Olcsójános vagy János vitéz?

Röviden – Peugeot 301
Mi ez?	Olcsó népautónak szánt francia Spanyolországból
Mit tud?	Érettebb és komolyabb a Thalia-féléknél
Mibe kerül?	A tesztelt változat 3,12 millióba, de akár 2,5-től is elérhető
Kinek jó?	Nyugodt, kispénzű, sok, de könnyű csomaggal utazónak

Felér egy időutazással az első néhány óra a Peugeot olcsó autójával, amelyben nincsenek állítható hátsó fejtámlák, hiányzik a nyitógomb a csomagtartóról, billeg az úton, váltója a szétkopott használt kocsikét idézi, lemezborításának hangja pedig bottal ütlegelt fémvödörhöz hasonló – és még hosszan sorolhatnánk az elsőre bántó negatívumokat. De ez a cikk mégis inkább dicséri a 301-est, amellyel idővel megbarátkozik a magyar utakon, magyar fizetésből élő ember.

Nem is csúnya

Márpedig ahhoz szoktunk, hogy az olcsójánosok egyszerűek és rondák, ami legkevésbé sem a formatervezők fakezűségéből adódik, hanem a gyártási költségek lefaragásának evidens következménye. Minap az Automobil Industrie árult el néhány érdekes részletet arról, hogy miként is működik ez a PSA valóságában.

A kiváló szaklap szerint a 301-esnél olyan euróban kőkeményen mérhető csatákat nyertek a dizájnerek a gyártástechnológusokkal szemben, mint például azt – most kell kapaszkodni -, hogy domborulatok kerültek a motorháztetőre. Így jobban néz ki a kocsi, viszont a sima lemez egynyomásos előállítása helyett ennek préseléséhez már több munkafázis kell, ami plusz költséget jelent. Az itt elveszített pénzt viszont az egydarabos (tehát nem osztott) hátsó lámpákon spórolták meg az AI-cikk szerint.

Bizony, millió ilyen aprósággal sakkoznak a gyártók mérnökei, akiknek kompromisszumai ezúttal egészen fogyasztható eredményt szültek. Körbejárva az autót örömmel jelenthető, hogy az elmúlt évek népautói közül talán ezen érződik legkevésbé a formatervezők kezének hátracsavarása, barátságos kasztnit teremtett az ésszerű együttműködés a gyártási költségeket számolgató céges uzsorásokkal.

Belül is csak méltatni lehet a pénzügyi korlátok sarkkörig feszítésével elért anyagminőséget, talán nem is túlzás minőségről beszélni. Találni persze zavaró műanyagokat, textilborítás nélküli kalaptartót, és az ülések közé helyezett ablakemelőket, de összességében a formák, a kezelőszervek és az anyagok felette állnak a korábbi esztendőkben megismert tömegautós nívónak. Három millió forintért nem korrekt belekötni a kocsi külsejébe-belsejébe, pláne, hogy hatalmas a lábtér hátul és 506 literes a csomagtér még hátrébb.

Nem is rossz vele közlekedni

Menet közben elsőként a váltó lötyögőssége próbál visszarángatni a formák dicsérgetéséből a spórolós valóságba, hosszú úton jár a kar, amely sebességbe rakva is önálló életet él. Érzéketlen a kormány, hirtelen irányváltásoknál pedig könnyen billen a mindössze 980 kilós test, amelyet nagy sebességgel vett húzós kanyarokban előszeretettel arrébb löknek cseppet a durvább úthibák.

De ez ugye egy hárommilliós autó, elöl független, hátul csatolt-lengőkaros futóművel, amelynek ha úgy nézzük (nézzük úgy!), a hangolása kimondottan eltalált a hazai utakra. Nyugis közlekedésnél kényelmes a fejlett országokra hangolt rugózás, sajnos a gyatra minőségű úthálózatunk szinte ezek közé sorol minket.

Egy-két személlyel a papíron erőtlennek tűnő 1,2-es kis blokk 72 lóereje és 110 Nm-e is elég, pörgetve a háromhengerest még élvezni is lehet, messze fürgébbnek érződik a gyárilag megadott 14,2 másodperces gyorsulási értéknél. Itt előny a 980 kiló, négy testesebb felnőtt súlyával viszont már küszködik az autó, amely kis tömeggel meglepően jól fogyaszt. A torlódásokkal teli, egyes és kettes fokozatot gyakran kívánó belvárosi araszolgatások során sem megy 8 liter fölé a fogyasztása, városon kívül pedig 5 liter körül simán elgurul.

Abból a kevés üzemanyagból is elég lenne elvileg a gyengébb, a 301-es elmegy a nyugati szabványnál silányabb, 87-es oktánszámú benzinnel is a spéci dugattyúinak és kipufogórendszerének köszönhetően. Az ide vonatkozó gyári ismertető állítását ismét felfoghatjuk a tőlünk is fejletlenebb célországokra tett egyértelmű utalásnak.

Nem is drága

Rossz benzin nálunk is akad, kátyú is bőven, ellentétben az új autóra elherdálható pénzzel, úgyhogy érdemes a megfelelő szinten értékelni a közepes felszereltséggel 3,12 milliós 301-est, és nem lenézni hiányosságai miatt. Nézzük inkább a pozitívumokat: formája, helykínálata, futóműve és takarékossága alapján kijár neki a „jó ár/érték arány” minősítés.

Talán csak a hosszú távú megbízhatósága lehet kérdéses leendő vevői körében, amit érzékel a forgalmazója is, amikor reklámkampányában okosan „a 2500 ponton ellenőrzött minőség”-et sulykolja. Nem mintha más márkák nem csekkolnák ennél akár sokkal komolyabban saját terméküket, csak hát ott evidencia a minőség, míg a népautóknál mostanában előkerülő újdonság.

Mellette – Ellene
Kedvező ár A rossz hazai utakon kényelmes futómű Élvezetesen pörgethető kis blokk Takarékos motor Bőséges tér	Itt-ott azért érződik az olcsóság Kérdéses hosszútávú megbízhatóság Logan kétmillióért