Teszt: SEAT Toledo 2.0 TDI DSG

---

Marion Cobretti hadnagy új autóra vadászik. A Mercury utódja legyen fekete, tuningolt és üssön nagyot, de ne kelljen váltani benne, mert azért ő is öregszik. Az se baj, ha olyan automata van a kocsiban, amitől nem romlik a gyorsulása.

Cobrettit nem a szépérzékéért fizetik, neki a Toledo pont elég csinos. Jók az ülései és belül van akkora, hogy Ivan Drago mögé beférjen Conan, a pusztító. Neki ez elég, ráadásul a 2006-os Toledókban felárért a hátsó ülést is tologathatjuk hosszában. Itt már Brigitte Nielsen is keresztbe rakhatja a lábait, hátha összejön vele valami – ábrándozik Cobra.

A hadnagy nem töri a fejét olyan részleteken, hogy érdemes-e ezt az autót Toledónak hívni, vagy a gyár jobban járt volna, ha Altea valaminek nevezik, ha már a hátulját kivéve mindenben megegyezik az Alteával. Cobretti veszélyesen él, legalább az autója legyen biztonságos. Az Internettel boldoguló újoncok kiderítik neki, hogy az ötcsillagos törésteszt is közös az Alteával.

A sok extrával és automata váltóval, de tuningcuccok nélkül hatmillióba kerülő autót beadja a mexikói arcokhoz, majd ők felszúrják. Értenek hozzá, a SEAT-ok népszerűek a határ másik oldalán, Texas-tól délre. Cobra autójából büntetőgép válik. Feldobják rá a 18 colos BBS felniket, kap sportrugókat és dupla kipufogót. Felugrik rá a tetőspoiler, a krómházas tükör illetve a légterelő előre és a küszöbökre. A dízelen nem segít a nitró, csak a töltőnyomás, ezért chiptuninggal hoznak ki többet belőle.

Cobrettinek tetszik, amit lát. A helyből nem túl csinos Toledónak jót tesz a tuningkúra, ami egy éve az Alteához 1,7 millióba került. Kihajt a műhelyből, közben kicsit meghúzza a mélyre sikerült orrot a lejárón.

---

Az első lámpánál beáll mellé egy szépfiú. Tisztára, mint Michael Knight, tutira nem bírja a mélyhűtött pizzát – gondolja Cobretti. Kedve támad lemosni a fürtöst. Berántja a DSG váltót sportfokozatba, odaizzít egy adag gumit az útra és kilő. A chiptuningos TDI nem ismer kegyelmet. A 166 lóerő sem kevés, de ami mindent üt, az a 380 Nm. Mikor az erő előtör, kobakja még hármasban is a fejtámlán koppan.

Váltania nem kell. Mikor az egyik fokozat leforog, a DSG-ben az egyik kuplung, nyit a másik zár és a 2 tizedmásodperces váltás után minden megy tovább, simán 200 fölé. Cobretti érzi, hogy ez a DSG a dízellel nagyon ott van.

Ha nagyon nyomja neki, városban 9,5 liter elmegy százon, egyébként 8 literből megáll a fogyasztás. A futómű is bejön Cobrának. A Toledo a 225/40-es téli gumikkal olyat fordul vizes úton, aminek szárazon is örülne.

A kőkemény műszerfalat és a közepes anyagminőséget leszámítva tetszik neki az autó, de ha nem tetszene, akkor sem nagyon választhatna mást. Hosszában tologatható meg síkba hajtható hátsó üléseivel és gigantikus csomagtartójával a Toledo leginkább az ötszemélyes kompakt egyterűkre hasonlít. Ebben a kategóriában erős dízelmotort máshol is találni, de automata váltót nemigen. Márpedig amióta a DSG-t kipróbálta, Cobrettinek esze ágában sincs kézzel váltogatni.

---