Teszt: Opel Astra H 1.8 Sport – Teljesíthető küldetés

---

Kerek perec, kimondva-kimondatlanul, ez az Astra generáció teljesen más küldetést teljesít, mint az előzőek. Ne vegye sértésnek egyetlen korábbi Astra tulajdonos sem, de az előző szériákkal valahogy direkt egyszerűségre törekedett az Opel. Nem akartak flancolni, nem akartak feltűnősködni. Tiszta célszerűség, egyszerű használhatóság, ez kemény műanyagok és szögletes elemek formájában jelent meg.

Ez az új Astra viszont már teljesen más. Eleve jóval drágább, mint volt, akárhogy is csűrjük-csavarjuk. 3,7 millió forint egy 1,4-es alsó középkategóriás autóért nem kevés, de nem is észveszejtően sok. A Golf alapára (3,5 millió) valamivel kevesebbnek tűnik, de egymás mellé igazított felszereltséggel közel ugyanannyit kell fizetni mindkettőért.

Ez az Astra szép. Kimondottan csúnyák az eddigiek sem voltak, ez viszont kifejezetten csinosra sikerült. Markáns az orra, egyedi az oldalsó sziluettje és bumfordi, de szép a hátulja. Kár a tejfehér hátsó lámpaburákért, amik tisztán is úgy néznek ki, mintha beáztak volna, de az összkép telitalálat. Szemből olyan barátságosan néz ránk az autó, mint egy farkát csóváló angol buldog.

Belül is annyira jól érzi magát az ember, hogy legszívesebben végigsimogatná a teljes műszerfalat. Fémnek látszódó, fémes tapintású anyag borítja a középkonzolt, a Sport kivitel ezt megfejeli kockás ezüst betétekkel az ajtókon és a műszerfal többi részén. Puha bőrszerű gumiba mártották a gombokat, ettől bizsergető érzés tapogatni őket. Kedvtelésből is állítgattuk a klímát és a rádiót. Csakúgy, mert jó volt.

Ülni is jó az autóban. Ezek sportülések – a Sport kivitel miatt -, határozott oldaltartással, kemény szivacsokkal és hosszú távon is kényelmes pozícióval. Az ülőlap eleje és hátulja külön emelhető, így csak az abszolút alkalmatlanok panaszkodhatnak a kényelmetlen üléshelyzetre.

Pakolni és pakolászni nem jó az autóban. Nincsenek kis rekeszek a mütyüröknek, kulcsoknak és telefonoknak. Teljességgel érthetetlen, hogy 2004-ben hogyan feledkezhetett meg az Opel a pohártartó fontosságáról.

Gyakorlatilag egyetlen hatalmas pakolórekesz van, amit leghátul találunk és csomagtartónak hívják. Sajnos ez a luk csomagtartónak nem elég nagy, rekesznek meg túlzás. Később nem lesz pótkerék a csomagtartóban, hanem csak defektjavító készlet, így a mostani 350 literről 380 literre nő majd a tér.

Ez az 1,8 literes 125 lóerős gép érezhetően jobb, mint egy normál 1,6-os, de csodákra ez sem képes. Varázslatos tulajdonsága egyenletes nyomatékleadása. Kedvelt fordulattal élve „pincétől a padlásig” egyforma vehemenciával ragadja magával az autót. Szintén imádnivaló vonása, 10,7 literes átlagfogyasztása. Ez nem több, mint egy áltagos 1,6-osé, miközben annál azért valamivel agresszívebb viselkedést tanúsít.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szabadjára engedett lóerők az örök száguldás rabjává tennének minket. Szó sincs róla. Viszont arra pont jó, hogy ne kapjunk szívinfarktust egy egyszerű előzés, vagy kisebb emelkedő alkalmával. Ennyi lóerő legalább kell az autóba.

Teljesen más vonatkozásban került fel az Astrára a Sport kivitel emblémája. Ez kábé olyan, mint a Vectránál a GTS feljegyzés. Mindenki azt hitte, hogy csak 211 lóerős 3,2-es Vectra GTS van, közben az 1,8-as motorral is létezik a fura nevű ötajtós. Az Astra Sport sem azt jelenti, hogy hemzsegnek a lóerők a motorban. A sima 90 lóerős 1,4-es is kérhető ezzel a címmel. Aztán később lesz majd OPC, legalább 200 lóerővel. Az lesz a tuti.

De nézzük ezt. Először is, normális állapotban nincs semmi különbség. Illetve van, de azt alig lehet észrevenni. Az előbb már volt szó a fémes berakásról a műszerfalon, ezen túl pedig említhető még a fém pedálkészlet, illetőleg a fémes lapocska a kormányon. Egytől egyig tetszetős darabok. Élelmes megfigyelők egy Sport gombot is felfedezhetnek a középkonzolon.

Ezt megnyomva az Opel szerint rögvest más világban találjuk magunkat. Ahol mindenki jó ember, nincs erőszak és mindenki Opellel jár – a rossz viccet félretéve megváltozik a gázpedál érzékenysége, a kormány közvetlensége és a futómű keménysége. Vagyis minden jobb irányba változik. Ha most Easytronic váltónk lenne, akkor még az hozzánőne a feladathoz.

Sportosabb lesz az érzés. A közvetlenebb kormányzás és a motor gyorsabb reakciója már-már elhiteti, hogy egy álruhás Opel Speedster került a kezeink köré. Rázós úton nagyon rázós a rugózás. A kényelmet még hírből sem ismeri, de el kell ismerni, hogy kanyarodni, és csakúgy autózni, ilyenkor sokkal jobb. Egyszerűen kiköveteli az autó, hogy hajtsuk meg. Valamilyen szinten a motor is teljesíti ebbéli vágyainkat, de azért az igazi a kétliteres turbóval lenne. Vagy esetleg a 150 lóerős dízellel?

Mivel a motor rendszerint hamar elveszi a kedvünket az eszeveszett száguldástól, hamar normál módba váltunk. Ilyenkor kezd hiányozni viszont a sport-üzem. Olyan jó volt a közvetlenebb kormányzás, és a gyorsabb gázreakció, hogy hiánya már fáj.

Mivel a 15 milliméter futómű ültetéssel nem tud mit csinálni a kapcsoló, sima üzemben is alapvetően zötyögősebb a haladás, mint egy mezei 1,4-esben. Ennél keményebb a sport sem lesz, csak jobban élvezhető.

Sajnos az ESP Plus csak kis sebességnél hagyja magát kikapcsolni, fékezés után pedig amúgy is visszakapcsol. Annyi kulturáltság azonban szorult a rendszerbe, hogy nem csap az asztalra azonnal. Egy ideig engedi, hagy játszunk, aztán ha kell, akár három kereket is egyszerre fékezve stabilizálja az autót.

1,8 literes motorja a konkurenciának nem nagyon van, épp ezért nehéz összehasonlítani az autók árát. 4,9 millió forint az 1,8 Astra Sport, ami a temérdek extra és a 125 lóerő fényében jó ajánlat. Ennél az 1,6-os konkurensek olcsóbbak és gyengébbek, a 2,0 literesek pedig drágábbak, de alig mennek jobban.

---