Teszt: Toyota Corolla 1.4 D-4D

---

Egyszerű: nem szűnik meg a Corolla, csak átalakul. Kizárólag négyajtós formában, limuzinként, puttonnyal a fenekén él tovább. Az ötajtós Corolla valóban eltűnik, az ő utódját Auris néven kell keresni. Merthogy a szemünkben megbízható, elpusztíthatatlan élharcosként élő Corolla a nagy európai piacokon nem tud labdába rúgni a Golfok, Astrák és Focusok mellett. Kijelölték az utat, amit a két autónak követnie kell. Az Auris azon halad, amin a szteroiddal és nyers hússal táplálkozó fiatalok szaladnak, a Corolla meg azon népcsoport autója akar lenni, akik szaharinnal édesítik a reggeli kávét, és futópadon gyötrik petyhüdt lábikráikat.

Na de milyen a Corolla?

Kapott az autó hideget-meleget, de olyan nem volt, aki ne gondolt volna róla semmit. Előre elnézést kérek mindenkitől, aki Corollát vesz majdan, és fel van háborodva a kijelentést olvasva, de bizony a legdurvább megszólalás szerint oldalról szakasztott Suzuki Liana. Ennél nemesebb járművekhez is mérték a Corollát, szemből például a Camryt látták megjelenni az autóban. A lényeg a lényeg, olyan földi halandó nem volt, aki ne kommentálta volna Corollánk ábrázatát. Az eddigi Corollák csak úgy voltak, újabbak és újabbak jöttek, láttak, megújultak, aztán eltűntek, de hogy éppen mely generáció milyen lámpával, orral és farral kapható, az senkinek sem tűnt fel. Az új Corollát észre lehet venni, ez pedig erős pozitívum.

Ami engem már az első pillanatban megkapott még a külföldi tesztvezetésen, az a Corolla belbecse. Ott persze méregdrága tesztpéldányokat tettek alánk, rogyásig megpakolva extrákkal, csinos navigációs rendszerrel, világos műanyagokkal és grézs kárpittal – nem tévedés, a Toyota szándékosan szürke csíkokat hímez a bézs kárpitba, hogy ne legyen olyan kényes a kosszal szemben az elegáns anyag, így jön ki a grey-ből (szürke) és bézsből a grézs kárpitszín.

Első magyar rendszámú tesztautónk viszont fekete műanyagokkal, szürke kárpittal és tekergetős klímával futott be, aminek láttán Földes Attila kollégánk fintorgással fejezte ki nemtetszését. De mi tehetünk az egyszerűségről: az 1,4-es dízel tesztautót akartuk, amihez Sol felszereltség nem, csak Luna jár. Ebből lesz népautó, ezért döntöttünk az olcsóbb modell mellett. Némileg csorbult az első körben felépített Corolla-nimbusz, de lakva rögtön kiderült, nem az automata klíma és a világos kárpit teszi szerethetővé az autót.

Merthogy a Corollát azon nyomban szívünkbe zártuk. Szerkesztőségünk átlagmagasság 185 centi – ami úgy jön ki, hogy hárman 190 centi köré csoportosulunk, a fennmaradó két újságíró kolléga pedig a 3,5 méteren osztozik testvériesen -, vagyis az átlagnál magasabb termettel vert meg a sors, ami a Corollában nem tűnt bajnak. Bátran ülhettünk volna hátra, ha a vezetőülésen kívül máshol el tudnánk képzelni egyetlen autóban töltött pillanatot is.

A kötelező centiméter-növekmények a következőképpen alakultak: hosszban 13-at, szélességben 5 centit bővült a Corolla. Ez nem azt jelenti, hogy az új autó ennyire óriás, hanem sajnos azt, hogy az előző mennyire szűkös volt. Az oda-vissza hasonlítás valójában teljesen érdektelen, a Corolla ugyanis most tágas, szellős, kényelmes, ami a lényeg.

Ráadásul a Toyota már-már mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy a lábteret hátul igyekezzen teljesen kisimítani, így aki középre kényszerül, majdnem olyan kényelmesen foglalhat helyet, mint azok, akik közvetlen ablakkapcsolattal rendelkeznek. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy öt fővel bátran neki lehet szaladni egy országos kirándulásnak, jó sok csomaggal.

És itt jön a bökkenő…, a következő oldalon kiderül, mi az

---

A belső igényességével gyökeres ellentétben lévő csomagtartó bazári egyszerűsége letaglózott. A fedél belsejét egyszerű kárpittal vonták be és apró műanyag szögekkel rögzítették, amik így is láttatni engedik a lemez és a műanyag közti rést. A csomagtér többi pontjára még ennyi kárpit sem jutott, a bőröndök a hangfalak puszta fenekét bámulhatják. Valószínűsítjük, hogy egyetlen bőrönd sem fog jajveszékelni a kárpitozás hiányában, viszont az roppant bosszantó, hogy a lecsukó belső kapaszkodóját megspórolták, így folyton összepiszkolom a kezem a fedél lecsapásakor, amit utána kénytelen vagyok az üléskárpitba vagy a nadrágom szélébe törölni. Kár érte, mert a csomagtartó amúgy tágas – 450 literes.

Dízelt vagy benzinest?

Amikor még a külföldi tesztvezetés tapasztalatait gyűjtögettük, olyan kijelentést mertünk tenni, mely szerint a remek benzinmotorok léte már-már megkérdőjelezi a dízelek jelentőségét. Szerencsére az 1,4-es dízelmotor olcsó, ezért az előzetes várakozások szerint Önök, kedves Corolla-szimpatizánsok szívesen zötykölődnének a 90 lóerős dízellel.

És biz’ nem tennék rosszul. Merthogy az apró dízelmotor igencsak remek. Zaja alig hallható, simán viszi az autópályás 160-at, és 6 litert fogyaszt, ha nem kímélve, városban és sztrádán hajtva tesszük bele a kilométerek javát. Ennél lehetne nyilván kevesebb is, ha csak félgőzzel és nem autópályán meg városban használjuk az autót, de mi ott tettük. A katalógusadat az országúti fogyasztásra 4,3 liter, amit tapasztalat hiányában elhiszünk.

490 ezer forint a különbség az 1,4-es benzines és az 1,4-es dízel Corolla között. Ha azt vesszük, hogy mostani árakon 10 forint a benzin és a gázolaj közötti különbség, a fogyasztásban pedig 2-3 litert ver egyik a másikra, akkor némi matek után kijön, aminek ki kell jönnie. Ha stabilnak vesszük a benzin és gázolaj közötti 10 forintos különbséget, és 250 forintos átlaggázolajárral számolunk, valamint levonjuk a holdtöltét és a cosinus deltával egyszerűsítünk az egyszerűség kedvéért, rögtön kijön, hogy 10 000 kilométert vezetve 52-78 ezer forinttal kevesebbet kell kivenni a családi kasszából.

Plusz számoljuk hozzá azokat a nem számszerűsíthető tényezőket, hogy jobb az életminőségünk, kevesebb CO2-t bocsátunk ki, és ritkábban kell tankolni, máris adott, hogy teljesen szubjektív, ki melyik mellett dönt. Én most nem tudnám kisakkozni. Főleg akkor nem, ha az 1,6-os benzinmotort is megvizsgáljuk, ami jóval erősebb a dízelnél, és 80 ezer forinttal olcsóbb is. Na, majd következő tesztünkben ezt is kinyomozzuk.

Summa-summarum

Nekem a Corolla olyan, mint egy 100 százalékos pamutzokni. Kényelmesen feszül a lábfejemen, nem csúszkál a cipőben és egy fárasztó nap végén sem tocsog az izzadtságfoltoktól. Olyan könnyen hajtogattam magamra a Corollát, mint a fentebb nevezett zoknit. Minden porcikáját úgy tervezték, hogy kényelmesen körülöleljen, egyszerűen kiszolgáljon. Fájdalmasan éltem meg a pillanatot, amikor ki kellett szállni az autóból a teszthét leteltével, pedig a Corollából egyenesen a csúcs-Toyotába, pardon Lexusba ülhettem, az új LS 460-asba. De nekem a Corolla sokkal többet jelentett, nyújtott, adott.

Adatok, árak, ítélet az utolsó oldalon

---