Néhány héttel ezelőtt nem várt hívást kaptunk: a Wallis Motor egyik sajtósa telefonált, hogy sikerült egy kurta hétvégét találnia a MINI tesztautók igen zsúfolt táblázatában, amikor is magunkénak tudhatjuk három éjszakára az egyik MINI-t.
A nagy öröm hevében csak arra maradt lélekjelenlétem, hogy a tesztautó táblázatban rögzítsem az időpontot. Azt már elfelejtettem megkérdezni, hogy a gyengébbik, 90 lóerős Onet, vagy az izmosabb, 115 lóerős Coopert próbálhatjuk ki. A rejtély megmaradt egészen a tesztautó átviteléig. Az igazi izgalmak – persze a tesztautó teljesítményadatain kívül – csak az átadás napján kezdődtek. Pénteken 11 órakor ugyanis még nem volt sehol a tesztautó, és a Wallisnál sem tudtak róla, hogy mikor viszi vissza az előző tesztelő csapat.
Kettőkor már kicsit nyugtalanabbul hívtam az illetékeseket, hogy tudnak-e valamit az autóról, ám még ekkor is minden olyan kilátástalannak tűnt. Riadtan, falfehér arccal néztünk kollégáimmal egymásra: „Lehet, hogy lemaradunk róla? Lehet, hogy összetörték? Lehet, hogy vissza se viszik?
Talán annyira megtetszett az előttünk tesztelőknek az autó, hogy teljesen belefeledkeztek az autózásba?” Aztán egy fél óra múlva jött a megnyugtató telefon: ötre hozzák vissza az autót, mi pedig fél hatra mehetünk is érte. Ekkor már nem bírtam tovább és rákérdeztem az autó kilétére: egy MINI Cooperről van szó, tehát a 115 lóerős, fordulatszámmérős MINI-t próbálhatjuk ki.
Nehéz leírni azt a hatást, amit a MINI megjelenése az utca embereiből kivált. Nagyon észnél kell lenni a volánnál. Persze nem azért, mert nehéz lenne az autó vezethetősége, hanem mert az autónk szépségébe belefeledkezők hajlamosak megfeledkezni róla, hogy közlekednek.
Megkapó látvány, amint a rendőr szájából kiesik a nyalóka, amikor MINI-nk előtt keresztben áthajtva észreveszi, hogy a nagy kereklámpás autó egy új MINI, vagy amikor kollégája a főutón egy derék autós adatait rögzíti, észreveszi autónkat és tátott szájjal meredve annyira megfeledkezik dolgáról, hogy még azt sem veszi észre, hogy a megbírságolandó alany közben továbbhajt.
Arányaiban hasonlít az elődhöz az új MINI
Van, aki egyszerűen csak tátott szájjal figyeli az új MINI-t, de vannak olyanok is, akiknek a szájáról leolvasható, hogy a felismerték a 40 éves ős utódját.
A legtöbben azonnal képben voltak a BMW féle MINI kilétéről, néhányan még technikai részleteket is tudtak az autóról, bár lehet, hogy a hozzánk és az autóhoz közelebb merészkedők is benzingőzzel megfertőzöttek voltak.
Hihetetlenül jó a MINI Cooper vezethetősége. Amikor a tervezők az elöl McPherson, hátul több lengőkaros futóművet hangolták, útként valószínűleg nem a budapesti utcákat képzelték el. Az igen kemény hangolású futómű zordan rázza a karosszériát rossz utakon, ám ez cseppet sem bántó, mivel kárpótol a nagyon jó kanyarvételi tulajdonság.
Érződik az autón, hogy nem egyszerűen a kemény fűtőműre bízzák a sportos érzés keltését, hanem a karosszéria is nagyon merev. A MINI Cooper a sarkokba kitolt kerekeivel, az alacsony súlyponttal és a direkt kormánnyal gokartos vezethetőséget nyújt. A kétküllős kormánykerék kicsit rossz fogású, bár el kell ismernünk, hogy eléggé design-os. Ütközéstől ütközésig kettő és felet fordul, ami nagyon precíz kormányzást tesz lehetővé.
A fémszerű műanyagok és a jó formák vidám hangulatot teremtenek az utastérben
Nagyban megnöveli a vezetési élményt, hogy menetközben olyannyira felkeményedik a szervo, mintha nem is lenne benne. Erre még az is rálicitált, hogy a tesztautón nyári gumik voltak, így örömünkben sikítva vettük vele a csúszós úton az egyre-másra előbukkanó kanyarokat.
Többek szerint a kéziféket sem arra találták ki a MINI-ben, hogy az autót rögzítse, hanem hogy ideális legyen a k. fékes kanyarokhoz. A kar nagyon rövid úton mozog, és kis rántásra is azonnal fog. A MINI feneke ilyenkor a természet törvényeinek megfelelően azonnal követi a parancsot, és megy ki oldalra.
Ha a 2+2 személyes utastér hátsó üléssorába kivételesen nem ül senki, akkor kézifék nélkül is meglendíthető az autó fara. Igazi értékét kanyargós hegyi utakon eltöltött napsütéses délutánon találhatjuk meg. Igazi férfiaknak való játékszer. A hölgyvásárlók, valószínűleg nagyobb örömüket lelik a kevésbé kemény hangolású One-ban.
A szinte függőleges A és C oszlopoknak köszönhetően elől-hátul tágas a fejtér
Az 1959-ben megálmodott MINI poénja az volt, hogy kis külső mérete ellenére viszonylag nagy belső térrel rendelkezett. A mostani MINI már kicsit más filozófiát követ. A karosszéria sarkába tolták itt is ki a négy kereket, ezért a tengelytáv nagy, 6 milliméterrel hosszabb, mint az új VW Polóé, ám a belső tér mégsem hatalmas. A hátsó ülésre is sokan ácsingóznak azonban, mivel ilyen lehetőséget senki sem szívesen hagy ki.
Osszuk két csoportra a jelentkezőket, 170 centi alattiakra és e felettiekre. Az utóbbi csoport tagjainak mutassuk meg kívülről az autót, majd illedelmesen küldjük haza őket. Az előbbi csoportba tartozók elférhetnek a hátsó sorban, a fejtér tágas, de a lábnak nem sok hely jut, mivel a hátsó ülés ülőlapja meglepően hosszú. Kivételes esetben magasra nőtt utasok is utazhatnak a hátsó sorban. A magam 190 centis magaságával is sikerült egy rövid utat teljesítenem a jobb hátsó ülésen, bár igaz, hogy az előttem ülő közben ideális jóga pozíciót vett fel.
Nagyon szépre sikerült a MINI külseje. Úgy őrizték meg az előd jellegzetességeit, hogy közben egy teljesen új autót alkottak. Az első lámpák, a lökhárító és a hűtőrács kissé, a hátsó lámpa nagyon emlékeztet az elődre. A karosszéria felépítése is hasonló irányelvet követ. A sarkokba tolt kerekeken kívül hasonlóság még, hogy az A-oszlop szinte függőlegesen áll, így nagyon jó a térérzet az első ülésen, és a feláras üvegtető is hatalmas, amit kinyitva már szinte kabriós érzésünk támad.
A futómű jó partner az élvezetes autózáshoz
A krómmal szépen és ízlésesen feldíszített külső után következik a belső design-orgia. A belsőben is az előd formavilága uralkodik. A sebességmérőt a középkonzol tetején helyezték el. A kör alakú óra olyan hatalmas, hogy még a mögöttünk haladók is látják a műszert.
A fordulatszámmérő a Cooper és a vezető privilégiuma: a kormány felett helyezték el, és együtt mozog a csak fel-le állítható kormánnyal. Vidám hangulatot árasztanak a nagy mennyiségben használt fémes színű műanyagok végig a műszerfalon és az ajtókon. A középkonzol csúcsa az előd kapcsolósorára emlékeztető kapcsolósor, ahol a ködlámpa, az elektromos ablak és a kipörgésgátló kapcsolható.
Ami az elődnél még abszolút újításnak számított, az a BMW féle MINI-nél már általánosan elfogadott gyakorlattá vált: az elöl keresztben beépített motor az első kerekeket hajtja. A MINI One-t és a Coopert is ugyanaz az 1,6 literes benzinmotort mozgatja, csak az utóbbiban 25 lóerővel többet teljesít az erőforrás.
A BMW és Chrysler közösen fejlesztette ezt a motort a kisebb modellek számára. Ám amikor az amerikai cég a Mercedes-Benzzel szövetségre lépett, a BMW-vel megszakadt a kapcsolat, a közös motor azonban maradt. Még a jövő nyáron megjelenő legerősebb MINI-t, a Cooper S-t is ez a motor hajtja, de teljesítményét kompresszor segítségével 163 lóerőre fokozzák.
A Cooperben 115 lóerőt teljesít a One-ban 90 lóerős motor
A MINI Cooperben teljesítő 115 lóerős egység azonban kicsit gyenge az új modell megjelenésével testesebbé vált karosszéria cipeléséhez. 1500 és 3500-as fordulat közt alig mutat valamit a motor, a 3500-as fordulatszámhatárt átlépve azonban meglódul az autó. Egészen 7000-es fordulatig tart az erő, úgy hogy közben 5500-nál újabb gyújtórakéták kapcsolódnak rá a hajtásra.
A váltóval ügyesen machinálva azért lehet kellemetlen perceket szerezni az autó szépségébe belefeledkezett versenytársaknak. Nagyszerű élményt nyújt a pörgős motorhoz tervezett sebességváltómű kapcsolgatása: nagyon jól kapcsolható, igen rövid úton halad a kar a fokozatok között, pontatlanságról pedig nem is beszélhetünk. Külön poén a kissé nagyra sikeredett, baseball labda nagyságú váltógomb.
Az új MINI nem hétköznapi autó, ezért árát nem is lehet azokhoz hasonlítani. El kell fogadnunk, hogy már olyan autókra is szükség van, amelyet nem csupán a használati értékért vásárolnak az emberek, hanem a megjelenésért és az életérzésért.
A MINI Cooperért 5 087 000 forintot kérnek, alig 200 ezer forinttal többet, mint a 25 lóerővel vékonyabb változatért. Az egyedi fényezés a tetőn és a tükrön, valamint az erősebb motor a legtöbbeknek valószínűleg megéri a csekély felárat.
