Teszt: Seat Toledo 2.0 PD TDI 16V – 92 liter plusz

---

A Toledo takarékos megoldásként született meg az Altea után, mivel a C-oszlopig gyakorlatilag teljesen megegyezik a két autó. A Toledo mindössze a hátsó rész külalakjában, valamint a csomagtér méretében nyújt többet az Alteánál.

Az előbbiekből kiindulva következik, hogy csak akkor vagyunk képesek felismerni az autót, ha annak a farrészét is szemügyre tudjuk venni. Hátul ugyanis méretes púp árulkodik arról, hogy ez bizony a Toledo.

Az érdekes küllemű hátsó kialakításnak hála pontosan 501 literes űrtartalmú csomagteret használhatunk az Altea 409 literjével szemben. Az autó minden egyéb tulajdonsága megegyezik az Alteával, és érzésre sem nyújt se többet, se kevesebbet.

A nagyobb puttonnyal felszerelve a Toledo már sikerrel pályázhat a tökéletes családi autó címére. Az autóban mindenhol praktikus megoldások próbálják könnyebbé és kellemesebbé tenni utazásunkat. A csomagtérben kétrészes a kalaptartó, a padló pedig újabb rekeszeket rejt maga alatt.

Az utastérben hátulról előrefelé haladva először a hátsó sor két szélén található két-két pohártartó, és az ajtókon lévő térképzsebek tűnnek fel.

Elöl a könyöklőben két rekeszt találunk, a váltó előtt pedig két pohártartónak is alkalmas mélyedés található. Az egyikben egy kukácska foglal helyet. A jobb oldali ülés alatt egy jókora fiók szolgál pakolási célokat.

A praktikus részleteknél jóval fontosabb a helykínálat, amiben szintén remekel a Toledo. Kényelmes ülések helyett inkább sportosakról beszélhetünk a jelen esetben, mivel jócskán görbültek tesztautónkban az ülések szélei.

Az ülésmagasság az első sorban mindkét oldalon állítható, viszont a kagylósításnak köszönhetően viszonylag szűkös az ülőfelület. A kormány mérete, fogása kiváló, a rádió vezérlőgombjai is megtalálhatóak rajta. Bő tartományban állítható mindkét síkban, így könnyedén magunkra hangolhatjuk.

Házon belül nem először fordul elő, hogy kagylósított ülőhelyeket találunk a hátsó sorban is, aminek gyakorlati haszna szinte a nullával egyenlő. Négy személlyel valószínűleg már kevesen száguldoznak olyan mértékben, hogy az extra tartásra szükség legyen.

A kipárnázott, felkunkorodó ülések viszont nagyon kényelmetlenné teszik a középső utas helyét. Ilyen kialakítás mellett csak egy kisgyerek utazhat kényelmesen ezen a helyen. Amennyiben ketten utaznak hátul, akkor a középső háttámla lehajtásával újabb két pohártartóval és kemény, asztalként funkcionáló felülettel találjuk szembe magunkat.

A lábtér mérete bőséges és a karosszéria formájából adódóan a fejtér is több mint elegendő. Talán az egyedüli negatívum, hogy az ülések nem szedhetőek ki, illetve nem is csúsztathatóak. Utóbbi szolgáltatás később megjelenik az Alteában.

---

A legújabb, hengerenként négyszelepes turbódízel motor ismét meggyőzően alakított. 140 lóerős teljesítménye és 320 newtonméteres nyomatéka szinte minden helyzetben elegendő gyorsulást és rugalmasságot produkál.

Álló helyzetből 10 másodperc szükséges a 100 km/órás sebesség eléréséhez, a 201 km/órás végsebesség elérése pedig nem okoz különösebb nehézséget.

Nagy sebességnél is erősnek hat a motor, rugalmassága élvezetes autózást tesz lehetővé. Menetzajok csak enyhe mértékben szűrödnek be az utastérbe, és rossz minőségű úton sem zörögnek a műanyagok.

Autópályán haladva a szélzaj erősödik fel valamelyest kicsivel 100 km/óra felett, ami szinte azonos ezek után a végsebesség közelében is. Hatsebességes kézi váltóval kombinálva leheletkönnyedén gyorsul az autó 180-ig, majd utána kicsit visszafogottabban éri el végsebességét.

Eltúlzott a középkonzol mérete, amelynek felső keskenyebb részén a hőmérséklet beállítására szolgáló gombok és kijelző, valamint az ülésfűtés kapcsolója található. Alatta a hifirendszer hatalmas kijelzője és a hozzá tartozó gombok terpeszkednek.

Nem a középkonzolon, hanem a hagyományos helyen található a váltó, működésében nincs hiba. Határozattan, de akadás nélkül kapcsolható gyors kézmozdulatok esetén is.

Hirtelen mozdulatoknál előfordult, hogy a váltó helyett a középkonzol végére csaptunk, így lehet, hogy kényelmesebb lenne, ha a váltó valamivel magasabban helyezkedne el.

Szintén nehezen hozzáférhető a váltó mögött az elakadásjelző kapcsolója, valamint a két pohártartó és a mögötte lévő kis tároló.

Ugyan a Toledo nem sportautónak készült, de nem lenne igazi Seat, ha nem lehetne sportosan vezetni. A futómű könnyedén nyeli az úthibákat, és méretéhez képest csekély oldaldőlést enged a karosszériának, ami jó kanyarstabilitást és kellő biztonságérzetet nyújt. A fékek hozzák a márkára jellemző pozitív vonásokat, jól adagolhatóak és kellő mértékben lassítanak.

Kanyargós útszakaszon is megállja helyét a Toledo, bár ránézésre látszik, hogy inkább a hosszú távú utazás a kocsi igazi erőssége. Az erős motor és a hatsebességes váltó nagy utazósebesség mellett is kedvező fogyasztást tesz lehetővé. Városban nehéz túlszárnyalni a 9 literes fogyasztást bármilyen dinamikusan is próbálunk közlekedni.

Hideg téli reggeleken is gyorsan bemelegszik a motor, a fűtés szinte azonnal működik, vetekedve a benzines modellekével. A melegedés perceiben hasznos lehet az ülésfűtés, ami már egy perc után hatásosan melegít.

Mindent egybevetve a kétliteres dízel Toledo egy kiválóan használható családi autó, dinamikus menetteljesítményekkel és kedvező fogyasztással. Az árról is érdemes néhány szót ejteni, mert meglehetősen kedvező áron lehet hozzájutni. A Toledo 2.0 PD TDI a gazdag Stylance felszereltséggel 5 622 000 forintba kerül. Az Alteához képest ez 200 ezer forintos felárat jelent.

---