkül
A Phantomban általam már korábban megcsodált apró figyelmességek a feleannyiba kerülő Ghostban is megtalálhatók. Teflonesernyők zuhé esetére az első ajtókba rejtve.
Gombbal, motorosan behúzható hátsó ajtó. Fix felnikupak a kerekeken, hogy az embléma mindig függőlegesen álljon. Kétrétegű oldalüvegek, nehogy beszüremeljék a büdös, koszos, zajos külvilág.
Sőt, van valami, amit a Phantom nem tud, csak a Ghost. A szárnyas nőszemély, a Spirit of Ecstasy minden zárásra üregébe vonul, nehogy valaki megpattintsa a parkolóban – már ez is fejlődés a Phantomok gyenge pontjának számító, folyton elromló mechanikus Emilyhez képest. De még innen is van tovább – a csajt lehet a menüből is fel-le lifteztetni!
Az összes ülés minden ízében motoros, ez nem is kérdés, sőt, ülepet masszíroztatni is lehet velük. A szőnyegek gyapjúból készültek – semmi műanyag! A légrugókkal 2,5 centit lehet emelni-süllyeszteni a kocsit (hogy minek, nem tudom, de nehogymá’ egy Citroën menőbb legyen!)
Lesz-e nekem Rolls-Royce-om?
Ilyen Rolls-Royce-om biztos nem lesz. A lottó ötös szerencsés esetben lenne fél-egymilliárd; kell a fenének olyan kocsi, ami egy ekkora vagyon 5-10 százalékát egyből elviszi, az éves fenntartása meg még további egy százalékát biztos.
A Rolls-Royce nem jó választás első generációs újgazdagoknak. Olajsejknek, megyényi birtokkal rendelkező arisztokratának, Rotschildnak, Rockefellernek kell lenni ahhoz, hogy ilyet vegyen az ember. Vagy sikeres gazdasági bűnözőnek, persze.
A legtöbb Rollsot nem is napi autókázásra vásárolják. Az Eksztázis Szellemével díszített kocsik átlagos éves futásteljesítménye nem éri el a nyolcezer kilométert.
A magánzó tulajdonosok jellemzően havonta egyszer-kétszer veszik elő a drága autót, ha valahol meg kell jelenni, sokan pedig befektetésnek tartják a kocsit, múzeumi körülmények között.
Van viszont, aki vállalkozási céllal vesz Rolls-Royce-ot. New Yorkban van egy szálloda, amely 16 Phantomot állított hadrendbe a vendégek fuvarozására, illetve alkalmi bérautónak. A kocsikra olyan nagy lett a kereslet, hogy nemsokára még négy autót rendeltek. Szóval talán előbb nyitok egy kis panziót, aztán felfejlesztem szállodalánccá, és majd 99 éves koromban leadom az első megrendelést Goodwoodban!
Van egy Rolls olcsóbban…
De másfél millióért is tudok egy Rollsot. Igaz, kicsit öregebb, húszéves a lelkem, egy Silver Spur. A kocsit hat éve felejtette egy autószervizben holland gazdája, azóta nem annyira ér rá érte jönni, mert különböző bűncselekményekért ül. A Rolls-Royce-ot a kertben tologatják ide-oda, ha útban van, a szerelő állítólag másfél millióért bárkinek odaadná, csak hát a két rég lejárt holland rendszámon kívül semmilyen irata nincs.
Meg kéne venni, becsövezni, kidobálni belőle a felesleges luxusvacakokat és remek sportautó lenne belőle, hétvégente lehetne trélerrel gyorsulásra, driftre vinni. Milyen szép lenne, és akkor én is a Rolls-Royce tulajdonosok elit klubjába tartoznék! Ugye?