Teszt: Peugeot 206 RC – Méltó örökös

---

A 206-os szép, gömbölyded, inkább nőies formája az új lökhárítók valamint a 17 colos könnyűfém felnik hatására rendkívül sportos, sőt agresszív formát öltött. Gyárilag dupla, krómozott végeken jut a szabadba az égéstermék, egy picit szolidabb hangon a vártnál. A visszapillantó tükrök felső része karbon hatású fóliát kapott, ami tovább fokozza a sportos hatást.

Szerencsére nem kell megelégednünk a külső optikai tuninggal, mert belülre is jutott a sportos kellékekből. Bemart Peugeot feliratú küszöbön kell átemelnünk a lábunkat, a sofőr pedig a három fémpedál közül taposhatja a helyzethez illőt. A gömb alakú váltógomb szintén fémből készült, és a reggeli párás tapintás kivételével jól kézre áll.

Az utasteret a külső tükröt borító szürke szénszál hatású borítás, valamint a fém, vagy fémhatású műanyagok jellemzik. Rendkívül szép és jó minőségű a műszerfalat borító bőr. A szintén bőrből készült kormány méretét tökéletesen eltalálták, minden helyzetben biztos fogást biztosít. Sajnos csak magassága állítható, és az is csak minimális szinten.

Szembetűnő különbséget jelentenek egy sima 206-os belső teréhez képest a beszerelt, sportüléseknek látszó tárgyak. A hímzett 206 RC felirattal készült első ülések a raliautókban található ülések formáját idézik. Lényeges eltérés, hogy az RC ülései alig tartanak valamit, mivel puha szivacsból vannak a támasztó részek. Kinézetén kívül így nem sok pozitív tulajdonsággal rendelkezik, mivel hosszú úton még a hátunk is megfájdult tőle.

Az agresszív köntös nincs eltúlozva, mivel a mögöttes tartalom is igen komoly. A hajtásról a 180 marketing-lóerős, valójában 177 lóerős, kétliteres benzinmotor gondoskodik.

A 202 newtonméteres nyomatékból már alacsony fordulatra is elegendő jut a haladáshoz, viszont az igazi énjéből itt még semmit sem mutat az autó. Sportosabb stílusra kell váltani és a folyamatos 6 ezer körüli fordulatszám-tartományban egyértelműen magára talál az RC.

Az első próbára gyengének tűnő motor egyik fő oka, hogy az egyes fokozat annyira el van nyújtva, amennyire csak lehet, így a kerekek sem pörögnek ki bolond módjára, hacsak nem rajtolunk 4 ezres fordulattól. Kettestől felfelé viszont gyorsított üzemmódban kapcsolhatjuk a következő fokozatot, olyannyira, hogy akár már 40 km/óra alatt is ötödikben autózhatunk.

Rövid úton, meglepően határozottan mozog az apró váltókar, de hiába az igyekezet, a váltó nem a 206-os erőssége. Nagy hiba, hogy az ötödik fokozat után már csak visszafelé lehet kapcsolni, mivel a hatodik sebességfokozat sajnos ebben az autóban is ismeretlen fogalom. Ennek hátránya, hogy a motor egyfolytában magas fordulatszámon jár, ami egy csöppet sem kedvez a fogyasztásnak.

130-as tempó mellett már 4 ezernél jár a mutató, ami ilyen tempónál sem engedi 10 liter alá a fogyasztást. A bujkálós, kihúzatós városi üzemmódban 13,9 litert fogyasztott az RC, ami már csak a légkondicionáló folyamatos használatával vihető feljebb.

Sajnálattal vettük azt is tudomásul, hogy tesztautónkban a kettes és a hármas fokozatból kiveszett a sportosság, mivel magas fordulaton csak recsegés kíséretében voltak kapcsolhatók.

---

A motor gyári adatok szerint 7,4 másodperc alatt gyorsítja az 1150 kilogramm körüli tömeget 100 km/órára, és egészen 220-ig tart a hajsza. A gyorsulás nagyon meggyőző, egyedül a végsebesség közelében vesz vissza valamicskét a rendkívül pörgős motor.

A sportos jelleget a Peugeot úgy próbálta tovább hangsúlyozni, hogy az átlagosnál nagyobb fizikai erőt kell kifejtenie a sofőrnek vezetés közben. A kormány mögé pattanva először azt hittük, hogy meghibásodott a szervo. A sebességfüggő szervo ellenére álló helyzetben és parkolásnál is egyaránt izzasztó a helyzet.

Elsőre a fékhatás is kicsit kevésnek tűnt nagy sebességről, de mindössze nagyobb pedálerőre volt szükség az átlagnál, hogy tisztességes lassulást produkáljon az autó. Valamivel keményebb a kuplung is a megszokottnál, de ez még városi forgalomban sem fárasztó.

Talán mindennél fontosabb a futómű, amit sikerült nagyon eltalálni az RC-nél. Sajnos a hazai útviszonyok között nem ideális a rendkívül kemény futómű, de ez nem az autó hibája. Az RC-hez hasonló közvetlen vezetési érzést eddig csak gokartban éreztünk, olyannyira jóindulatú és uralható az autó. Oldaldőlés, mint olyan nem létezik, illetve sportautókhoz méltóan az autó hátulja indul meg, az alulkormányzottság nem jellemző.

Széria ugyan a menetstabilizáló elektronika, de ilyen nagy nyugalommal még egyetlen hasonló teljesítményű autóban sem kapcsoltuk ki. A farkitörések elsőre kicsit meglepőek, de egy apró kormánymozdulattal azonnal korrigálhatóak, széles mosolyt varázsolva ezzel a bent ülők arcára.

A 205/40-es, 17 colos abroncsok olyan tapadást biztosítanak a 206-osnak, amivel elképesztő kanyarsebesség érhető el. Kanyargós útszakaszon szinte kizárt, hogy leküzdhetetlen ellenféllel találjuk szembe magunkat. A kis méretből adódóan az autó minden részét és mozdulatát érezni lehet, ami rendkívül megnöveli a sofőr biztonságérzetét. Az utasokat valószínűleg ez nem nyugtatja meg teljesen, ezért nagyfokú bizalom szükségeltetik ilyenkor a vezető iránt.

A mindennapi használhatóságot egyedül a hazai útviszonyok között kicsit kemény futómű rontja. A kesztyűtartó még a hatlemezes CD-tár mellett is bőséges, valamint a térképzsebek is elegendő helyet biztosítanak.

A Peugeot 206 RC szépségével, erejével és használhatóságával olyan adrenalindús élményben képes részesíteni bennünket, amit olykor a jóval erősebb sportautók is megirigyelhetnének. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kétliteres Renault Clión kívül ilyen árban nem találunk hasonló teljesítményű autót, így ebből a szemszögből vizsgálva nem tűnik vészesen magasnak az ötmilliós vételár sem. A 206 RC-be sikerült átmenteni azt az érzést, amit utoljára a nyolcvanas-kilencvenes években érezhettek a 205 GTI tulajdonosok.

---