Nem tudom, hogy miért, de teljesen odavoltam már jó előre az RS-ért. Semmi előjele nem látszott, soha nem voltam nagy Skoda-rajongó. Tudtam, hogy belehúztak egy ideje és hogy semmi közük már a 120-asokhoz. A lelkesedésemet fokozta, hogy 5 fős debreceni túrára készültünk a hétvégén, amihez a 170 lóerős dízelnél el sem tudtam volna képzelni jobbat. Ráadásul még sportos is, ellentétben a pár hete próbált hasonló motorral megáldott Aurissal, ami inkább a család kényelmét szolgálja. Az Octavia RS vagány, sportos, gyors, hatalmas és éppen annyira kényelmes, amennyire kell.
Egy valamiért imádkoztam csak, hogy ne megint egy kék, felmatricázott csúfság legyen. Szerencsém lett. Gyönyörű fekete, 18-as kerekekkel. Már küldtem is a fotót az útitársaknak, lássák, mivel megyünk majd. És még nevet is adtam neki: Octáviusz. Az utazás előtt azonban még két megmérettetés várt a kocsira. Egy igazán kemény, farkitörős erőpróba a tesztpályán egy BMW 120 d ellen. Illetve a szembekötősdis autófelismerésben kellett mellékszereplőként megjelennie. Nem tudom megmagyarázni, miért, de azon kezdtem el gondolkodni a megismerkedésünk pillanataiban, hogy a zöld „V” mi a franc az RS logójában. Bölcs kollegáim elárulták, hogy Skoda Š-betűjén lévő kis kalap került az autó néhány frekventált helyére. Gyakorlatilag mindenhol megtaláljuk az autóban ezt a megkülönböztetést, nehogy összekeverjük egy 1,4-es benzinessel.
A versenypályán
Két dologra kerestük a választ: 1. Látogatják-e az emberek a Béka és Barack vendéglőt, vagy elkerülik? 2. Hogyan dolgoznak manapság az első- és a hátsókerekes autók kemény igénybevétel mellett? Utóbbira könnyebb volt megtalálni a választ, mivel az elsőnek még értelme sem nagyon van. Nagyon hasonlóan viselkednek, persze szigorúan bekapcsolt elektronikával. A stabilitásért és a kipörgésért felelős elektronikák kiiktatása után viszont nálam Octáviusz a nyerő. Lehet azt gondolni, hogy puha vagyok, de én egyszerűen azt éreztem, hogy egy elsőkerekes autóban mindig tudni fogom, hogy mi történik, tempótól és elektronikától függetlenül.
Egyedül a gumikat sajnáltam, de nagyon. Nehogy már ledaráljuk őket a debreceni túránk előtt. Vezetéstechnikai oktatónk arra próbált minket rávenni, hogy 70-80-as sebességnél a kijelölt lassítón úgy menjünk át, hogy lehetőleg kirántsuk az aszfaltot az autó alól. Ez természetesen egy kikerülési manőver lett volna, amire egész egyszerűen nem voltam képes. Az első bójánál kellett volna rántani egy nagyot, majd gyorsan vissza, de én csak arra voltam képes, hogy kipördülés nélkül átmenjek a lassítón. Ebben nagyon jó partner volt Octáviusz, még 90-nel is simán át tudtam menni, minimális dőléssel és az autó meg sem moccant. Sajnos nem ez volt a feladvány. Én persze nagyon boldog voltam, hogy az autó határait feszegethettem biztonságos körülmények között. Itt is megállta a helyét az RS.
A továbbiakban kiderül, hogy felismerhető-e az autó és fekszik-e neki az autópálya
Csukott szemmel is felismerhető!
Az elején már beharangozott bekötözött szemmel végrehajtott autófelismerős játékunkban a hölgy, illetve férfi tesztelőnk sem tulajdonított nagy jelentőséget a kocsi belsejének. Előbbi egy átlagos kisautónak gondolta, míg a tapasztaltabb versenyző még ennél is többet állapított meg: „Sportosnak akar látszani, SEAT, vagy talán Skoda lesz. Jól felszerelt, de maximum 5 millió forintot ér.” A vételár mondjuk + 2 millió, de a teljesen átlagos autó találó, pláne hogy egy Audi TT-vel és egy Alfa Spiderrel kellett megmérkőznie.
Debrecenbe kéne menni…
Egy focimeccs kapcsán vágtunk bele a durván 500 km-es kiruccanásba. Az most más kérdés, hogy a magyar foci ér-e ennyit, de legalább újabb megmérettetést tudtunk állítani Octáviusznak. 5 ember, nagy sietés légkondival, zeneüvöltetéssel. Vajon hogyan reagál az autó? Tökéletesen! A legnagyobb hiányossága útitársaim szerint, hogy nincs benne napfénytető, ahonnan könnyebben kiüvölthetnének a debreceni szurkolóknak a városba érve. Nos ez is megoldható, ha kb. kétszázezer forintot kicsengetünk pluszban a vételár mellé. De a lényeg, hogy egy embert leszámítva mindenkinek volt helye bőven és a hátul középen ülő sem panaszkodott sokat.
Az autópályán
Nem véletlen, hogy a rendőrök is Octavia RS-sel próbálják levadászni a gyorshajtókat. Igaz, nekik benzines van, ami picit jobban megy, de kb. 4 literrel többet is eszik. A nálunk járt dízel vételára mindössze 150 ezerrel több, mint a 200 lovas benzinesé, ezért én ezt választanám.
Hazafelé sikerült rekordot döntenem a Debrecen-Budapest távon, de nem azért mert 180-nal jöttem, hanem mert sikerült teleportálni magunkat Mezőkövesdről Mogyoródra. A fogyasztásunkat ezalatt sem sikerült 8 fölé tornászni, illetve korábban a városi cirkálás alatt sem nagyon.
Végig nagy segítségemre volt a tempomat. Újpest környékén értem utoljára a gázpedálhoz, onnantól végig a kormányról gyorsítottam, vagy éppen lassítottam. Na jó nem egészen Debrecenig, mivel egyszer muszáj volt a sörivók miatt megállni. Ekkor azonban nagyon ügyeltem rá, amit mindenkinek szigorúan be kell tartania, hogy ne állítsam le egyből a motort! Alapjáraton pöfögtettem pár percig és csak utána adtam meg neki a 10 perces pihenőt.
Hazafelé minden, békésen szunyókáló felébredt, ahogy beértünk Pestre. Na nem amiatt, mert a szemükbe világított a az utcai világítás, hanem mert a rázkódást nem tudták elvisselni. Érezhető volt a különbség az autópálya és a városi út minősége között. Ez három dolognak köszönhető: a sportosra hangolt futóműnek, a 18-as kerekeknek, de leginkább a budapesti utak minőségének.
Egyvalaki megszívta
Egy szivargyújtós hűtőtáskát is magunkkal cipeltünk az útra, ami viszont sajnos csak az első üléshez kerülhetett, a csomagtartóban ugyanis nem találtam szivargyújtót. Pedig sokkal egyszerűbb lett volna, a csomagtartóban ugyanis szinte olimpiát lehetne rendezni, akkora. Ráadásul a hátsó üléssor közepén, a könyöklő mögött hátra lehet nyúlni a csomagtérbe sörért. Nem volt mese, gyorsan el kellett pusztítani a táska tartalmát az utasoknak, hogy az anyósülésen ülőnek se kelljen összecsomagolni a lábait.
Mindent összevetve, a dízel Octavia RS nagyon jó választás egy 5 fős családtól kezdve a sportos fiatalokon keresztül, a középtopmenedzserekig mindenkinek.
Skoda modellek a XX. században: A Skoda 1959-ig meglehetősen egyhangú, szürke autókat gyártott, bár 1912-ben volt egy próbálkozás, amikor először gyártottak bordó autót. Érdekes látni a képeken, hogy 61-ben visszatértek a szürke autókhoz, és legközelebb csak 69-ben jöttek ki újra színes autóval, akkor azonban mindjárt egy narancssárgával. :)
Választható színek:
