Teszt: Mazda3 1.6 – A kiegyensúlyozott

Ritka pillanat, ha egy alapvetően ferdehátú ötajtós autóból sikerült szép limuzint kreálni. Ellenpélda van bőven, elég a Renault Thaliára vagy a minap bemutatott Peugeot 307 Sedanra gondolni. Ezek az autók finoman szólva is csúnyák, csak egy szűk kisebbség látja a bennük rejlő szépséget.

A Mazda3 Sedan kategóriájában biztosan, de összességében is az egyik legszebb formával megáldott lépcsőshátú limuzin. A négyajtós Mazda3 hátulja olyan szépre sikeredett, hogy akár egy Alfa Romeo is megirigyelhetné. Nincs az az érzésünk, hogy a csomagteret kötelességtudó munkával tolták a karosszéria mögé.

Teszt: Mazda3 1.6 – A kiegyensúlyozott

1/12 A TE változattól eltekintve 16 colos alufelniken gurul a Mazda3 Sedan

A TE változattól eltekintve 16 colos alufelniken gurul a Mazda3 Sedan

Fotó megosztása:

2/12 Teszt: Mazda3 1.6 - A kiegyensúlyozott

Teszt: Mazda3 1.6 - A kiegyensúlyozott

Fotó megosztása:

3/12 105 lóerőt és maximum 145 newtonméteres nyomatékot csalhatunk ki az 1,6 literes motorból

105 lóerőt és maximum 145 newtonméteres nyomatékot csalhatunk ki az 1,6 literes motorból

Fotó megosztása:

5/12 Kényelmes vezetői pozíció vehető fel, a magasságában állítható, enyhén kagylósított ülésekben

Kényelmes vezetői pozíció vehető fel, a magasságában állítható, enyhén kagylósított ülésekben

Fotó megosztása:

6/12 Jó minőségű a belső, a piros futófény inkább gyerekes, mint modern

Jó minőségű a belső, a piros futófény inkább gyerekes, mint modern

Fotó megosztása:

7/12 A 413 literes csomagtér legnagyobb hibája, hogy nehézkes a kinyitása

A 413 literes csomagtér legnagyobb hibája, hogy nehézkes a kinyitása

Fotó megosztása:

9/12

Fotó megosztása:

10/12

Fotó megosztása:

11/12

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

Kívülről szemlélve nagyobbnak látszik a Sedan, mint amekkora valójában. A 413 literes csomagtér bejárata rendkívül szűkre sikeredett. Ennél jóval bosszantóbb, hogy ráadásul rendkívül szerencsétlen módon férhetünk csak hozzá.

Kizárólag kívülről, kulccsal nyitható a csomagtérfedél. Kilincs vagy fogantyú hiányában jobb híján belekapaszkodunk valahol a lámpába és felnyitjuk az egyébként rendkívül nehézkesen járó fedelet. Azon kívül, hogy egy teljesen üres kézre van szükség a mozdulathoz, észrevétlenül, de állandó jelleggel össze is koszoljuk magunkat. A lecsukás ugyanilyen nehéz, mivel belül sincs kapaszkodó az erős rántáshoz. Nőies mozdulatokkal nem fog sikerülni a becsukás, így érdemes elsőre jókora lendülettel nekivágni a dolognak.

60:40 arányban osztottan dönthető a hátsó üléstámla, ami egy alternatív megoldás lehet a csomagtér feltöltésére. Ezt azonban csak akkor tehetjük meg, ha az ülés hátulján lévő kallantyú „open” helyzetben van. Ez különösen biztonságos megoldás, érdemes feljegyezni.

Kényelmes vezetői pozíció vehető fel, a magasságában állítható, enyhén kagylósított ülésekben

Több rossz hír hátulról előrefelé haladva már nincs, legfeljebb a 190 centi felett szűkössé váló fejtere említhetjük meg a második üléssorban, de ekkora autóban ez nem felháborító. És ezt ráadásul a tágas lábtérrel próbálták kompenzálni. Praktikusság szempontjából viszont már nincs hiba. Az első és a hátsó ajtókon is találunk egy-egy pohártartót, valamint a két első ülés között is egy halom tér áll rendelkezésre. A könyöklőben kettő, előtte pedig a kézifék mellett egy jókora szintén lefedhető rekeszt találni. A kesztyűtartó mérete jóval meghaladja az átlagot, egy retikül vagy egy grillcsirke egyaránt elfér benne.

A fekete színű műanyagok ránézésre jó minőségűek, bár nagy részük a kopogós fajtából való. Ez szerencsére nem rontja minőségérzetünket, mivel minden körülmények között halk, szinte néma az utastér. Hasonló masszív, robusztus érzést szinte a kategória egyetlen példánya sem nyújt.

A középkonzolra pillantva egy darabig a Knight Rider sorozatban érezhetjük magunkat. A rádiót bekapcsolva piros fénycsík szalad végig a konzolon. Még szerencse, hogy könnyedén kikapcsolható a fényeffektus, mivel ez a gyermeteg dolog a kisiskolásokon és a nyugdíjasokon kívül nem okoz sokaknak örömet. A középkonzol és a műszerfal modern autó benyomását kelti, nem úgy, mint a szokásos japán stílusú, végletekig leegyszerűsített ablakemelő gombok, vagy a világítás kapcsoló.

Igényes bőrbevonat borítja kormányt, a váltót és a kézifékkart. A kellemes fogású kormány két síkban állítható, mozdulataira kellően közvetlenül reagál az autó, és még a hifi is vezérelhető róla. Az ötsebességes kézi váltó karja is szépre sikerült. Rövid, vaskos formájával kézre esik, határozattan jár a fokozatok között, nem akad még a visszakapcsolásoknál sem. A kézifékkar valamelyest eltávolodott a vezetőtől és közvetlenül az utasülés mellé került.

Tesztautónkat 1,6 literes négyhengeres motorral szerelték. Ötajtós karosszériával 1,4 literes változatban is megvásárolható az autó, ez a motor azonban a Sedan kivitelben nem áll rendelkezésre. 6000-es fordulatnál 105 lóerős teljesítményre képes a motor, 145 newtonméteres maximális forgatónyomatékát 4000-nél adja le. Minden tartományban kiegyensúlyozottan dolgozik a motor, de a lendületes haladás érdekében a magasabb tartományokba kívánkozik a fordulatszámmérő mutatója. Jól veszi a fordulatot a változó szelepvezérléssel működő motor, bár a pörgős japán gépekhez viszonyítva valahol a középmezőnyben tanyázik.

Fogyasztásával sajnos nem kápráztatott el bennünket, mivel átlagosan 10 literrel kell számolni.

Álló helyzetből kereken 11 másodpercre van szükség a 100 km/órás sebesség eléréséhez, ami érzésre nem tűnik se többnek, se kevesebbnek. Meglepően kellemesen autózást tesz lehetővé a motor alacsony fordulatszám mellett is, míg a sportosabb vezetők folyamatosan magas fordulat mellett csempészhetnek kellemes pillanatokat a rendkívül nyugodt alaptermészetű négyajtósba.

A 413 literes csomagtér legnagyobb hibája, hogy nehézkes a kinyitása

A futómű kiválóan fogja az utat, minden sebességtartományban kiszámíthatóan viselkedik, és azonnal engedelmeskedik a kormánymozdulatoknak. A tankcsapda jellegű úthibáktól eltekintve, a japán autókra jellemző lágysággal nyeli el az úthibákat, miközben az utastérben ebből mit sem hallani.

Az ötajtós változathoz képest nagyobb figyelem csak a parkolásnál szükséges, ugyanis az autó vége nehezen behatárolható. A sporttükrök helyett, ezúttal hagyományos visszapillantók csimpaszkodtak az A-oszlopon, amelyek mintha már egy kicsit túl nagyra is sikeredtek, de a funkciójukat első osztályúan betöltik.

Rendkívül gazdag a Mazda 3 alapfelszereltsége, mind a kényelmi, mind a biztonsági eszközök területén is. Az alapfelszereltség része az első- és oldal- mellett a függönylégzsák elöl-hátul, a blokkolásgátló, az elektronikus fékerő-elosztó valamint az automata légkondicionáló is. A második szinttől felfelé már DSC, valamint kipörgésgátló is jár.

A Mazda3 Sedan legolcsóbb változata az 1,6 TE 4 699 000 forintba kerül, a tesztelt TX kivitel 4 999 900 forintot kóstál. Ez az alapváltozaton felül tartalmazza a DSC, TSC elektronikákat, ködfényszórót, fedélzeti komputert, valamint a 15 colos kerék helyett 16-os alufelniket. Ezért a pénzért egy jól felszerelt, változatos vezetési stílust kiszolgáló, harmonikus autót tudhatunk magunk alatt. Az adrenalin túltengés veszélye az 1,6-os Sedannál nem áll fent, maximum a vérnyomásunk szökhet az egekbe, mikor a csomagtartóval küszködünk.

Elsőre rémisztő, de kezelhető a BPH

Az ősz egyik legkellemesebb velejárója, hogy ilyenkor nagyokat lehet aludni. Na, de megnagyobbodott prosztatával is…