Hétvégére nyertem meg a Renault Trafic kisbuszt, és úgy gondoltam, nem illik egy ekkora járművet üresen járatni, ezért hamar utastársak után néztem. Mivel kiterjedt, sok mindenre hajlandó baráti körrel bírok, nem okozott nehézséget a hétszemélyes jármű gyors megtöltése.
Belső tere igazán szépre sikeredett, elöl személyautós komfort fogadja a sofőrt, amit kiegészít a teherautós, magas üléspozíció. Tesztautónk dúskált az extrákban, a tempomattól a légkondicionálón keresztül az elektromos tükrökig, ablakokig minden megtalálható benne.
Természetesen minden ülés előre-hátra tologatható, még a leghátsó háromszemélyes üléssor is. A középsőket akár a menetiránynak háttal is fordíthatjuk. Legelöl ez már kicsit nehezebbnek bizonyult, a kartámaszok folyton beakadtak mindenhová, így csak nyitott első ajtóval sikerült megfordítanunk a vezetőülést.
Eleinte bosszantott a sok kopogós műanyag, de mikor a nap végén az utolsó tettestárs is elhagyta az autót és szembesültem a kocsiban található termőföld mennyiségével, hálás voltam a döntésért. Jóval egyszerűbb így kitakarítani, mintha mindenhol puha szövetkárpitból kellene kiparancsolni a koszt. Igaz, nem is hozzánk hasonló, aszfaltról is letérő embereknek készült ez az autó, sokkal inkább céges kisbusz jellege van. Ezt támasztja alá a hét személy mellett csupán jelképesre zsugorodó raktér is.
A csomagtartóba azért belepróbáltunk egy szobakerékpárt. Bele is fért, így aztán velünk jött a túrára, valamire csak jó lesz alapon. Legfeljebb majd akkor vesszük hasznát, ha sportolni szottyan kedvünk az elfogyasztott körömpörkölt felett érzett bűntudat és Norbi szelleme miatt.
Az oldalfalból kihajtható asztal különben is remek szórakozást kínál. Kinyitni nem a legkönnyebb, a második üléssor fotelje még összecsukva is megnehezíti a dolgunkat. Ha már nyitva van, akkor saját kis spotlámpa és külön szivargyújtó-csatlakozó könnyíti meg a notebookot használó utasok életét. Mi inkább csak bárpultként használtuk. Az összecsukása is okozott meglepetéseket, de igazi keménylegényként nem voltunk hajlandóak a használati utasításba pillantani. Amit meg kell magyarázni, mert nem megy elsőre, az nem az igazi. Hasonlóan jártunk a hátsó ülés összehajtogatásával is, így az origami szakkört hamar befejeztük, inkább az autózásra koncentráltunk.
Bár a 135 lóerős, 2,5 literes dízelmotor agilisan mozgatja a teherautó alapokra épített kisbuszt, de erre az érzésre még rátesz egy lapáttal a tréfás kedvű kilométeróra is. Már aránylag kis sebességnél, 50-60 körül is közel 10 km/órát csal felfelé, ami a sebesség növekedésével tovább romlik. Autópályán 130-cal haladva a sebességmérő mutatója már 145-ös tempóval rémisztgeti a szabálytisztelő sofőrt. A hatsebességes váltó kulturáltan végzi a dolgát.
Jó hír kézi a GPS-szel, esetleg PDA-val navigálók számára, hogy ennek a Renault-nak nem fémgőzölt az első szélvédője, így a műszer külső antenna nélkül is remekül látja a navigációhoz szükséges műholdakat.
Fogyasztása hét emberrel, országúti és városi körülmények között vegyesen használva 9 és fél liter gázolaj körül alakult, néhol nagypapás módon, finoman hajtva. Városban bőven lehet tíz liter feletti fogyasztást is produkálni, hiszen az autó méreteihez képest igen jól szalad a kulturáltan dolgozó hatfokozatú váltóval.
Egyik utastársunk szavakba öntötte az autóval kapcsolatos érzéseit. Íme:
Hétszemélyes menet során volt szerencsém bal hátul utazni a Trafic-ban. Szeretem, ha egy személyautónál nagyobb térben háromnál több jó baráttal vághatok neki a világnak, a Traffic pedig ezt tudja. A mai dízelektől elvárható módon kellemes, hátul is viszonylag csöndes az autó.
A belső tér kulturált, az ülések kényelmesek. A jármű szélességéhez képest mégis sikerült valahogy szűkre szabni a hátsó traktust: három darab, kabátban üldögélő, felnőtt férfi jellegű élőlénynek időről időre meg kell egyeznie, hogy mikor ki lóg át a másik térfelére, vagyis harmadára.
Az asztalhajtogatás vonzó perspektíva hosszú úton, de úgy tűnik, a kompaktság oltárán sikerült feláldozni a könnyű kezelhetőséget. A középső üléssor jobb oldali ülésére (az oldalsó tolóajtó mellett) ráférne egy kulturáltabb döntés-mechanizmus, ugyanis a hátsó sorból kicsit bonyolult kimászni, de ez legyen az idős és kövér utasok problémája. Fiatal kövérként megoldottam.
| MOTORADATOK | |
| Lökettérfogat (ccm) | 2463 |
| Furat x löket (mm) | 89×99 |
| Hengerek / szelepek száma | 4/16 |
| Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 135/3500 |
| Max. nyomaték (Nm/ford.) | 310/1750 |
| MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
| Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 14,3 |
| Végsebesség (km/h) | 163 |
| FOGYASZTÁS | |
| Város (l/100 km) | 10,3 |
| Lakott területen kívül (l/100 km) | 7,7 |
| Vegyes (l/100 km) | 8,6 |
| CO2 kibocsátás (g/km) | 228 |
| MÉRETEK | |
| Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4782/1904/1983 |
| Tengelytáv (mm) | 3098 |
| Csomagtér (liter) | 673 |
| Menetkész tömeg/terhelhetőség (kg) | 1988/857 |
| Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 90 |
| Gumiméret | 215/65R 16 |
| ÁR, KÖLTSÉGEK | |
| Alapár (forint) | 8 650 000 |
| Konkurensek (forint) | VW Multivan |
| Opel Vivaro Tour | |
| Tesztelt autó ára (forint) | |
| A szériafelszereltség fontosabb tételei | Első oldalsó légzsák, oldal-és függönylégzsák elöl, ABS, távirányítós központi zár, elektromosan állítható és fűthető visszapillantó tükrök, elektromos ablakemelők elöl, manuális klíma, 4×15 W-os kormányoszlopról vezérelhető rádiómagnó |
| ÉRTÉKELÉS | |
| a vezess.hu véleménye | Kényelmes, dinamikus kisbusz gazdag felszereltséggel. Hét utassal a csomagtartó mérete nem túl nagy, de öt üléssel már elég tágas. |
| Pontszám (max. 10) | 8 pont |
