Teszt: Opel Corsa 1.3 CDTI – Nagypályás kisdízel

---

---

Alig lehet észrevenni, hogy ez a Corsa most újabb, mint a két éve nálunk járt előző változat. Elöl a lámpa és a hűtőrács változott, ami jót tesz a kinézetnek. A 2000 őszén megjelent Corsa ugyan még ma is kimondottan szépnek és modernnek tekinthető, de most ezt sikerült még egy fokkal magasabbra emelni.

Megváltozott az első fényszórók burája, ami dinamikus külsővel ruházza fel a Corsát. Minden felszereltség mellett megtaláljuk a hűtőrács közepén keresztülfutó krómozott díszlécét, középen az Opel emblémával, ami valamiféle plusz eleganciát ad az egészhez..

Ezenkívül az első- valamint a hátsó lökhárítók is átalakításra kerültek, de ezek alapján nehéz volna megítélni, hogy melyik darabbal is van dolgunk. A Cosmo felszereltség többek között sötétített hátsó lámpaburákat takar, ami a valóságnál kicsit dinamikusabbnak tünteti fel az Opel kisautóját.

A közös nyomócsöves turbódízel már számtalan kisautóban bizonyított, a Fiat Puntótól az Opel Agiláig. Városban kimondottan fürgének tűnik kézi váltóval a 70 lóerős kisdízel, de azért a 14,5 másodperces sprintidő 100 km/órára, valamint a 165 km/órás végsebesség semmiképpen sem szédítő. A 170 newtonméteres nyomaték viszont néha képes elhitetni velünk, hogy tempósan haladunk, ami relatív igaz is lehet. 1750-es fordulattól áll rendelkezésre a maximális forgatónyomaték, amit körülbelül 3000-ig érdemes tovább forgatni, ha sietünk valahová.

1500-as fordulat körül is elautókázhatunk nyugodalmasan rángatás nélkül, de ekkor a gázadásra történő gyorsulás jellegű eseménytől biztosan nem fog fejünk a fejtámlának vágódni. Kellő fordulattal indulva viszont golyó módjára csikorgó kerekekkel lőhetünk ki néhány pillanat erejéig elsőként a lámpától. Rugalmasságra is kellemesen teljesít az autó, nem szükséges sűrűn a váltóhoz nyúlnunk.

Autópályán sincs szégyenkezni valónk, mivel könnyedén felvehetjük a tempót, és emelhetjük is viszonylag könnyedén 150-160 km/órás sebességig.

A dízelmotorok jó szokása a fogyasztásban mutatkozik meg – nincs ez másképpen ebben az esetben sem. A 44 literes tankkal elméletileg akár 1000 kilométert is megtehetnénk, mivel ideális országúti körülmények között 4 literes fogyasztás is kihozható. Életszerűbb az öt liter, ami még mindig rendkívül jó értéknek számít. Üzemanyag spórolós hangulat hiányában városban 6,5 liter körüli értéket sikerült produkálni, ami szintén nem rossz az 1135 kilós tömeghez viszonyítva.

A váltó a megszokott Opeles minőség – viszonylag rövid utakon, kissé karcosan kapcsolható, hátramenet gyűrűs megoldással bal-fent. A belső tér nem szépült meg a korábbi változathoz képest, még mindig túl egyszerűnek tűnik valahogy. Viszont a műszerfal nem lóg túlságosan ki, így egész tágasnak hat a belső elölről szemlélve. Pozitívum, hogy a vezetőülés magassága állítható, negatívum, hogy a kormány is csak ebben a síkban mozog.

A középkonzol funkcionális, de kimondottan csúnya. Utóbbi tulajdonságának eldöntésében nagy szerepet játszott az ordítóan nagy, piros matricával ellátott vészvillogó.
A fekete számlapok a körülöttük lévő ezüst színű gyűrűvel jól mutatnak, de ezt csak a legmagasabb felszereltséggel párosítják. A kapcsolók sem változtak sokat az évek folyamán, az elektromos tükörállítás kapcsolója megtévesztésig hasonlít a legelső Vectrában alkalmazottra.

A Cosmo felszereltséggel járó háromküllős bőrborítású kormánykerék jó minőségű és fogása is kellemes. Az elektromos szervokormány rásegítése viszonylag nőies, de városban megfelelő mértékű.

A pakolórekeszek számát tekintve átlagos a Corsa, bár a térképzsebekben és a lehajtott kesztyűtartóban rögtönzött pohártartók alig vagy csak álló helyzetben használhatóak. Örültünk viszont a hátsó ajtókon elhelyezett zsebeknek.

Futóművileg is sikerült kellemesen behangolni a Corsát. Nem is túl puha, nem is túl kemény Az extrém, Magyarországon őshonos kráter méretű úthibák kivételével nem akad gond a rossz utakkal. Az utastér is jól szigetelt, a macskaköves szakaszok kivételével nincs nyiszogás. Egyedül hidegindításkor zavaró a motorhang, ami a rendkívül hosszú – kb. 10 perces – bemelegedés után jelentősen lecsendesül.

Kiszámíthatóan viselkedik az autó a sebesebb kanyarvételeknél is, így rendkívül könnyű vezetni. Enyhe alulkormányzott reakciókra lehetünk figyelmesek sportos hajlamaink kiélése közben, amit a könnyedén kipörgő abroncsok csak tovább erősítenek.

A hátsó utasok nincsenek elkényeztetve lábtérrel kisautóról lévén szó, de a körülményekhez képest elviselhető méretű hely áll rendelkezésre.

A 260 literes csomagtér szűkös, de nem alacsonyabb a kategória átlagánál. Nagyobb utazásokra természetesen nem elég, de a bevásárláshoz szükséges teret biztosítja. A hátsó üléstámla 60/40 arányban osztott, mindkettő lehajtásával maximum 1060 literes térhez juthatunk. A csomagtérajtón található kapaszkodó első ránézésre úgy tűnik, minta egy tömegközlekedési eszközről származna, de kiválóan becsapható vele az ajtó, anélkül, hogy összekoszolnánk magunkat.

A legmagasabb Cosmo felszereltség a sok extra mellett nem tartalmazza sem az ABS-t, sem a légkondicionálót, amiknek együttes ára közel 400 ezer forint. Ezzel jócskán megugrik az amúgy sem alacsony ár.

Az ötajtós, Cosmo felszereltségű Corsa a tesztelt dízelmotorral 3 476 000 forintot kóstál. Viszont a versenytársakkal összehasonlítva ez sem kiugró érték, így ha a kiskategóriás dízelek közül szeretne magának választani valaki, akkor mindenképpen érdemes a Corsával számolni. A dízel Corsa induló ára ötajtós kivitelben 3 176 000 forint.

---

---