Melyik a legjobb izmos kisautó?

Végre eljött a királyválasztás napja, ma kiderül, melyik 2013 legjobb izmos kisautója, legalábbis a saját, szubjektív értékelésünk alapján. Aki türelmetlenül utánanézett a témának és valamelyik külföldi kiadványban olvasta a hármas összehasonlítást, annak nem okoz majd meglepetést a végeredmény. Igaz, a hazai körülmények némileg árnyalják a képet, ezért érdemes velünk tartani a következő 5-6 ezer karakter erejéig.

Külső, avagy bugyit pattint?

Egy hatmillió körüli kisautótól egyfelől joggal várjuk el a dögös külsőt. Másfelől pedig az alap adott, ezért nehéz furmányosan egyedi formát újítani, mert az könnyen átlépi a jó ízlés határait. Egy Hyundai Veloster, vagy MINI Cooper S markáns, egyedi fizimiskája okán hatalmas előnnyel indul.

Talán ezért mindhárom esetben óvatosan módosították a külsőt. A trió legvisszafogottabb tagja a Ford Fiesta, a hátsó szárny, és a kamu-diffúzor szúrható ki első blikkre, de főleg a feltűnő Molten Orange fantázianevű fényezés miatt marad meg a nézelődők fejében.

A Peugeot 208 GTI emelt karátszámmal csábít, a krómdíszek és a 17 colos felnik mintája inkább elegáns hangulatot sugároz. A hülyegyerek-faktort csak az opcionálisan rendelhető „erőcsíkozás” és a pepita mintás hűtőrács billentik helyre.

Nálam a csak ötajtósként gyártott Clio RS nyeri a feltűnési versenyt, igaz, ebben kevés szerepe van az utólagos púdernek. Egyszerűen már az alapmodell kiemelkedik a tömegből, és ezen épp eleget segít az agresszív lökhárító, a fekete felni-sárga fényezés kettős, és az autó szélére engedett két kipufogóvég.

Beülve változik a képlet, egyértelműen a Peugeot 208 GTi kínálja a legigényesebb belteret. A Ford Fiesta ST esetén vadászni kell a különbségeket, a termetes volánra biggyesztett ST feliraton valamint a fém váltógombon, pedálokon kívül nincs szembetűnő különbség. A Peugeot ellenben bőséggel bánt a műbőrrel, a vörös díszvarrással feldobott anyagból kapott a műszerfal gazdagon. Emellett a vörös-fekete fényezésű műanyag elemek és a kötelező fém váltógomb-pedálsor kettős srófolja kisautók között kiemelkedő szintre a belsőt.

Akárcsak a honfitárs esetében, a Clio RS belső terében is a vörös kiegészítők dominálnak. Ebben a színben pompázik a biztonsági öv, de kapott belőle a kormány, a váltó, és az ajtóborítás is. Egyedül a váltó lóg ki a sorból, fém helyett silány minőségű műanyagot kell markolásznunk, feltéve, ha nem a kormány mögötti fülekkel akarunk sebességet kapcsolni.

Mindez természetesen csak szépségtapasz, a trió belterének legfontosabb, utazást-vezetést befolyásoló változtatása az első ülések cseréje volt. Ezt a leckét a Ford vette a legkomolyabban, a Recaro segítségével szűk, szigorúan ölelő darabokat gyártottak, szinte combtól tokáig tartanak. Ez a professzionális hozzáállás termetes sofőrök esetén hátránnyá válik, nekik szűk, kényelmetlen lehet a fekete-vörös ülőhely.

A Peugeot teljesen a másik irányból közelítette meg a kérdést, a fő cél a kényelem megtartása, sőt fokozása lehetett. Így a rövid ülőlap ellenére testünk elégedett ernyedtséggel nyugtázza jó dolgát, kanyarban viszont dolgozik a hát, mert derék felett már mérsékelt az ülések oldaltartása. Az arany középutat a Clio találta meg, legalábbis tesztre használt 185 centiméteres, 80 kilogrammos testem jeladói itt mutatták, hogy a kényelem, és a feszes oldaltartás megfelelő egyveleget alkot.

Kölcsönzött lóerők, egyszerű körítés

Műszaki szempontból, a nyers számokat nézve alig akad különbség a három autó között. Lökettérfogatuk azonos, az 1,6 literes turbómotorok teljesítményében sincs nagy ingás, a Fiesta alap 182 lóereje  padlógázra túltöltött turbóval, 15 másodpercig eléri a kétszáz lovat, két francia ellenfele pedig alapból hozza ezt az értéket. Mindhárom blokk ismert, elterjedt darab, a Peugeot orrában a BMW-vel közösen fejlesztett egység dolgozik, a Fiesta a Focus Ecoboostját örökölte, a Clio pedig a Nissan Juke Nismo 1,6-os motorjára épül.

Futóművüket vizsgálva sem találunk kirívó bűvésztrükköket, MacPherson elöl, csatolt lengőkar hátul, és az erőátvitelt is csak fékekkel játszó, differenciálzárat utánzó elektronika segíti, az Opel Corsa OPC mechanikusan záró sperrdifijéhez hasonló megoldást a hármas egyik tagja sem kínál. A Clio RS kakukktojás a hajtáslánc egyik elemét tekintve, mivel kizárólag hatfokozatú, duplakuplungos váltóval készül a típus, a két ellenféllel szemben nincs manuális opció.

A táblázat alapján hármasikrekkel állunk szemben, de a való élet egész mást mutat. Ezért nem szabad vakon hinni a számoknak, három markánsan különböző karaktert kapunk a volán mögött ülve. 
Pályára keveredve, határhelyzetben

Megszokott terepen, a tököli reptér vezetéstechnikai pályáján térképeztük fel az autók határait, sőt köridőt is mértünk. Bár a kurta pályán elért eredmény nem tekinthető mérvadónak, egybecseng más magazinok által hosszabb körön rögzített értékekkel.

Ahhoz stopper sem kellett, hogy minden résztvevő, az Autó és Stílustól érkezett kollégák, Székely Gyula vezetéstechnikai oktató és jómagam egyöntetűen kijelentsük: a Ford Fiesta ST vezethetőséget tekintve első helyen áll.

Mérési eredmények
		Ford Fiesta ST	Peugeot 208 GTi	Renault Clio RS
Tököli reptéri pálya (saját mérés)		0:35.96	0:37.40	0:36.95
Hockenheimring *		1:20.2	1:21.5	1:20.1  (Clio RS Cup)

* (a német Sport Auto magazin mérése)

Nincs rettentő különbség, inkább egy megnyugtató orrhossz, ami rengeteg apróságból tevődik össze. Legnagyobb előnye, hogy könnyen értelmezhető, egyértelmű visszajelzéseket ad, így szinte természetes a magabiztos, bitang tempó. A Clio RS sem marad le tempóban, de a Playstation-generációnak szánt körítés ilyen speciális körülmények között feleslegesnek tűnik.

Nyilván a szimulátorkormányon edzettek értékelik a kormány mögötti váltófüleket, a rajtprogramot, valamint az autó érzékszerveit hegyező, gombnyomással aktiválható RS módot, de a szűk pályán mindez inkább zavaró tényezőként csapódott le, főleg az előző generáció puritán, sofőrközpontú stílusa tükrében.

Ezek a kütyük nagyszerűen beválnak, ha a szomszéd csajt vagy a haverokat kell elkápráztatni, mer’ így váltanak az F-1-ben, bitek számolnak gázfröccsöt visszaváltáshoz, és a legnagyobb aduász, a rajtprogram garantáltan kiemel a telepi fenegyerek státuszból. Csakhogy ezekhez elég pár billentyűkombinációt megjegyezni, mint anno a Mortal Kombat II-ben, még a móka szintjén sem vagyunk munkára fogva.

Ettől függetlenül, elismerem, digitális stílusa ellenére pokoli gyors a  legjobb fékekkel kitűnő Clio RS, de a vigyorfakasztásban csak második helyet kaphatja meg. Innen pedig nincs meglepetés, az erős, kényelmes, általam Mini Turismo kategóriába sorolt Peugeot kapja a bronzérmet.

Határon autózni a reptéri betonon, nem a 208 GTi legerősebb száma. Oldaldőlése, alulkormányzottsága érezhetően erősebb, az apró, ölünkbe érő volánnal, hosszú úton járó váltóval pedig nem egyszerű megtalálni az összhangot.

Való élet!

Elhagyva a pályanapok fiktív világát, árnyaltabb a kép. Hazánk minőségi útjain a közvetlen, állandóan csapatásra éhes, kőkemény Fiesta ST könnyen kimerítő élménnyé válik, 130 km/óránál az egyébként szenzációsan szóló kipufogója monoton morgással irritálja az utasokat. Ezen a téren a Clio sem marad le, öblös hanghatással jár a gázcsere, terhelésre mély morgás, visszaváltásra durrogás kényeztet, teljes a repertoár.

A Renault kütyütára itt válik előnnyé, a forgalomban elég a tompább, normál üzemmód, a DSG váltó villámgyorsan kapcsol, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint a pirosnál lezongorázni a rajtprogramhoz szükséges lépéseket, és eltűnni a horizonton.

Mégis a közút fura francia császára a Peugeot 208 GTi. A hármas legnyomatékosabb motorjával könnyedén megold bármilyen helyzetet, visszafogott, diszkrét hangja, úthibákat radírozó futóműve és nem mellesleg alacsony fogyasztása a leghasználhatóbb kocsivá teszi a mindennapokban.

Lehet, a Peugeot jár jó úton és a megcélzott vásárlók talán nem vágynak kisautóból kőkeménnyé faragott sportgépre. Talán elég a fellelhető összes kényelmi extrával körített erőtöbblet és a hangzatos név. Talán elég, de nem nekünk, autóbuziknak! A GTi név által sugallt szűretlen, nyers vezetési élményt keresve a Ford Fiesta ST került legközelebb az elvárásokhoz, ezzel megnyerve az összehasonlítást. A Clio RS tempóban alig maradt el, hátrányát a túlszínezett, hatásvadász apróságok okozzák. Végül harmadik a Peugeot, ami egész mást nyújt, mint amit a név alapján várnánk tőle.

Köszönjük a helyszínt a Vezetéstechnikai Képzési Központnak! Elérhetőség: Székely Gyula, 30-25-25-399 és info@vezetestechnika.eu

Végül pedig egy személyes utóirat: szerkesztőségünkben szóba kerültek az egyéb konkurensek, köztük a MINI Cooper S. Ez a típus élhetően felextrázva komoly lépés árban, de az általunk kutatott libabőröztető faktort miért befolyásolná pár xenon-lámpa vagy 48 hangszórós audiorendszer? Elég a puritán verzió, esetünkben a MINI 184 lóerős kivitele, hatsebességes kézi váltóval, 6 253 000 forintért.