A kisméretű turbómotorok másodvirágzásának kezdete óta fenem a fogam egy ilyen erőforrással hajtott autóra. Az Opel Astra 1.6 literes, feltöltős verzióját hajtva első kézből kaphattam választ az engem foglalkoztató kérdésekre. Valóban alkalmas a mindennapi használatra? Tényleg alig kér enni, ha nem hajtják?
Első benyomások
Az autó átvételekor,
s a következő két napban eső áztatta fővárosunk útjait, ami nem biztosított megfelelő terepet a 180 lóerős teljesítmény kiaknázására. Csúszós úton amúgy is óvatosabban közlekedik az ember, de gyakorlatilag esélyem sem volt hármastól feljebb kapcsolni, mert esernyő helyett sokan ismét autójukat vették elő.
Így a gyorsulás, rugalmasság és kanyarodás aprólékos vizsgálata helyett a fedélzeti számítógép fogyasztási adatait böngésztem. Bőven volt rá időm, míg vádlimat a kuplunggal edzettem. Először azzal nyugtattam magam, hogy biztosan azért mutat ekkora értéket, mert most nulláztam mindent. Optimista hozzáállásom a második nap végére azonban alábbhagyott, s tudomásul vettem, hogy ez az autó a budapesti dugókban araszolva bizony elkér 13 litert.
No, megint sikerült előreszaladnom, de második kérdésemre én is a teszthét elején kaptam meg a választ. Az autó méreteit figyelembe véve persze könnyű magyarázatot találni a magas értékre. Az autó saját tömege majdnem 1400 kg. Ez súlyosbítva van még a 18 collos kerekekkel, amik extraként kerültek a tesztautóra.
Tér és forma
Az Astra J szép nagyra nőtt autó: 442 cm hosszú, 181 cm széles és 151 cm magas. Sportosságát hangsúlyozzák a bátor szélesítések, gömbölyítések. A hatalmas oldalsó lemezfelületekhez képest az ablakok mérete szinte elhanyagolható. Így már kívülről is elég bunkerszerű az autó, de ezt sikerült úgy elérni, hogy a szépség ne szenvedjen csorbát.
Legjobb formáját oldalról mutatja
Törik?
A bunkerszerű felépítés jó hatással van az autó biztonságára is. Az Euro NCAP öt csillagra értékelte az Astrát. A teszt során a gyalogosvédelem terén vontak le pontokat, hiszen hiába puha a lökhárító, ha a motorháztető pereme keményen bánik az autó elé tévedőkkel.
Részletekért kattintson!
Az autóban ülve folytatódik
Nehezemre esett kiszállni belőle. No, nem azért, mert túlságosan mélyen van.
a kellemes érzés. Az első utasok, a rendkívül kényelmes üléseknek köszönhetően, ritkán tapasztalható kényeztetésben részesülnek. Sofőrként nagyra értékeltem a határozott oldaltartást, a kihúzható combtámaszt, a nemcsak emelhető, hanem billenthető ülőlapot, és a motorosan állítható deréktámaszt.
Széltében és hosszában is elég a hely, nekem kényelmetlenséget az okozott, hogy a bal lábamat nem volt hol pihentetni.
Hiába a nagy tengelytáv, egy olyan magas sofőr mögött, mint én, a hátul utazók lábtere gyakorlatilag megszűnik létezni. Mögöttem mindössze egy tenyérnyi szélességű hely maradt a kevésbé szerencséseknek. Az ugyanerre a padlólemezre épülő Cruze ebben többet nyújtott.
A hátsó utasok amúgy is másodosztályon utaznak, de ezt észre sem veszik, ha nem könyökölnek ki az ablakon. A spórolást cselesen oldotta meg az Opel, hiszen az ajtókárpit fölső részén ugyanolyan a mintázat, mint az első ajtókon, ám hátul kevésbé igényes, jóval keményebb anyagot használtak.
Csaknem 37 centiméterrel hosszabb, mint az első Astra
A bővítés egyszerűen megoldható az osztott üléstámlák ledöntésével, sőt két hátsó utassal is szállíthatunk hosszú, ám keskeny tárgyakat a síalagútnak köszönhetően.
A navigáció
Tesztautónk csaknem minden létező extrát tartalmazott, nem volt hiányérzetem. A műszerfalba integrált navigációs rendszer most is tetszett, jól működött. Ráadásul néha meg is mosolyra is késztetett, ahogyan esdeklőn kérte: „Ha van rá lehetősége, forduljon vissza!”.
Az útirányt diktáló női hang is ismerős volt: mintha az altdorfi illetőségű Sybille Gudratot hallottam volna.
Megy ez
Legjobban természetesen
az érdekelt, hogy az Astra motorja, váltója és futóműve milyen menettulajdonságokhoz segítik az autót. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy csaknem mindenki megtalálja benne a megfelelő karaktert.
A turbómotor alig hallhatóan kel életre, s, ha nem pörgetjük, egy teljesen átlagos szívómotor jellegével viszi az autót. Ha ehhez a FlexRide beállításai közül a Tour programot választjuk, kellemesen, s a nagy kerekek dacára zökkenőmentesen haladhatunk célunk felé. A kormányzás ilyenkor kevésbé közvetlen, de a pontos irányíthatóság nem szenved csorbát.
Ekkor még az sem tűnik föl, hogy a váltó sajnos hozza a klasszikus opeles jegyeket, bár a korábbiakhoz képest tompított formában. Hosszú úton kapcsolható és a pontossága is hagy maga után kívánnivalót.
Adatlap
Opel Astra 1,6 Sport
| Motor | 1598 cm3, Benzin, S4 |
| Teljesítmény | 180 LE |
| Nyomaték | 230 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,3 sec |
| Végsebesség | 220 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 6,8 l / 100 km |
Aki általában nem hajtja az autót, el is csodálkozhat rajta, hogy hová tűnt belőle a 180 lóerő. A motor jellegéből fakadóan kétezres fordulatnál indul meg, de az igazi élményre a háromezres fordulat elérése után számíthatunk. Az autó hangja még itt sem tolakodó, igazából az tűnik föl, hogy gyorsan fogynak a sebességváltó fokozatai és minden kanyar hamar elérkezik. Ilyenkor már kicsit küzdeni kell a váltóval, ami nem illik ehhez a karakterhez. Szerencsére nyomatékos a motor, így ha meguntuk a küzdelmet, magasabb sebességnél nem feltétlenül szükséges sokat kapcsolgatni.
Kanyarodni is élmény az Astrával, s ez nem csak a nagy kerekeknek köszönhető, hanem a jól eltalált futóműnek. Sport állásban hihetetlen kanyarsebességeket érhetünk el, ám ilyenkor azért számolni kell vele, hogy az úthibák nem maradnak észrevétlenek.
Azonban az autó sportossága összességében elég steril módon jelenik meg. A stopper szerint hozza a gyár által megadott adatokat, ám ezt a kormány mögött ülve nem igazán érzékelni.
Viszont pont emiatt érdemes vigyázni vele, hiszen észrevétlenül válhatunk ámokfutóvá.
Meglepetések
Ha tudjuk magunkat
Nem olyan vészes az első túlnyúlás, mégis jól jön az első tolatóradar (a hirdetésekben legalábbis hajlamosak így emlegetni). Bár ebben az esetben meg sem mukkant.
türtőztetni és nem tapossuk állandó jelleggel padlóig a gázt, csak egyszerűen el akarunk jutni a célunkig meghökkentő felfedezéseket tehetünk.
Valami nyöszörgött a tesztautóban, de nem tudtam rájönni az okára. Sokáig vadásztam rá, de hiába. 110 kilométeres sebesség fölött pedig a jobb első kerék felől érkeztek nem feltétlenül üzemszerű hangok.
A legérdekesebb pedig a tempomat volt. A beállított sebességet tartotta, míg tudta. Úthibára hajtva, vagy gyorsabban vett kanyarokban egyszerűen megszűnt működni.
A tesztút végére a fogyasztás is barátibb lett, a felében városi, felében országúti használat során 10,5 liter benzint hörpintett föl az Astra, ami már lényegesen elviselhetőbb érték, de semmiképpen sem gazdaságos.
Persze már az autó beszerzése sem az, ám a nagy ellenfél, a Golf alá sikerült belőni az autó alapárát.
| Az Astra és ellenfelei |
Listaár |
|
| Fiat Bravo 1.4 T-Jet Sport (150 LE) | 5 280 500 Ft | |
| Opel Astra 1.6 T Sport (180 LE) | 6 217 000 Ft | |
| Renault Megane 2.0 TCe Privilege (180 LE) | 5 590 000 Ft | |
| Volkswagen Golf 1.4 TSI Highline (160 LE) | 6 246 000 Ft |
Ám nemcsak az ár az Opel egyetlen aduja, hiszen az Astra J az eddigi legjobban sikerült generáció. A tervezők fejéből sikerült kiverni az unalmas formavilágot, az autó belső tere is minőségi hatást kelt, ráadásul olyan futómű került alá, amely tud kényelmes és sportos is lenni.
Szerethető az 1.6 literes turbómotorja is, de kerüljék vele a dugókat!
