Hirdetés
Röviden: Suzuki Swift Sport – Ford Fiesta ST
Mik ezek?
Két sportos kisautó turbós, illetve szívómotorral
Mit tudnak? Boldoggá tenni a tulajdonost, még egy tipikus hétfő délután is
Mibe kerülnek? A Ford Fiesta ST 6 095 000 Ft, a Suzuki Swift Sport pedig 4 890 000 Ft
Miért ezek? Egy ősi autós kérdés megválaszolásának eszközei csupán, nagyjából közös halmazból érkeztek, remélhetőleg segítenek választ találni

A világmindenség hemzseg a megválaszolatlan, életbe vágóan fontos kérdésektől. Vajon ki győzne egy párbajban, Batman vagy Superman? Melyik a halálosabb gyilkos, az Alien, vagy a Predator? Nagyobb élvezet vezetni egy szívómotoros sportautót, mint egy turbósat? Nekünk fontos, hogy a végére járjunk ezeknek, az emberi faj szempontjából kiemelt fontossággal bíró kérdéseknek. Így nekifeszültünk a kutatómunkának, és természetesen a legsürgetőbb témával indítjuk a világmegváltást. Turbó, vagy szívó?

Örök vitatéma ez, ha egy férfitársaságban benzingőz sörrel keveredik. Még mielőtt belemerülünk a Ford Fiesta ST és a Suzuki Swift Sport összehasonlítása során szerzett gyakorlati tapasztalatokba, nézzük az elméletet!

Turbó vagy halál

Tehetünk bármit, a turbók teret nyertek. A Ford Fiesta ST elődje magától vett levegőt, mára csiga tömi éltető oxigénnel, ugyanez igaz a Renault Clio RS verziójára is. Mivel ezek a sportos típusok is alapvetően a rendelkezésre álló építőkészletből készülnek, az alacsony darabszám miatt sem lehet eltérni a recepttől. A turbóra pedig szükség van, ha agyártó szeretné hozni a meghatározott mérési ciklusban áhítottan alacsony fogyasztási, és károsanyag-kibocsájtási értékeket.

Csak semmi csicsa! Némi vörös cérna, és egy kevés bőr jelzi, hogy ez egy csúcs Suzuki Swift
Megorroltak egymásra? Mindkét kivitel keménynek számít saját családjában, de egymás ellen már markáns különbségek mutatkoznak.

Megorroltak egymásra? Mindkét kivitel keménynek számít saját családjában, de egymás ellen már markáns különbségek mutatkoznak.

A számokat tekintve pedig nincs ok az elégedetlenkedésre, lóerőkkel, newtonméterekkel folyó Kánaánt hoznak a feltöltött motorok. Hiába minden trükk, változó szelepvezérlés, szofisztikált, nagy nyomású befecskendező rendszer, a turbó fütyülve tömörített légtömegével ezen a fronton nem lehet felvenni a versenyt.

Sakk-matt? Nos, nem egészen, mert itt jön a képbe a sportautók kulcskérdése. Az élmény. Ezen a harcmezőn támad vissza eredményesen a szívómotort támogató sereg. A turbók tehetetlensége miatt idő kell a légnyomás felépüléséhez, ezt a jelenséget a mai napig nem sikerült megszüntetni, a szívómotorok gázreakciója élénkebb, közvetlenebb. A turbós motorok hangja szintén csorbít (persze ez ízlés kérdése) az élményen, a magas fordulaton hozott küzdelmes géphang helyett tompább süvítés jut a sofőrnek osztályrészül. Pedig a száguldás illúziójához fontos, hogy magasra kússzon a fordulatszám, még ha a tüdőpréselő gyorsulás el is marad.

Ezek a kocsmatények, és a teszt körülményei miatt maradok is ennél a stílusnál. Idióta lennék sírni a munkakörülmények miatt, de nálunk is akadnak hátráltató tényezők, néha az idő és a körülmények közös átokként ülnek egy projekt nyakába, így a megvalósítás nem esik egybe a tervekben felvázolt verzióval. Lényeg, hogy összehoztuk! Egy délelőtt erejéig sikerült a turbós Ford Fiesta ST matricákkal felcicomázott verzióját összeereszteni a szívómotoros autókat képviselő Suzuki Swift Sporttal. Yeah.

Városban szívóval édes az élet

Mindkét típus járt már nálunk, a Ford Fiesta ST a felpaprikázott kisautók tesztjén villantotta oroszlánkörmeit, a Swift Sport pedig Szörényi András kollégánk kezei között mutatta meg, milyen a mi autónk, ha kap egy kellemes adag teljesítménynövelőt.

Száraz adatok alapján jogos felvetés, hogy sántít a teszt, kategóriákkal gyengébb a Suzuki Swift. Mindössze 136 lóerőt állít csatasorba, szemben a Fiesta ST 182 lovas ménesével, de érzékszerveink, idegszálaink végén nem ül szigorú számláló. Most a vigyorfaktor számít, és állíthat bárki bármit, ez nem áll egyenes arányban a motorháztető alatt rejtőző matekkal.

Rakétatechnika egyik motortérben sem bújik meg, a Fiesta ST blokkra a Focusból lehet ismerős, a Suzuki pedig 136 lóerejével épp a japánoknál megszokott szintet hozza, közel ennyit a kilencvenes évek elején gyártott Honda CRX-ek, sőt az Alfa Romeo 33-as 1,7 literes boxermotorjai tudtak.

Rakétatechnika egyik motortérben sem bújik meg, a Fiesta ST blokkra a Focusból lehet ismerős, a Suzuki pedig 136 lóerejével épp a japánoknál megszokott szintet hozza, közel ennyit a kilencvenes évek elején gyártott Honda CRX-ek, sőt az Alfa Romeo 33-as 1,7 literes boxermotorjai tudtak.

A Fiesta ST napokig birtokomban volt az összehasonlító kirándulás előtt, és egy Opel Insignia Country Tourer tankszerű viselkedése után mámorító élményt adott a raliautókat idéző matricákkal virító kisautó.


Ma már szinte minden kigyúrt kisautó mocsok erős, és a Fiesta ST sem kivétel, az 1,6 literes turbómotor 6,9 másodperc alatt, mély morgással éri el a 100 km/órát, és a 240 Nm nyomatéknak köszönhetően szinte bármelyik fokozatban élvezhető lendülettel lódul előre. Szűk neki a város, minden talpalatnyi hely arra csábít, hogy végre a közelébe érjünk az 5700-as fordulaton jelentkező csúcsteljesítménynek.


Amíg nem hagyjuk el a város határait, a szunnyadó erőtöbblet kihasználása lehetetlen küldetés. Bezzeg a Suzuki! Az itthon kultikus magasságba emelkedő típus legerősebb kivitele igazán itt, a szellősen tömött többsávos utakon, mellékutcákon érzi jól magát. Gombnyomásra indul, akárcsak a Ford, de utána egy tökéletesen különböző karakter csal mosolyt az arcra. Egyszerűen kívánja a gyilkolást, a klasszikus japán hagyományokhoz hűen, alázattal viseli a padlóba tiport gázpedált. Ha pedig megvan a lendület, már nincs szívünk ejteni a fordulatot, itt négyezertől indul az élet, a szerény, 160 Nm nyomaték 4400-as fordulaton érhető el.

A Swift ülései nem kaptak annyira radikálisan sportos kialakítást mint a Fiestában, de talán jobb is ez így, legalábbis annak akinek széles a háta

A Swift ülései nem kaptak annyira radikálisan sportos kialakítást mint a Fiestában, de talán jobb is ez így, legalábbis annak akinek széles a háta

Ellenben Ford volánja mögött előbb-utóbb lelombozóan hat, hogy még sejtésünk sem lehet az autó valódi határairól. Egy ösztönző gázadás, és máris a 30.000 forintos ársávba ugrunk, az adrenalin szint pedig marad a pincében. Ekkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy itt nem csak a turbóról van szó, néha a kevesebb lehet több. Mint mikor választani kell az élvezet oltárán utolsó porcikáját feláldozó kisebb almákkal megáldott hölgy, és a kebelcsoda között, akiről sosem vehetjük le a melltartót. Fogós kérdés.

Mert a Suzuki tényleg bármikor kapható a bulira, ráadásul ehhez nem (nagyon) kell áthágnunk a legális határokat. Nem váltom el, mert előzni akarok, és előzni akarok, mert nem váltom el, ez a Swift Sport féle filozófia, ami épp annyival gyorsabb, hogy kéjes küzdelemmel hagyjuk le az előttünk haladót. Végül a főváros lüktető közlekedési erén végigsasszézva kiérünk a Ford Fiesta ST vadászterületére.

A lóerő finom!

Itt már nincs szükség a pengeéles gázreakció adta kiugrási lehetőségre, a feltöltő leheletnyi késedelem szinte élménnyé válik. Mert a Fiesta ST kilő, mint a csúzliba dugott kavics, és mindent maga mögött hagy. Főleg az orrvérzésig forgatott, gyengébb japán ellenlábasát.

Még a motorhang feletti vitában is nyerő lehet a Ford, jellegzetes, mélyről jövő, hangját az új Sound Symposer rendszernek köszönheti. Ez a furfangos akusztikai megoldás csak az élményfokozó tónusokat engedi az utastérbe, míg kívül meglepően visszafogott, és halk marad a kocsi. A Suzuki nem szolgál szűrőkkel, a négyhengeres Szívóoldali változó szelepvezérléssel és változó szívócsőhosszal dolgozó blokk muzsikája a maga nyers valójában tör utat a füleink felé.
Ez pedig néha nem olyan kellemes, mint a Fiesta ST mesterkélten szimulált előadása. De legalább eredeti!

A Fiesta ST elnyúlik, és kilő akár csúzliba tett kavics, a padlógázra éledő túltöltés rövid ideig még fokozza a teljesítményt, így kétszáz lóerővel lehet lerajtolni a pirosnál kakaskodókat.

A Fiesta ST elnyúlik, és kilő akár csúzliba tett kavics, a padlógázra éledő túltöltés rövid ideig még fokozza a teljesítményt, így kétszáz lóerővel lehet lerajtolni a pirosnál kakaskodókat.

Rugalmasság terén vérzik el végképp a Suzuki, negyedikből nyolcvanas tempónál padlógázon szinte állva marad, de harmadikban azért nem megalázó a vereség. Egyébként könnyebb a japán, 1045 kilója a Fiesta 1163 kilójával áll szemben, de ez az erőfölény tudatában elhanyagolható különbség. Mindkét kivitel keményebb az alapverzióhoz viszonyítva, a Swift esetén módosult a kerékdőlés és a kerékösszetartás, merevebb gumiperselyek, nagyobb kerékcsapágyak, feszesebb rugók, és a hátsó felfüggesztés erősebb bekötési pontjai tartják stabilan az autót.

A Ford szintén feszesebb futóművel, áttervezett geometriával száll harcba, de a tapadásért tett erőfeszítések leglényegesebb eleme itt is egy digitális kütyü, a differenciálzár működését imitáló VTS rendszer, ami kigyorsításnál az ívbelső kereket fékezve tart a kormánnyal megcélzott irányban. 

Ilyenkor jönnek jól a Ford Recaro ülései. A méret adta szűk keretet teljesen kihasználva, vállmagasságig feszesen tartó ülést sikerült faragni, ami előírt vezetői pozícióba állítva hosszútávon sem válik kényelmetlenné. Nincs gond a Swiftben szolgáló két első ülőhellyel sem, de az igazi hardcore szintet mégis a Ford Fiesta képviseli.

Akkor, melyik a jobb?

Mindkettő keményebb az alapverizónál, mégis egymáshoz viszonyítva meglepő a különbség, a Swift szinte franciás komforttal halad, míg a Ford Fiesta ST pattogó, kőkemény, merev versenytechnikának tűnik hirtelen csere után. Nyilván ebben szerepet játszik az abroncsok közti különbség is, de a Suzuki azonos méret mellett sem érhetné utol a Ford stabilitását.

Az árát is figyelembe véve elgondolkodtató ajánlat a Suzuki Swift Sport, de a nyers teljesítmény, a figyelemre méltó gyorsulás a Fiesta ST mellett szól. Igaz, ez meddő erő, ha nem akarunk ámokfutóként közlekedni, a legális szórakozáshoz sokkal jobban illik a Suzuki, aminek könnyedén kiautózhatjuk 136 lóerejét.

Az árát is figyelembe véve elgondolkodtató ajánlat a Suzuki Swift Sport, de a nyers teljesítmény, a figyelemre méltó gyorsulás a Fiesta ST mellett szól. Igaz, ez meddő erő, ha nem akarunk ámokfutóként közlekedni, a legális szórakozáshoz sokkal jobban illik a Suzuki, aminek könnyedén kiautózhatjuk 136 lóerejét.

De talán pont ez adja a vonzerejét. Alacsonyabb sebességnél tud élménnyé válni a vezetés, és ebben kitűnő partner a szívómotor, ami üvöltve dolgozik, és egyenletes teljesítménye könnyen kihasználható. A Fiesta már felnőttebb játék, megizzasztani inkább versenypályán érdemes. Jobban megéri napijegyet váltani, kilátogatni egy pályanapra, mint közúton megtapasztalni, hol büntet a technika, ha kiiktattuk a menetstabilizáló rendszert.

Ennyi hablaty után ideje valami értékelhető következtetésre jutni, de bevallom, nem tudok dönteni. Mert hiába lenne a Suzuki ugyanolyan erős, mint a Ford Fiesta ST turbó nélkül, egyértelműen adná magát a kérdés: mit tud, ha arra is rakunk egy feltöltőt? Örök körforgás, a fejlett szívómotor csak fejlettebb lesz egy turbóval, a vezetésre gyakorolt negatív hatások pedig elhalványulnak, ahogy az apró turbinalapátok vörös izzása oxigénmolekulák kvadrillióit terelik a robbanótérbe.


Szerinted turbó, vagy szívó az igazi vezetési élmény?
Sportautóban feltöltésnek nincs helye!
25% (186)
A turbó áldás, csak van aki nem tud vezetni
26% (190)
Mindkettő lehet igényes, vagy pocsék
49% (358)