Renault Captur – Bohó ötletek tárháza

A kor autógyártó óriáscégei nagy újítók. Nem kell a villanyforradalom, sem alternatív hajtás, helyette inkább erős fantáziával bővítik az autókat forma, méret szerint tagoló szegmenseket. A mixelési kényszer újabb gyermeke a kisméretű családi egyterűt háttérbe szorító, kisméretű családi hobbi-terepjáró, vagyis a mini-SUV.

Ezt a friss hullámot próbálja meglovagolni a Renault is, a Peugeot 2008, Nissan Juke, és az Opel Mokka ellenfeléül csatarendbe állított Capturrel. Borítékolható siker, járja a pletyka, és az autó keltette első benyomást vizsgálva egyetértek a bizakodó kijelentéssel. Egy Jaguar XJ volánja mögül frissen ültem át a mini franciába, és akármilyen hülyén hangzik, felüdülés volt a váltás.

Cliós, de nem koppintás

A fába, fémbe csomagolt felsőbbrendű arisztokrata hangulat után az érdekes ötletekkel teletömött vidám, könnyed kocsi felvillanyozó élménynek tűnt. Nehéz a formatervből elemeket kiragadni, kerek egészként működik. Rengeteg Clióval közös elemet fedezhetünk fel, de ennek ellenére egy pillanatig sem hat unalmas koppintásnak a Captur.

Jó érzékkel kanyarították a kategóriában kötelezően körbefutó matt-fekete műanyag borítást, ez a narancsszínű fényezéssel, és a szintén fekete tetővel tényleg tekintetrablón dögös külsőt ad a kocsinak. Ez pedig nem csak az én véleményem, fotózásnál, tankoláskor, vagy csak egyszerűen a városban állandóan követték a tekintetek, érdeklődtek a bátrabb járókelők.

Digitális búcsú

Beülve már nincs ennyi markáns különbség, az üléspozíció magasabb, de alapvetően egy Clio műszerfala előtt tekerjük a volánt. A szolgáltatások, extrák így döntő százalékban megegyeznek, a középkonzolt itt is a 7 colos, pengeéles felbontású kijelző uralja. Ezt ujjal böködve néha kacifántos, megszokást igénylő logikát követve, de tengernyi funkciót érhetünk el.

Ebben a digitális búcsúban mindent megtalálunk, van Internetről frissiben érkező időjárás, közlekedési infók, elérhetőek a legfontosabb e-mailek, képeket, videókat nézegethetünk, de az egészet elhalványítja az R-sound csodája.

Ez egy villanásnyi, értelmetlen francia poén, a „miért ne?” kategóriából. Mert tudja ezt a 12 voltos csatlakozóba dugható pár filléres kínai bóvli is, amit önszántunkból sosem vennénk meg, de így megkapjuk gyári extraként.

A motorhangot hangszórókon keresztül imitáló rendszerben minden akad, a V6-os Cliótól kezdve az űrhajóig, és kapcsoljuk be bármelyiket, garantált a siker. Legalábbis öt percig, utána iszonyat idegesítő lesz a Need for Speed első részét idéző akusztikus élmény.

Mindezt tudja a Clio is, amiben viszont nagyot villant a Captur, az a praktikum, valamint a magasabb, hosszabb karosszériának köszönhetően kényelmesebb utastér. A 11 literes, mosható kesztyűtartó vezette rekeszhad könnyedén tünteti el a mindennapok kacatjait. Az apróságokat zárható rekesz várja a műszerfal közepén, tekintélyes méretű tálat (jobb szó nincs rá, forma szerint mint egy mikrózható ételhordó) találunk a két ülés között, és az ajtózsebek méretére sem lehet panasz.

Hátul újabb színtiszta, szerethető francia ökörség bök szemközt. Az ülészsebek helyett tanulmányautós örökségként rugalmas zsinórok tartják helyén portékánkat, funkciójukat kevésbé sikeresen látják el, viszont ügyes füllel eljátszhatjuk rajtuk a Nirvana – Lounge Act basszus intróját.

Ezt újabb okos ötlet bevetésével ellensúlyozták a Captur tervezői, a hátsó üléspad sínen csúszik, így mindenki saját szakállára játszhat a lábtér-csomagtér aránnyal. A lábaknak kedvezve 377 litert kapnak a csomagok, viszont ha az élő rakomány kevésbé fontos, akkor az üléseket előre tolva már 455 liter áll rendelkezésre.

A praktikum mellett fő csapásirány a könnyű tisztíthatóság volt, ennek legszembetűnőbb jele a Zip Collection névre hallgató, cipzárral ellátott, egyszerűen cserélhető, mosható üléshuzat-garnitúra. Akárcsak a digitális hanggerjesztőt, ezt is bármikor beszerezhetjük egy városszéli piacon, mégis sokkal elegánsabb, ha a gyár által gondosan reszelt kivitelt kapjuk meg.

Ebből a szempontból nézve az első ülések hátoldalát, és az ajtókat borító kemény műanyag is hasznos, hiszen nincs az a sárfolt, amit ne vakarhatnánk le róluk. Nincs értelme terjengősen taglalni a vezethetőséget, a 20 centiméteres hasmagassággal bárhol elboldogul a Captur, vészes billegéstől nem kell tartani az egész feszesre hangolt futóműnek köszönhetően. Utóbbi földúton, vasúti átjáróban már sok a jóból, de valószínűleg a 17 colos helyett a 16 colos kerék-garnitúra, ballonosabb abroncsokkal sokat javítana a helyzeten.

Vezetéshez tökéletes munkaeszköz, beszállunk, megyünk, megállunk, és közben nem gondolunk gázfröccsel visszaváltásra, három keréken kanyarodásra. Nem erre szánták, azonban a 120 lóerőt, 190 Nm nyomatékot teljesítő 1,2 literes TCe motor alkalmat adhatna némi mosolyra.

Kéne bele egy kézi váltó

Ennek ellenére mégsem nyújt semmi pluszt, csak és kizárólag az érthetetlenül erőltetett duplakuplungos automata váltónak köszönhetően. Biztos kevesebbet fogyaszt, mint egy hagyományos hidrodinamikus darab, de akkor legalább legyen jó! Így olyan, mintha a mellettünk ülő anyós kezelné a kart, és csak a képébe ordítva lenne hajlandó gangolni végre.

Besoroláskor, kereszteződésben nem egyszer hozott kellemetlen helyzetbe, mikor a gázpedált padlóig tiporva, lépésben gurulva tartottam fel a sort, majd pár méter múlva a tudatra ébredt technika kilőtt az űrbe. Nyugodt forgalmi helyzetben nincs gond, végzi a dolgát, és a fogyasztás sem vészes 7-7,5 liternél nehéz többet megetetni vele (a tesztfogyasztás végül 7,1 liternél állt meg).

Másik nemezisem a kézifékkar alá rejtett ECO gomb. Ezt benyomva ópiumkábulatba merül a Captur, és tényleg csak a takarékos vezetést értékelő grafikonok böngészése marad a sofőr utolsó szórakozása.

Erős karakter, de azért nem Juke

Vannak hibái, de mindezt könnyű lenyelni, mert a Captur erős karakter. Érzelmekre gyúr, de nem annyira szélsőséges, mint egy Nissan Juke, vagy kispolgári, mint az Opel Mokka. A sokszínűségben pedig mindenképp élen jár, a szegmensben elsőként ad komoly szabadságot a vevők kezébe, az egyedi matricákkal, kéttónusú fényezéssel, választható színre fújt műanyag elemekkel szinte bármilyen egyveleget kikeverhetünk.

Mindezt 4 050 000 forintért mérik alapáron, öt év garanciával, ötcsillagos törésteszttel, 0,9 literes TCe benzinmotorral. Ebben az esetben az alapár nem egyenlő a fapaddal, az autóhoz Expression szinten jár a négy légzsák, tempomat, Bluetooth, USB csatlakozás, valamint négy elektromos ablak.

A Captur és a konkurensek árai (Alapfelszereltség, azonos teljesítményű motorok esetén)
Opel Mokka 1.6 Cosmo (115 LE)	5 680 000 Ft
Nissan Juke 1.6 Acenta (117 LE)	4 650 000 Ft
MINI Countryman 1.6 (122 LE)	5 951 000 Ft
Renault Captur 1.2 TCe (120 LE)	4 630 000 Ft
Peugeot 2008 1.6 VTi Active (120 LE)	4 745 000 Ft

Az általunk tesztelt 1.2 TCe EDC 4,63 milliótól elérhető, de mindennel kitömve 5,6 millióig is felszaladhat az ár, ami rengeteg pénz, de egy Opel Mokka 115 lóerős motorral még csak innen indul.

Érdekesen alakul a meccs ezen a friss pályán, úgy tűnik, mindenki beszáll, és próbál nagyot kaszálni, amíg valaki újra igényt nem támaszt valami újra, és továbblendül a kör. Mindenesetre ebben a játszmában erős esélyekkel indul a Renault Captur.