Röviden: Suzuki Swift Sport – Ford Fiesta ST | |
---|---|
Mik ezek? |
Két sportos kisautó turbós, illetve szívómotorral |
Mit tudnak? | Boldoggá tenni a tulajdonost, még egy tipikus hétfő délután is |
Mibe kerülnek? | A Ford Fiesta ST 6 095 000 Ft, a Suzuki Swift Sport pedig 4 890 000 Ft |
Miért ezek? | Egy ősi autós kérdés megválaszolásának eszközei csupán, nagyjából közös halmazból érkeztek, remélhetőleg segítenek választ találni |
A világmindenség hemzseg a megválaszolatlan, életbe vágóan fontos kérdésektől. Vajon ki győzne egy párbajban, Batman vagy Superman? Melyik a halálosabb gyilkos, az Alien, vagy a Predator? Nagyobb élvezet vezetni egy szívómotoros sportautót, mint egy turbósat? Nekünk fontos, hogy a végére járjunk ezeknek, az emberi faj szempontjából kiemelt fontossággal bíró kérdéseknek. Így nekifeszültünk a kutatómunkának, és természetesen a legsürgetőbb témával indítjuk a világmegváltást. Turbó, vagy szívó?
Örök vitatéma ez, ha egy férfitársaságban benzingőz sörrel keveredik. Még mielőtt belemerülünk a Ford Fiesta ST és a Suzuki Swift Sport összehasonlítása során szerzett gyakorlati tapasztalatokba, nézzük az elméletet!
Turbó vagy halál
Tehetünk bármit, a turbók teret nyertek. A Ford Fiesta ST elődje magától vett levegőt, mára csiga tömi éltető oxigénnel, ugyanez igaz a Renault Clio RS verziójára is. Mivel ezek a sportos típusok is alapvetően a rendelkezésre álló építőkészletből készülnek, az alacsony darabszám miatt sem lehet eltérni a recepttől. A turbóra pedig szükség van, ha agyártó szeretné hozni a meghatározott mérési ciklusban áhítottan alacsony fogyasztási, és károsanyag-kibocsájtási értékeket.
A számokat tekintve pedig nincs ok az elégedetlenkedésre, lóerőkkel, newtonméterekkel folyó Kánaánt hoznak a feltöltött motorok. Hiába minden trükk, változó szelepvezérlés, szofisztikált, nagy nyomású befecskendező rendszer, a turbó fütyülve tömörített légtömegével ezen a fronton nem lehet felvenni a versenyt.Sakk-matt? Nos, nem egészen, mert itt jön a képbe a sportautók kulcskérdése. Az élmény. Ezen a harcmezőn támad vissza eredményesen a szívómotort támogató sereg. A turbók tehetetlensége miatt idő kell a légnyomás felépüléséhez, ezt a jelenséget a mai napig nem sikerült megszüntetni, a szívómotorok gázreakciója élénkebb, közvetlenebb. A turbós motorok hangja szintén csorbít (persze ez ízlés kérdése) az élményen, a magas fordulaton hozott küzdelmes géphang helyett tompább süvítés jut a sofőrnek osztályrészül. Pedig a száguldás illúziójához fontos, hogy magasra kússzon a fordulatszám, még ha a tüdőpréselő gyorsulás el is marad.
Ezek a kocsmatények, és a teszt körülményei miatt maradok is ennél a stílusnál. Idióta lennék sírni a munkakörülmények miatt, de nálunk is akadnak hátráltató tényezők, néha az idő és a körülmények közös átokként ülnek egy projekt nyakába, így a megvalósítás nem esik egybe a tervekben felvázolt verzióval. Lényeg, hogy összehoztuk! Egy délelőtt erejéig sikerült a turbós Ford Fiesta ST matricákkal felcicomázott verzióját összeereszteni a szívómotoros autókat képviselő Suzuki Swift Sporttal. Yeah.
Városban szívóval édes az élet
Mindkét típus járt már nálunk, a Ford Fiesta ST a felpaprikázott kisautók tesztjén villantotta oroszlánkörmeit, a Swift Sport pedig Szörényi András kollégánk kezei között mutatta meg, milyen a mi autónk, ha kap egy kellemes adag teljesítménynövelőt.
Száraz adatok alapján jogos felvetés, hogy sántít a teszt, kategóriákkal gyengébb a Suzuki Swift. Mindössze 136 lóerőt állít csatasorba, szemben a Fiesta ST 182 lovas ménesével, de érzékszerveink, idegszálaink végén nem ül szigorú számláló. Most a vigyorfaktor számít, és állíthat bárki bármit, ez nem áll egyenes arányban a motorháztető alatt rejtőző matekkal.
A Fiesta ST napokig birtokomban volt az összehasonlító kirándulás előtt, és egy Opel Insignia Country Tourer tankszerű viselkedése után mámorító élményt adott a raliautókat idéző matricákkal virító kisautó.
Ma már szinte minden kigyúrt kisautó mocsok erős, és a Fiesta ST sem kivétel, az 1,6 literes turbómotor 6,9 másodperc alatt, mély morgással éri el a 100 km/órát, és a 240 Nm nyomatéknak köszönhetően szinte bármelyik fokozatban élvezhető lendülettel lódul előre. Szűk neki a város, minden talpalatnyi hely arra csábít, hogy végre a közelébe érjünk az 5700-as fordulaton jelentkező csúcsteljesítménynek.
Amíg nem hagyjuk el a város határait, a szunnyadó erőtöbblet kihasználása lehetetlen küldetés. Bezzeg a Suzuki! Az itthon kultikus magasságba emelkedő típus legerősebb kivitele igazán itt, a szellősen tömött többsávos utakon, mellékutcákon érzi jól magát. Gombnyomásra indul, akárcsak a Ford, de utána egy tökéletesen különböző karakter csal mosolyt az arcra. Egyszerűen kívánja a gyilkolást, a klasszikus japán hagyományokhoz hűen, alázattal viseli a padlóba tiport gázpedált. Ha pedig megvan a lendület, már nincs szívünk ejteni a fordulatot, itt négyezertől indul az élet, a szerény, 160 Nm nyomaték 4400-as fordulaton érhető el.
Mert a Suzuki tényleg bármikor kapható a bulira, ráadásul ehhez nem (nagyon) kell áthágnunk a legális határokat. Nem váltom el, mert előzni akarok, és előzni akarok, mert nem váltom el, ez a Swift Sport féle filozófia, ami épp annyival gyorsabb, hogy kéjes küzdelemmel hagyjuk le az előttünk haladót. Végül a főváros lüktető közlekedési erén végigsasszézva kiérünk a Ford Fiesta ST vadászterületére.
A lóerő finom!
Itt már nincs szükség a pengeéles gázreakció adta kiugrási lehetőségre, a feltöltő leheletnyi késedelem szinte élménnyé válik. Mert a Fiesta ST kilő, mint a csúzliba dugott kavics, és mindent maga mögött hagy. Főleg az orrvérzésig forgatott, gyengébb japán ellenlábasát.
Még a motorhang feletti vitában is nyerő lehet a Ford, jellegzetes, mélyről jövő, hangját az új Sound Symposer rendszernek köszönheti. Ez a furfangos akusztikai megoldás csak az élményfokozó tónusokat engedi az utastérbe, míg kívül meglepően visszafogott, és halk marad a kocsi. A Suzuki nem szolgál szűrőkkel, a négyhengeres Szívóoldali változó szelepvezérléssel és változó szívócsőhosszal dolgozó blokk muzsikája a maga nyers valójában tör utat a füleink felé.
Ez pedig néha nem olyan kellemes, mint a Fiesta ST mesterkélten szimulált előadása. De legalább eredeti!
A Ford szintén feszesebb futóművel, áttervezett geometriával száll harcba, de a tapadásért tett erőfeszítések leglényegesebb eleme itt is egy digitális kütyü, a differenciálzár működését imitáló VTS rendszer, ami kigyorsításnál az ívbelső kereket fékezve tart a kormánnyal megcélzott irányban.
Ilyenkor jönnek jól a Ford Recaro ülései. A méret adta szűk keretet teljesen kihasználva, vállmagasságig feszesen tartó ülést sikerült faragni, ami előírt vezetői pozícióba állítva hosszútávon sem válik kényelmetlenné. Nincs gond a Swiftben szolgáló két első ülőhellyel sem, de az igazi hardcore szintet mégis a Ford Fiesta képviseli.
Akkor, melyik a jobb?
Mindkettő keményebb az alapverizónál, mégis egymáshoz viszonyítva meglepő a különbség, a Swift szinte franciás komforttal halad, míg a Ford Fiesta ST pattogó, kőkemény, merev versenytechnikának tűnik hirtelen csere után. Nyilván ebben szerepet játszik az abroncsok közti különbség is, de a Suzuki azonos méret mellett sem érhetné utol a Ford stabilitását.
De talán pont ez adja a vonzerejét. Alacsonyabb sebességnél tud élménnyé válni a vezetés, és ebben kitűnő partner a szívómotor, ami üvöltve dolgozik, és egyenletes teljesítménye könnyen kihasználható. A Fiesta már felnőttebb játék, megizzasztani inkább versenypályán érdemes. Jobban megéri napijegyet váltani, kilátogatni egy pályanapra, mint közúton megtapasztalni, hol büntet a technika, ha kiiktattuk a menetstabilizáló rendszert.Ennyi hablaty után ideje valami értékelhető következtetésre jutni, de bevallom, nem tudok dönteni. Mert hiába lenne a Suzuki ugyanolyan erős, mint a Ford Fiesta ST turbó nélkül, egyértelműen adná magát a kérdés: mit tud, ha arra is rakunk egy feltöltőt? Örök körforgás, a fejlett szívómotor csak fejlettebb lesz egy turbóval, a vezetésre gyakorolt negatív hatások pedig elhalványulnak, ahogy az apró turbinalapátok vörös izzása oxigénmolekulák kvadrillióit terelik a robbanótérbe.