Teszt: Seat Altea XL 1.9 TDI

---

Egyesek szerint már akkor le kellett volna állnia SEAT-nak az új arculatú modelljeivel, amikor elkészült az Altea. Ehhez képest lehúztak róla még 3 bőrt. A Toledo volt a következő a sorban, ami szemből – egészen a C-oszlopig – az Altea klónja, hátulról pedig mindenki képzeljen el valami randát. Igazság szerint pont ezért született meg az Altea XL, hogy legyen valami, ami nagy és nem ijeszti el a vásárlókat. Merthogy az emberek még 2007-ben is inkább a szépet keresik, tesznek minden másra, leszámítva az árat.  

Még az XL gyártása előtt bepréselték a Leont a sorba, ami gyökeresen eltér ugyan az elődtől, de egészen jól mutat az úton. Tesztalanyunk – az Altea XL -, év végén érkezett, méreteiben ez a legnagyobb kivitel a 4 közül. Lenyomja a Toledót is, amit jelenleg megpróbál felpozícionálni a SEAT. Sok szerencsét hozzá.

Hosszított Altea

18,7 centiméterrel hosszabb az XL a sima Alteánál azonos tengelytáv mellett, de szerencsére vezetés közben ezt nem érezni rajta. Könnyebb lesúrolni a farával egy oszlopot vagy egy autó sarkát, de szembetűnő különbséget csak a csomagtartó kinyitása után látni. Sajnos velem csak ritkán fordul elő, hogy megtöltök egy 400 literes csomagteret, majd vadul káromkodni kezdek, hogy miért ilyen nyamvadtul kicsi a hely.

Aki másként van ezzel, annak való az Altea XL. Nem kevesebb, mint 532 literes űr tátong a csomagtérben. Ez olyan méret, hogy ha bevágtuk a táskánk, kivételnél tuti hogy végigtöröljük az egész XL hátulját. Nem árt gyakran lemosni.

A csomagtérajtó tágra nyílik biztonságos magasságig, befér egy babakocsi, egy betonkeverő, vagy egy kisebb komód is. A tologatható üléssorral ezt a méretet is tovább fokozhatjuk, bár ezzel kapásból likvidáljuk a hátsó lábhelyet. A hatalmas lábtér legendája tényleg csak legenda, magam mögött épphogy elfértem. Nem szűk, de nem is egy Skoda Superb.

Az Altea XL legnagyobb furcsasága, hogy a hátul tátongó űr nem rejt magában egy harmadik üléssort. Valljuk be, ritkán hiányzik, mégis furcsa, hogy kihagyták. Legalább opcióban kínálhatnák, hogy az a kevéske ember boldog legyen vele, ezzel is szélesítve a lehetséges vevők körét.

Altea plusz asztalka

Elölről nem, hátul az ülésekről lehajtható asztalkákról lehet felismerni az XL-t, ha az utastérbe keveredtünk. A többi mind igazi Altea, annak minden előnyével és hátrányával. Viszonylag kellemes anyagok, viszonylag ronda tálalásban. Utóbbi szinte szó szerint értendő, a középkonzol igazából egy álcázott sütőtepsi, kijelzővel és gombokkal.

Jól használható pakolórekeszeket is alig találunk, a pohártartó eredeti céljára csak nehezen alkalmazható, pont a felette lévő tepsi miatt. Ennél hasznosabb a még beljebb található multimédia-bemenet, amire ráköthetjük MP3-lejátszónkat, és máris szólhat a muzsika.

---

Ki akarok szállni!

Az első nap meglepően kellemetelen élményekkel szolgált az Altea. A sokat megért és sokszor próbált 1,9-es dízelmotor idegesítően hangos volt. Nem volt bejáratós, nem volt beteg, egyszerűen csak egy hangos dízel. Akár egy traktor. Mentségére csak azt tudom felhozni, hogy olyan reakcióval veszi a gázfröccsöt, mint egy igazi sportmotor. De kinek kell ez egy dízel egyterűben?

A következő nap és valamivel nyugodtabb idegállapotban már nem tűnt ennyire vészesnek, bár a hangzavar csak nem akart csillapodni. A 105 lóerő viszont épp elegendő az Altea XL mozgatásához, a viszonylag nyomatékos motor kényelmes, a feledhető menetteljesítmény mellett is. Ekkora teljesítménnyel 183-as végsebességre futja, a 12,6 másodperc pedig nem vészesen lassú, ha épp a gyorsulás számít.

Úgyis az választja majd az 1,9-es dízelt, aki az alacsonyabb fogyasztást preferálja a menetteljesítménnyel szemben. Vannak még jóval erősebb dízelek is, a 140 lovas mellett 170 lóerővel is választható az XL.

Az a baj, hogy a fogyasztás sem nyűgözött le. A várthoz képest a 7 literes országúti fogyasztás nem volt igazán kedvező, – még ha nem is haladtam komótosan -, ahogyan a 9 literes városi fogyasztás sem zavarba ejtően kevés. Ezt azzal kellene magyarázni, hogy nehéz az Altea, de az 1444 kilogramm egyáltalán nem az. Maximum, ha kihasználjuk a 620 kilós terhelhetőséget.

Családi

Az XL-t tele kell pakolni, beültetni az asszonyt a gyerekekkel, bevágni a bringákat meg a babakocsit, és elmenni minél messzebbre otthonról. Erre jó az XL, nem való magányos egyéneknek. Tágas családi autóként a viszonylag gazdag felszereltség mellett elfogadható a  vételár is. A túlméretes Alteát Stylance felszereltséggel 5,8 millióért megkaparinthatjuk.

Ennyi pénzért nem hiányzik egyetlen légzsák sem, elektronikus klímát kapunk, 16 colos felnikkel, tempomattal, és sok egyéb értékelhető kütyüvel. Azért örülnénk, ha kulturáltabban járna a dízelmotor, ha már egyszer az Octaviában sikerült megoldani.

---