Mindent elnyel
Mivel idén, különféle okok miatt csak ketten indultunk el, hogy a Frankfurti Autószalonon próbáljuk kimazsolázni a legfontosabb, legérdekesebb témákat, a csomagtartó mérete nem okozott fejfájást.
A kombi Avensis 543 literes rakterének meg sem kottyant a mázsányi fotóscucc, a négy napra tervezett textilmennyiség, valamint a kábelek, töltők, számítógépek hada.
Tényleg mindent elnyelt
Andrást, aki sok praktikus belső terű francia autót látott már, az Avensis mégis meg tudta lepni azzal, hogy a kesztyűtartójába lazán belefért a céges notebook. Nem holmi hitvány kis tízcolos kijelzőjű masina, hanem egy teljesen átlagos méretű darab.
A másik, nem mindennapos teljesítményt a könyöktámasz alatt rejtőző elképesztő méretű rekesz adta, ahová a kétliteres üdítős palack is becsusszant. Mellette még a vércukorszint megpörgetésére használt csokis keksz doboza sem lapult össze.
Megöregedtünk volna?
Valamiért az Avensishez lerázhatatlan eposzi jelzőként hozzánőtt, hogy unalmas, inkább érett embereknek való, nem a fiatalok autója.
Harmincas éveim derekán, még cseppet sem érzem magam érettnek, az Avensisben mégis jól érzem magam. Gyorsan elkezdtem keresni a defektust magamban.
Az Avensis formájával nincs semmi baj. Mindig is tetszettek a kombik, ez pedig egy szép, egészséges példánya fajtájának. Lázba nem hoz, de vagyok így még pár autóval.
Ellenben a fenekét elnézve mosolyognom kell, nincs az a néhány napos túra, amire úgy kellene elindulni, hogy az ötfős fedélzeten az első perceket poggyászmoderálással kellene kezdeni.
Utastere pedig kényelmes – jó, tényleg magasan ül benne az ember, de ennek is lehet örülni -, és még komolyabb tempó mellett is csendes marad. A körénk épített berendezés szép, kellemes tapintású plasztikokból épült, minden szépen, megbízhatóan teszi a dolgát. Ahogy az ember egy Toyotától elvárja. Ami viszont nagyon hiányzott a végtelennek tűnő autópályás vezetésnél, az a tempomat, pedig a Sol nem az alapkivitel.
A túloldalon: az Avensis nem mondott igazat a fogyasztásról és a hatótávolságról, de jönnek érdekes listaárak is
Füllentő autó
Nekünk a kétliteres dízelmotorral felszerelt változat jutott erre a pár napra, 126 lóerős teljesítménnyel. Adrenalin ugyan nem csorgott a fülünkből, mire megérkeztünk a célhoz, de a német autópálya nyújtotta szabadságban beleszaladtunk vele a 210-es tempóba is.
Mindezt csak óra szerint, mert az Avensis megpróbál megvédeni a gyorshajtástól is, ugyanis folyton tíz km/órával többet mutat a valós tempónknál. Mi az autópályán a hosszú egyenesekben inkább a GPS-szel mért adatoknak hittünk.
Étvágy: 6-7 liter
A fedélzeti számítógép elég pesszimistán saccolgatta, vajon még hány kilométerre elegendő a hatvanliteres tankban rejlő szénhidrogénkészletünk.
Ha az átlagosan 6,2 és 7 liter közötti fogyasztással számolunk, akkor is 850-960 km-es adat jönne ki. Ennek ellenére a kijelzőn sosem láttunk hétszázötven kilométernél nagyobb hatótávot. Hiába, jobb paráztatni a sofőrt, mint porszáraz tankkal félreállni és kannával a kézben bóklászni a következő benzinkút felé.
És Földes Attilától most átveszem a szót én, mármint Szörényi András. Nem kenyerem az ellendrukker szerepében tetszelegni, sokkal inkább Tarzan megformálójaként írnám be magam az évkönyvekbe, és előrehaladott gerontokráciai esetként már én is szeretem, ha kényelmes a kocsi.
A kényelemért nem jár csokoládé
De az Avensisnek ezért nem jár csokoládé. Azért nem, mert a halkságot és a zavartalan komfortot ezen a szinten elvárhatjuk. A hosszú utak kényelme miatt érdemes az Astra-méretű kompakt autóktól feljebb lépni a középkategóriás darabokhoz, mert nagy csomagteret lejjebb is kapunk, hátulra meg nem mindenki ültet kétméteres utasokat, ami itt megoldható.
Tehát más középkategóriás autóban is hasonlóan jól éreztük volna magunkat, de az igazán jók tudnak valamit, amit a komótos Avensis nem ad meg.
A többiek tudnak még valamit
Harmonikus, és 7,1 millióért jutányos a legkisebb dízellel
Hiába lett lényegesen stabilabb és jobban vezethető elődjénél, magas bakján utazni jó, vezetni nem különösebben. Míg a Mondeo, egy Mazda6, vagy egy Insignia kanyargós országúton is feldobja az embert, a Toyota csak nyílegyenes autópályán van elemében.
Mintha a Toyotánál kitalálták volna, hogy az Avensis miben lesz a legjobb, és a kényelmet reszelték volna a tökélyig, mondjuk a tágassággal együtt, mert a síkpadlós, óriási hátsó tér valóban nem hétköznapi.
| Vetélytársak – Mindegyik többe kerül |
Listaár, forint |
|
| Ford Mondeo Turnier 1.8 TDCi Trend (125 LE) | 7 611 000 | |
| Mazda6 Sportkombi CD 125 TE (125 LE) | 7 739 900 | |
| Opel Insignia Sports Tourer 2.0 CDTI (130 LE) | 7 900 000 | |
| Toyota Avensis Wagon 2.0 D-4D Sol (126 LE) | 7 110 000 | |
| VW Passat Variant 2.0 CR TDI Comfortline (110 LE) | 7 898 000 |
Akit nem zavar az egyoldalúság, korban-lélekben megállapodott és hosszú autópályás utakra keres autót, boldog lesz az Avensisben. Ennyire csendben, ilyen zavartalanul még a klasszikus cégautókban is ritkán utazunk napi ezer kilométert. Aki másra is vágyik, könnyen talál nála jobbat, de a sokoldalúbb konkurenseket drágábban adják.
