Teszt: Honda Civic 2.2 Type S

---

Néhány héten belül érkezik hozzánk a csúcsmodell, a 201 lóerős Type R Civic. Addig is egy háromajtós, 140 lóerős

dízellel készültük. Ez majdnem úgy néz ki, kívülről gyakorlatilag csak a jel színében különbözik. A Type S fehér, a Type R vörös alapú H-betűt kap.

Néhány hónapja tartották a Type R és a Type S bemutatóját, ahol mindenki a legizmosabb Hondára volt kíváncsi. Akkor kimaradt a dízelmotoros Type S, amit csak most sajnálok igazán, miután kipróbáltam. Pláne, hogy a Type R nem is ütött akkorát, mint vártuk.

Mi a Type S?

A Type S gyakorlatilag a Civic háromajtós változata, de így még nem egészen kerek a történet. Mivel feltűnően drága az ötajtóshoz képest, keressünk további eltéréseket. Aki szemfüles, kiszúrhatja a 17 colos alufelniket, amik szériában érkeznek a Type S-hez.

Van még más is, de az inkább a vezetőülésből érződik. Feszesebb a futómű a korábbinál, és érezhetően jobban is

kanyarodik. Oka a keményebbre hangolt lengéscsillapító és a 20 milliméterrel kiszélesített hátsó nyomtáv, amit nehéz volna észrevenni. Sportos autóhoz méltóan, csak az erősebb motorokkal, így a 140 lóerős, 1,8-as benzinessel, és az ugyanilyen erős dízellel szerelik. Az ESP széria.

Dízel egy Hondába?
 
Ez a kérdéskör már lerágott csont, mégis beszélni kell róla. Elfogadtuk, hogy sportos autókba is szerelnek manapság dízelmotort, de akkor nem egy háromajtós, sportos Civicre gondoltunk. Az ehhez hasonló Honda-modellekhez üveghangon visító benzinmotort képzel az ember. Ez volt eddig az erősségük, ezért furcsa itt most egy dízelmotorral találkozni.

Önmagában a 2,2 literes 140 lóerős dízelmotorral nincsen semmi hiba, pláne hogy ez a Honda első, önállóan fejlesztett öngyulladósa. Kellően fürgén mozgatja a Civic-et, kiegyensúlyozott, nyomatékos és a fogyasztása sem rossz.

Kicsit langyos

Mégis olyan kicsit ez a dízel, mint Hévízen a langyos vízben ülni a sok külföldi nyugdíjas között. Olyan kellemes és

kényelmetlen egyszerre. Miután kikászálódom a 36 fokos gyógyvízből, és szédelegve átülök a 33 fokosba, egy parányival jobban érzem magam, újra rendbe jön a vérnyomásom. Mégsincs rendjén minden, frusztrál, hogy a legfiatalabb versenyző a medencében legalább kétszer idősebb nálam. El is hagyom a helyszínt.

Hasonló érzés a dízel Type S-ben ülni. A motor nem arra való, mégis folyton az jár a fejemben, hogy tövig kell nyomni a gázpedált, és szélsebesen el kell húznom a többiektől, mintha nagyon nem bírnám őket. Ez az a fajta autó, amivel fiú-lány egyaránt száguldozott régebben, sokszor felelőtlenül és veszélyesen. Ez most lenyugtatná őket.  

---

Épp ezért egy vérbeli CRX vagy VTi Civic-tulajdonos nem fogja a dízelt választani. Ez az autó annyira kiegyensúlyozott, hogy szinte egyáltalán nem hozza tűzbe az embert. Kívülről gyönyörű, de amint elfordítja a kulcsot – plusz megnyomja a gombot – kialszik a tűz. Dízelhez képest jól pörög, de ez akkor sem benzines.

Nem kell pörgetni, nyomatékból húz már 1500 körül, kicsivel később máris kapcsolhatjuk a következő fokozatot.

Ez nagyon kellemes annak, aki szereti a dízelmotort. A hatsebességes váltóval szinte tökéletes harmóniában él a motor, autópályán úgy utazhatunk hatodikban, hogy közben alig forog a főtengely. Ez jobb, mint egy benzines. Az úttartás pazar, 130-nál úgy érezzük alig haladunk, olyan stabilan fekszi az utat a megbabrált futómű.

Városban, országúton

Akármilyen erős, mégis inkább városban és országúton volt eddig elemében a Civic. Mi a helyzet a dízellel? Ugyan kevesebb mint 9 másodperc kell ahhoz, hogy 100-ra gyorsuljunk, valahogy semmi sem késztet arra, hogy egy lámpánál álló helyből felvegyük a versenyt a mellettünk állóval. Arra már sokkal inkább, hogy lendületben nyomatékból elhúzzunk, erre alkalmas igazán. Az egyes kicsit gyenge, utána erőlködés nélkül megindul.

Talán meglepő, de nincs hátrányban a dízel kanyargós országúton sem. A Type S szemtelenül közvetlen kormányzást

kapott, a legkisebb mozdulatra is azonnal reagál az autó. Ez a stabil futóművel párosítva már-már tűzbe hozza a vezetőt, amit csak tetéz, hogy a kanyarokból visszaváltás nélkül lőhetünk ki a nyomatéknak hála. Egyszer-kétszer eljátsszuk ezt, majd mintha mi sem történt volna újra felvesszük a forgalom ritmusát. Mintha nyugtatót adagolnának nekünk menet közben. Ez illik inkább a dízelhez.

A 225 milliméter széles abroncsok olyan mérhetetlen nyugalommal kanyarodnak, amit csak keskeny gumiknál szoktunk érezni. Nem rángatják a kormányt, nem kezdenek el ellentétes irányba szaladni ijedtükben, ha egy úthullámmal találkoznak.
 
Tágas háromajtós 
  
A sportos szinonimája eddig inkább a szűkös volt, mint a tágas. Ehhez képest a háromajtós Civicben hátul is jól elférni, miután bekászálódtunk a némi izomerőt kívánó első ülések mögé. Még a csomagtartó sem kicsi, a 70 literes

alsó rekesszel 15 liter híján megvan 500 liter is.

A térkínálathoz illeszkedik a komfort is, ami a feszesebb futómű és a nagyobb felnik ellenére sem szenvedett érezhetően csorbát. Nem lehet pattogós futóműre panaszkodni még hátul sem. Ezek alapján tökéletes használati tárgynak tűnik a Civic Type S egy átlagos hétköznapra. Az is. A dízel meglepően kellemes, aki nem versenyző alkat, ki sem akar majd szállni belőle. Mi mégis inkább az 1,8-as benzinest választanánk, ami majd egymillióval olcsóbb a dízelnél.
 

---