Tágas, csendes, szomjas kripta

A Volkswagen buszlimuzinja régi, megszokott bútordarabja a tágas, öt-plusz-személyes családi autók kínálatának már tizenhatodik éve. A kocsi hosszú-hosszú ideig három különféle emblémával is rendelhető volt: Ford Galaxynak, Seat Alhambrának és Volkswagen Sharannak hívták az ikreket. A Ford aztán 2006-ban önállóan készítette el az új Galaxyt, ami igen jól sikerült. Tulajdonképpen csak egy nagy hibája volt: nem került rá tolóajtó. Hát az új Sharanon már az is van. Felárért természetesen motoros mozgatással.

Olyan, mint egy Volkswagen

Az új Sharan remekül illeszkedik a Hatos Golf óta beszélt VW-formanyelvbe. Szögletes, az elülső sarkaknál lecsapott körvonalak, rideg, erőteljes pofa, érdektelen fenék. Oldalról meg olyan, mint bármelyik tolóajtós egyterű.

Belül is ugyanez a helyzet. Egyértelmű minden, a kapcsolók-gombok-kezelőpanelek a ’90-es évek Passatjából könnyedén levezethetők. Semmi fantázia, semmi játékosság, csak funktionalität és einfachkeit. Mindent könnyű megtalálni és használni, minden praktikus és minőségi, csak közben elég erős a kriptahangulat.

A műszeregység is olyan, mint minden VW-ben, Polótól Transporterig. Két nagy óra, bennük egy-egy kicsi, fehér háttérvilágítással. A márkára korábban jellemző szörnyű, zavaró kék fények szerencsére már visszavonultak a műszerekről és berendezkedtek hosszú távú ostromra a rádió- és klímakonzolban.

(Nem értem, miért ragaszkodnak a németek egy mozgó-rázkódó autó kijelzőjén épp a kékhez, amire a legnehezebben fókuszál az emberi szem a színek közül, de sebaj, ez egy ilyen nép, farmotoros sportautót se jutna eszébe másnak gyártani.)

A Sharanra is jellemző az a német tömegautós sajátosság, hogy a hőmérsékletet legalább 1-2 fokkal a szokásosnál magasabbra kell csavarni, hogy ne fázzak a rideg környezetben. Brrr. Még szerencse, hogy a Volkswagen bézs belsővel is gyártja autóit; világos kárpittal biztosan jóval kellemesebb a hangulat.

Hahó, minden rendben ott hátul?

Helyből van bőven a Sharanban. Három sorban hét felnőtt boldogan elterpeszkedhet, a térkínálat jóval gavallérosabb, mint az elődmodellben. A középső sorban ugyan még mindig egy picit túl alacsonyra nőnek ki a székek a padlóból, de az előző Sharanhoz képest ez már igazán bárszéknek számít.

A leghátsó sorba igen könnyű beszállni, az előredönthető, vagy akár lehajtható külső középső székekkel. Ha pedig senki nem megy Apuval a telekre, az összes széket átforgatva, a padlóra simítva majd’ 2,3 köbméteres furgon lesz a Sharanból.

A meredek oldalablakokkal még tágasabbnak érződik a tér. Eddig úgy gondoltam, a Galaxynál, a Sharan legközelebbi vetélytársánál nincs is és nem is kell nagyobb családi hétüléses, de a Sharan helykínálatban egy picivel túltesz a nagy Fordon. Igaz, a csomagtartója pár literrel szűkebb.

Kis motor nagy testben

A Sharan 16 és fél mázsáját egy 1,4 literes motorra bízták, ez a belépőmotor. Kérem, senki ne kezdjen azonban harsány kacagásba: ez a kis motor nem akármilyen kis motor.

Az 1.4 TSI jelzésű kis szörnyeteget alacsony fordulaton kompresszor, magas fordulatszámnál turbófeltöltő pumpálja nagyobbra. Így aztán a családi monstrum meglepően fürge a városi forgalomban, de még jóval a legális autópályatempó felett sem veszti el erejét. És közben nem is üvölt állandóan.

A turbólyukat kiküszöbölő kettős feltöltőrendszer hozadéka, hogy a Sharan 100 km/h-nál kétezres fordulaton elporoszkál. Igaz, hogy a pici motor közben annyit kap enni-inni, mintha vagy másfélszer akkora volna, de pörögnie, zúgnia nem kell, és ez jó hatással van a zajkomfortra. Ráadásul minden váltásnál olyan bőszen szusszan a lefúvószelep, hogy az ember kifejezetten élvezi, hogy V6-os duruzsolás helyett ilyen kis méregzsák van alatta. A kútnál meg tök mindegy; éppúgy 10-11 litert eszik ez is, mint egy hathengeres enne.

Gyári fotók gyári fotósoktól

Lehet, hogy a mérőpadon összeizzadták valahogy azt a 7,2 literes vegyes átlagot, ami a katalógusban áll, de hogy ezt a valóságban hozni lehetetlen, az tuti. Normálisan, nem különösebben gyorsan, de azért dinamikusan haladva bizony 11 liter volt a tesztátlagunk. Pedig még a piros lámpánál a motort leállító elektronika is volt az autóban.

Ehhez képest már nem is sokallom annyira nyári teszt-Galaxynk kétliteres turbómotorjának 9,7-es tesztátlagát – igaz, kifejezetten kímélő üzemben. (Érdekes, hogy a fél mázsával nehezebb, erősebb 1,6-os turbó Galaxy katalógus szerint decikkel kevesebbet fogyaszt.)

Fék? Kormány? Rendben. Futómű? Néha az is

A Sharan vezetése, ha nem is nagy élmény, de azért – eltekintve a gyászos belső környezettől – kellemes feladat. A kormány, a fék gyorsan reagál, a nagy test könnyedén követi az utasításokat. Először azt hittem, a futómű is amolyan németesen kényelmes, átlagos darab.

Aztán jött az első alattomos kátyú, úgy 70-nél. A kormányt hirtelen félrecsapva sikeresen meg is közöltem a rohadékot, de igen hirtelen leizzadtam. No nem azért, mert annyira féltettem a kerekeket. Hanem mert az a kígyózó-billenő-kenődő reakció, ahogy az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros konstrukció próbálta megtartani a támolygó nagy vasat, hát mindennek tűnt, csak biztonságosnak nem.

Mennyi?

Az új Sharanért legalább 8,3 millió forintot ott kell hagyni cserébe; ez az 1,4 literes, turbós-kompresszoros motorral szerelt, 150 lóerős, hétszemélyes alapváltozat ára. A mi autónk közepesnél kicsit jobban felszerelve (kétzónás automata klíma, telefonkihangosító igen, bőr és tetőablak nem) olyan kilencmilliós kocsi lehet.

Sok? Nos, azonos felszereltség mellett a Sharan még olcsóbb is, mint a nagy konkurens Galaxy, de magyar viszonyok közt így is csak akkor fog eltejedni, amikor már 3-4 évesen, 2-300 ezer kilométerrel lehet őket behozni Németországból.

És akkor még nem is mondtam, mennyi a dízelmotor felára. A kétliteres, 170 lovas dízellel 1,2 millióval kerül többe a Sharan. A kis turbómotor nem valami takarékos jószág ekkora kasztnival, de a különbséget számításunk szerint kábé 80-90 ezer kilométer alatt le lehet autózni. Taxisoknak tehát nem is kérdés, melyiket éri meg megvenni.

Nagy, jópofa a motorja, listaáron nem is túl drága a kategóriában. Sőt, Magyarországon egy Volkswagen már presztízsértékkel is bír. Ezzel együtt én igen irigy lennék, valahányszor szembejönne a Sharanommal egy öregebb, de kedvesebb, élettelibb, bohémabb francia a 807/C8 párosból, netán egy sportosabb, fickósabb Galaxy. Mert nem szeretek kriptában autózni.