Teszt: Alfa Spider 3.2 V6 24V – Dzsigoló

---

Az Alfa formatervezőire ritkán lehet bárkitől panaszt hallani, mivel az olaszok egyik legnagyobb erénye vitathatatlanul a dinamikus, szemet gyönyörködtető formák utcára vitele. Ennek iskolapéldája az 1994-ben napvilágot látott Spider is, ami szinte időtlenül tűrte az évek megpróbáltatásait. Most egy komolyabb és látványosabb változást vehetünk észre, ami főként a Spider orr-részét érintette.

A Pininfarina stúdió ismét kifogástalanul dolgozott, mivel fényképen és élőben egyaránt remekül mutat a megújult Spider. Aligha találni olyan embert, aki szimplán szépnek nevezi az autót, jóval gyakoribb a dögös jelző. Az Alfa mostani arculatának megfelelően egy a korábbinál hangsúlyosabb, pajzs alakú hűtőrács pompázik elöl, melyet négy kör alakú fényszóró ölel körül. A lámpatestek a látszat ellenére hagyományos formájúak, mindössze a motorháztetőben kialakított lyukak tévesztik meg az átlag nézelődőt.

A motorháztető ezenkívül a két oldalsó – kerékíveket követő – elemet is magában foglalja, így annak felnyitásával meglehetősen csupaszon fest az autó, ami rendkívül agresszívvá teszi.

Tesztautónkat a Spiderbe rendelhető legnagyobb erőforrással, a 3,2 literes V6-ossal szerelték, amely egyszerűen gyönyörűen mutat a motortérben. A hathengeres benzines mellett még két motorral gördül ki a Spider a gyárból, méghozzá a kétliteres, 150 lóerős Twin Spark-kal és az azonos hengerűrtartalmú, 165 lóerős, közvetlen befecskendezéses benzinmotorral. Ez utóbbinál 75 lóerővel és – 286 newtonméteres nyomatékával – 83 newtonméterrel produkál többet a 24 szelepes hathengeres.

Ekkora teljesítménnyel és nyomatékkal, a hatsebességes kézi váltóval kombinálva, meglehetősen sportos autózásra nyílik lehetőségünk. A motor jól viseli a pörgetést, és az Alfákra jellemző gyönyörű kipufogóhang szinte kívánja is ezt, de alacsony fordulatnál is hihetetlenül nyomatékos a motor. Akár már 30 km/órás sebességnél is kapcsolhatjuk a hatodik fokozatot, ahonnan némi lendületvétel után tisztességes gyorsulásba kezd a Spider.

Persze korántsem erre találták ki az autót, habár a kabriók általában erős hajtépésbe kezdenek nagyobb sebességnél. A Spider utastere meglepően jól védett a széltől, főleg ha a szélfogót is a helyére applikáljuk. Ez utóbbit azonban nemigen használtuk, mivel megakadályozta az elektromos mozgatású tető záródását. Miután feltártuk a hiba okát, a háló szépen bekerült a csomagtartóba, ahol jókora helyet elfoglalt a pótkerék nélküli, 147 literes csomagtérből. A pótkereket egy defektjavító készlet és egy akkumulátorra köthető kompresszor helyettesítette.

A tető nyitása az ablakkerettől való eloldással kezdődik, a zárás pedig értelemszerűen ezzel végződik. A kézifék mellett, a két ülés között található a tetőmozgató gomb, melynek folyamatos nyomásával érhető el a kívánt eredmény, üres sebességfokozatba kapcsolva és a kézifék behúzása mellett. Az sem javította a tető megítélését, hogy egy nyár végi kiadós esőben álló helyzetben a lábunkra csöpögött a víz az utastérben.

Főként nyitottan használtuk a Spidert, de azért csukott tetővel sem mutatkoztak rajtunk a klausztrofóbia jelei. A kis kesztyűtartón és a könyöklőben található rekeszen kívül az ülések mögött találunk egy hálóból kialakított zsebet, mely a papírfecnik mellett vékonyabb tárgyak elhelyezésére szolgál.

A két ülés mögött egy viszonylag nagy, zárható fedelű teret is találunk, ahová két hátizsákot is elhelyezhetünk, így a csomagtartóval együtt már egész tágas tér áll rendelkezésre pakolási célokra. A bőr és alumínium uralta belsőt egyedül a kissé nagyra sikerült kormány rondítja el, ami még a vezethetőséget is jócskán rontja.

A kényelmes üléspozíció megkívánná, hogy jóval közelebb állíthassuk magunkhoz a kormányt. Így ha a lábunk megfelelő távolságban van a pedáloktól, akkor csak nyújtott kézzel érjük el a kormányt. Ha a lábtérből engedünk, akkor a kormány és az ülés közötti kis távolság és a kemény középkonzol széle okozhat bosszúságot.

Ennek ellenére mindig szívesen ültünk a volán mögé és hagytuk, hogy a lóerők rabul ejtsenek bennünket. A hatsebességes kézi váltó kapcsolása nem sikeredett tökéletesre. Középhosszú úton jár a kar, a fokozatok nem túlságosan behatároltak és gyors váltásnál sikerül néha megrecsegtetni a szerkezetet. A motorral viszont tökéletes összhangban áll a váltó és a gyors kapcsolások mellett, kis fordulatszám mellett nyomatékból is kellemesen autózhatunk.

Országúti fogyasztásra 10 liter körüli értéket ad meg a gyár, ami igen kedvezőnek tűnik a 19,9 literes városihoz képest. Nagyra értékeljük, hogy a gyár nem titkolja el a mértéktelen benzinfogyasztást, ám nekünk inkább 23-24 liter körüli értéket sikerült produkálnunk, bár az is igaz, hogy nem tettünk tojást a gázpedál alá.

Lévén, hogy a Spider első kerekei viszik át a talajra 240 lóerős teljesítményt, nem csodálkoztunk, hogy kanyarból kigyorsításkor jobb két kézzel tartani a kormányt. Ennek ellenére a hajtás jelesen vizsgázott, nem éreztük komolyabb jelét annak, hogy ne tudna megbirkózni az autó a lóerőkkel. A kabrió felépítésből adódó merevítések miatt majdnem 1,5 tonnát nyom a Spider, ami masszív kinézetéhez képest nem is tűnik soknak.

A menetteljesítményekre sem lehet panasz, mivel meglehetős könnyedséggel száguldozhatunk az autóval akár 240 km/órás sebességgel is. Ezt természetesen csak zárt tetővel próbáltuk. A megengedett autópálya tempó körül kezd jelentősen erősödni a szél okozta hangzavar, és ez a hosszabb utazásokat fárasztóvá teheti.

Nem ez a helyzet azonban a szerpentineken, ahol nem érünk rá ezzel foglalkozni és a beszűrődő motor és kipufogó hangok amúgy is mindenért kárpótolnak bennünket. A kanyarokban rendkívül stabilan viselkedik az autó és kiválóan tűri a terhelésváltásokat is. A kicsinek éppen nem nevezhető motor ellenére, és a sportos vezetési élmények fokozása érdekében enyhe túlkormányozottság jellemző az autóra. A kemény úttartás és sportos viselkedés ellenére, az autó használható maradt még rossz minőségű, kátyús utakon is, ami ritka a sportkabrióktól.

A karosszéria merevsége érzésre átlagosnak tűnik. Kihagyták a motortérből a toronymerevítőt is, ami a szilárdság mellett tovább díszíthette volna a motor környékét. Az ajtók a hagyományos zárszerkezeten kívül egy másik ponton is rögzültek a karosszériához zárt állapotban, ami valószínűleg jótékony hatású az ajtó lógásának megakadályozására.

A Spider amellett, hogy vad élményekben részesít, jó futóművével és viszonylag szélvédett utasterével jól használható a hétköznapokon is. Mindennapi használatából adódó örömérzetünket mindössze a 20 liter feletti városi fogyasztás árnyalja kissé.

Mindezen örömöket nem kevesebb, mint 10 495 000 forintért tapasztalhatjuk meg. Ennyiért megkapjuk a Momo bőrüléseket, az automata légkondicionálót, jár mindenféle elektronika és légzsák, azonban felárat kell fizetnünk az elektromos tetőmozgatásért.

---