Hogy lehet ilyen jó ennyi hibával?

Röviden – Peugeot 2008
Mi ez?	Marconább 208 a betondzsungel legyőzésére, alkalmi kirándulásra
Mit tud?	Grip Controllal dombot mászni, nagyvárosban rohangálni
Mibe kerül?	Négymillióról indul, 1,2 literes háromhengeres benzinessel, a fullos dízel tesztautó majdnem hétmillió
Kinek jó?	Annak, akinek nincs szüksége 4×4-re, de az SUV-k hangulatára vágyik egy takarékos autóban

A legbosszantóbb hibája a merev, fix kalaptartó. Se zsinór fel nem emeli, se roló fel nem tekeri, minden csomagtérfedél-nyitáskor útban van. Többet káromkodtam miatta az elmúlt napokban, mint a trafikügy miatt.

A rádió elmentett állomáslistája nem tartható kint a főképernyőn, számgombok pedig nincsenek a műszerfalon. Ha néha átnyomnék a Bartókról a Music FM-re, a Klubról a Lánchídra, a Jazzyről a Bartókra, mindig egy extra bökés, egy extra odanézés és egy extra káromkodás kell hozzá a normális autókhoz képest.

Ha pedig megállunk a kocsival a telken vagy a bícsen, és még üvöltetnénk kicsit a Dankó Rádiót kitárt ajtókkal, erre csak úgy van módunk, hogy a navi is aktív marad, és az elektronika jó negyedóra után a nagy fogyasztás miatt kikapcsolgatja a rádiót, nehogy lemerüljön az akku.

A biztonsági öv csatja minden kioldáskor lecsúszik majdnem a padlóig, mert nincs beleszúrva a hevederbe az az egyforintos szegecs, ami megtartaná derékmagasságban. Tehát minden becsatolás padlón kotorászással, káromkodással indul.

Az utastér rettentően melegszik napsütésben a feláras fix üvegtető alatt, akkor is, ha behúztuk az ugyan motoros, de fehér és áttetsző árnyékoló rolót alatta. Sok napsütés – sok káromkodás.

A rövid ajtók miatt túlságosan elöl van a B-oszlop, rém rossz a kilátás oldalra-hátra. Halszálka-forma kereszteződésbe érni, balra hátra kitolatni egy parkolóból – káromkodás nélkül nem megy.

Az még hagyján, hogy kulcs nélküli nyitás-indítás nem rendelhető hozzá (szemben olyan luxusmodellekkel, mint a Suzuki Swift), de a tanksapka is kulccsal nyílik. Miközben egyre terjed az autóiparban a tanksapka nélküli töltőnyílás, a 2008-assal minden tankolás egy extra zárbabrálás és egy újabb káromkodás.

A temérdek bosszantó kis hiba okozta szóbeli bűnözés során minden bizonnyal elveszett a lelki üdvösségem a 2008-cal töltött hét során, annyit káromoltam a szenteket és minden fennvalókat. Mindezek után pedig, ha megkérdezik tőlem, milyen autónak tartom a 2008-as 1.6 HDI Peugeot-t, természetesen azt fogom mondani, hogy:

Kitűnőnek. Imádnivalónak. Szépnek. Jónak. Kéne! És nem csak önmagában, hanem a konkurenciához képest is.

Népes mezőnyben indul

Renault Captur, Nissan Juke, Skoda Yeti, Fiat 500L, Opel Mokka, Chevy Trax – mindenki terepjárónak látszó, valójában szinte kizárólag fronthajtással eladott, könnyű, modern technikájú, takarékos kocsit épít manapság. A kisautó-alapokra készülő autók (a 2008 a 208-cal azonos műszakilag) nagy belterükkel akár kompakt kombikat is képesek lehetnek kiváltani családi autóként.

A 2008 az egykori Matra Rancho emeletes tetővonalához nyúlt vissza, hogy formailag valami újat hozzon ebbe a népes csapatba. A dizájn hatásosra sikeredett, jó kiállású, komolykodós kocsi lett az eredmény, menőbbnek, drágábbnak hat, mint a legtöbb konkurens.

Belül is igényes, átgondolt, minőséget sugárzó autó, bár bizonyos részletmegoldásai tagadhatatlanul kisautósak maradtak. (Nincs hátul könyöklő, se szellőzőrostély, nem rendelhetők hozzá a Golf-kategóriában már minden gyártónál elérhető elektronikus extrák, se sávtartó asszisztens, se követőradaros tempomat.)

A csomagtér viszont nagy. 360 literjével megüti a Golf-kategória átlagát, a kisautókhoz képest pedig óriási (Peugeot 208: 285 liter), bár a terepjárós forma alapján ezt el is várja az ember. Az osztva dönthető támlák síkba fekszenek a csomagtér padlójával, mely alatt teljes értékű pótkerék helyett további literek várják az apróbb vicikvacakokat.

Aki ebből a semmiből kinőtt, hirtelen meghatározóvá vált kategóriából szeretne most autót választani, annak azt javaslom, ne (csak) a szíve alapján döntsön. Annyira más az üléspozíció, a motorválaszték, a térkínálat ezekben a kocsikban, hogy ha ilyen magas építésű, kisautó-alapokra épült, mégis egész tágas autóra van szüksége a kedves olvasónak, nézzen körül alaposan, és mindenképp nézze meg a 2008-ast is. És próbálja is ki. Lehetőleg ezzel a 115 lovas dízellel.

Megy, de nem eszik

Sokan ígérnek manapság hihetetlenül alacsony fogyasztást és látványos menetteljesítményeket – egyszerre. Ez persze paradoxon, az európai szabványmérésnél a próbapadon a benzint, gázolajat undorral visszautasító turbómotorok egy csapásra szomjas szénhidrogén-pusztítóvá változnak, ha a valóságban is odalép nekik az ember. Különösen igaz ez a benzinesekre, de némely dízellel is meglepődhetünk egy-egy hosszabb sztrádamenet után a benzinkútnál.

A 2008 1.6 e-HDI-vel is meglepődtem, csak a másik irányból. 4,7 litert írt ki a számítógép, fél literrel többre számítottam, de alig 4,9 alatti átlag jött ki végül. A kategória egyik legerősebb, legfinomabb járású, igaz talán legrégebb óta fejlesztett, legendásan jó motorjával.

Pedig voltak előzések, kihúzatások rendesen, és városban sem úgy kavargattam a hatfokozatú, francia viszonylatban egész precíz váltóval, hogy folyton a forintok jártak volna az eszemben. Nem is nagyon lehet, hiába ajánlgatja kétségbeesetten a műszerfal a szerinte optimális fokozatot, a 2008-as feszes futóművével, vicces, gokartos kormányával, nyomatékos motorjával valójában sosem akart igazán lassan és takarékosan közlekedni. Kis vadállat.

A váltókar és a rövidke, nehézkesen használható, de legalább jópofa kézifékkar között tesztautónkban volt egy kis programtárcsa. A Grip Control nevű extrához, az elektromos ál-differenciálzárhoz tartozik. Kiválaszthatjuk vele az elforgó kereket fékező, a még tapadó kerékre ezáltal nyomatékot juttató rendszer beállításait, attól függően, hogy homokon, havon, sárban vannak hajtási gondjaink.

Látványos kis holmi, ha igazából csak parasztvakítás is; ettől még nem lesz terepjáró a 2008, bár valóban sokkal-sokkal jobban elboldogul majd a jégfoltos téli időkben, mint egy sima differenciálműves fronthajtású utcai autó. (Ugyanilyen rendszer dolgozik a Fiat 500L emelt változatában is, a Trekkingben.)

Szeretsz az öledből kormányozni?

Mielőtt e cikk hatására tömegek özönlenék el a Peugeot-kereskedéseket, 2008-at követelve, egy dolgot még szögezzünk le. Az emberek jelentős része egy pillanat alatt képes kizárni a szóba jöhető lehetőségek közül az autót.

Akár a 208-ast. A Peugeot ötletes újítása, a picike és mélyre engedett kormánykerék, mely felett elnézve olvashatjuk le a műszereket, ugyanis nem mindenkinek jön be. Tapasztalatom szerint legalább az autóvezetők fele nem tudja magának jól beállítani a kormányt; nem is látja tőle a műszerfalat és idegesíti is a szokatlanul kis méretű volán.

Ez legyen az első dolog, amit ki teccenek próbálni majd a szalonban. Ha ez tetszik, a 2008 többi része is tetszeni fog.

A Peugeot 2008 időnként nagyon bosszantó tud lenni, mégis kénytelen vagyok rá azt mondani, hogy jó. Francia hagyomány az ilyesmi az autógyártásban. Millió idegesítő apróságával együtt annyira markáns, különleges és kedves karakter a kocsi, hogy csak jobban szereti az ember a sok kis hiba miatt. Cindy Crawford egykori hamvas pofija, ahogy a sajtófotókból beégett az emberiség tudatába, ugye nem lenne olyan emlékezetes, ha nem egy, hanem egy tucat anyajegy lenne a szája körül. De ha Cindy Crawford francia lenne, talán más lenne a helyzet.