Új Lancer: Cápaorr és kerregés

---

Megérkezett a dízel

Dobpörgés, cintányér, begurul egy turbódízel Lancer. Most nem egy régi, megfakult videófilmről van szó, hanem egy abszolút új és friss történésről. A Mitsubishi rövid időszakokra próbálkozott ugyan dízelmotorokkal a múlt évszázadban, de a modern turbódízelek szele mostanáig nem csapta meg a Lancert.
 
Mivel az új Lancer egyik feladata, hogy kirántsa a csávából és megerősítse a Mitsubishit, muszáj volt találni Európának egy dízelmotort. Igaz, hogy az egyre nagyobb és lassan kielégíthetetlen igény lassan az egekbe juttatja a gázolaj árát, de butaság volna kizárólag benzines motorokkal neki vágni az értékesítésnek, mivel a dízel a gyártó szerint is az eladások 25 százalékát fogja kitenni.

Miért pont ezt?

Azt, hogy miért pont az adagolófúvókás Volkswagen dízelmotor mellett szavazott a Mitsubishi, azt már nehéz megmagyarázni. Paramétereit tekintve ugyan nincs nagyon lemaradva a modernebb common rail motoroktól, viszont jóval nyersebb, hangosabb azoknál, ráadásul a Volkswagen saját modelljeiből már megkezdte ezen motorok leépítését, ami azért jelent valamit.

A Lancer a kétliteres 140 lóerős dízelt kapja a VW-től, amelynek 310 newtonméteres nyomatéka 1750-es fordulat mellett jelentkezik. Papíron 207-et is megy, 9,6 másodperc alatt gyorsul 100-ra és vegyesben elvileg 5,9 litert fogyaszt 100 kilométeren.

Gyakorlatban

A Lancer ugyanarra a globális padlólemezre épül mint az Outlander, amelyet nem régiben alávetettünk a hétszemélyes tesztnek. Legnagyobb bánatunkra az ott próbált 2,2 literes dízel nem választható a Lancerhez, ez a dízel minden szempontból szerényebb kivitel.

Az Outlanderben is éreztük, és sajnos a Lancerben is jelen volt a meglehetősen durva hajtási befolyás a kormányon. Álló helyzetből bő gázzal kanyarodva egy spenótón edződött Popeye alkar sem elég ahhoz, hogy egy helyben tartsa a kormányt, a nyomaték jobbra-balra cibálja, míg nem fordulunk egyenesbe. Ezt a szabadidő-autóban az összekerékhajtás aktiválásával lehetett megoldani, ennek hiányában erre itt nem volt lehetőség. Pont úgy, mint ahogy a kormány hossz irányú állítására sem. Kár ezekért.

A kétliteres dízel ismerős hangon kerreg az utastérben, de szerencsére megmaradt a viszonylag élénk reakciója is, ahogyan a VW konszern autóiban azt már jó néhányszor megtapasztaltuk. A hozzáadott hatsebességes váltót kifejezetten szerettük, gyorsan és pontosan kapcsolható, ami határozottan javított a vezetési élményen.

Túloldalt kiderül miért választanánk inkább a benzinest

---

Menetdinamikája és fogyasztása sem rossz a dízelnek, viszont 1 milliós felárát a 109 lóerős, 1,5-ös benzineshez képest nem biztos, hogy szívesen kifizetnénk, főként hogy a benzines kimagaslóan jó motor saját kategóriájában.
 

Helykínálatban még a hátsó sorban is elég jó a Lancer, kár hogy a fejtér 190 centivel már kicsikét szűkös. Az ennél kisebbek hibátlannak fogják találni a találást, így családi autónak bőven megteszi a Lancer még az elég szűkös csomagtér ellenére is. A gyűrődő csomagtér borítás még mindig kiborító, és a kívülről nyitható fedéllel is sokkal boldogabb lettem volna.
 
Nagy zene, nagy kerék

Nem tipikus csajozós autó a Lancer, de a meglehetősen borsos 7 milliós vételárért (Instyle felszereltség) van jó pár olyan extra a biztonsági és kényelmi eszközökün kívül, amivel menőzhetnek a fiatalok. Először is ott van a külön 600 ezer forintért megrendelhető Rockford Fosgate-hifi és navigációs rendszer, amely a tuningban jártas egyéneknek biztosan nem ismeretlen, ráadásul baromi jól is szól.

A prémium hangrendszerhez 9 hangszóró jár, amiből egy 25 centis mélynyomó a csomagtartóban dübörög. A cucc egy 30 GB-os merevlemezt rejt a méretes kijelző mögött, ebből 5 GB az MP3-fájloknak van fenntartva. Magányos perceinkben is kiváló társ az érintőképernyős kütyü, mivel egy bluetooth-os telefon párosításához legalább 10 percet kell beszélgetni egy női hanggal.
 
7 millióért már jár a 18 colos felni és hozzá a peres abroncs is, amellyel néhány kanyarban bevillant a márka ralis múltja, igaz az autó még így sem sportos igazán. A vártnál viszont kevésbé rázósan teljesítette a városi akadálypályát, így aki tudja rá vállalni a drágább gumit, és fontos neki az agilitás valamint a dögös kinézet, azt nem beszélnénk le róla.

Cápaorr, seggbe rúgás és pénzes zsák

Külsejét nem csak a kerekek, de a cápaorr kinézetű frontrész is feldobja. A Galant-szerű tekintet kivétel nélkül bejött a nézelődőknek, nem úgy az autó hátsója, ami rövid csomagterével inkább úgy néz ki, mint akit seggbe billentettek.

A külsőségek mellett fontos szempont még a felszereltség is vásárlásnál, amiben elég jól áll a Lancer. Az oldal- és függönylégzsákok mellett még a térdlégzsák is széria, és ha legalább az Invite kivitelt választjuk, akkor ezt még jó sokáig folytathatnánk.

Egy-két hiányossága ellenére élvezhető autó lett a Lancerből, semmi olyat nem tudnánk mondani, ami megakadályozhatná abban, hogy sikeres legyen. A 7 milliós vételár persze elég erős hazai viszonylatban, de minimális lemondással simán lefaraghatunk 1 milliót az árból, amivel mindjárt barátibb az árcédula. 

---