Teszt: Toyota Land Cruiser 2005 3.0 D-4D VX Executive

---

Sokszor elképzeltem, mire költeném a lottónyereményt. Először a nyeremény nagyságát találtam ki. Túl nagy pénz nem kéne, a milliárdos nyeremény frusztrálna. Megelégednék 150-200 millióval. Ebből kijönne egy szerény ház valahol Szentendrén, jutna pénz nyaralásra és LCD tévére – a plazma nem jó, állítólag hamar tönkremegy. Maradna egy kicsi a rokonoknak és karitatív célokra.

Az autóválasztás viszont nehéz ügy. Először valami nagyon drága és különleges kocsit képzeltem el. Mondjuk egy Ferrarit vagy egy Aston Martint. Aztán lemondtam róluk. Igazából sosem vonzott egyik sem, és a pénzből sem jönnének ki. Persze ez csak egy álom, könnyen lehetne több pénzt álmodni, de valahogy mégsem.

Megfelelő anyagi biztonságérzettel a hátam mögött is csak szerény autót képzelnék el magamnak. Nem fapados Astrát vagy Dacia Logant, de egy Maybach 62-nél visszafogottabbat. Olyan autót, amit több mindenre tudok használni. Legyen nagy és tágas, hogy az egész család beleférjen, kényelmes is legyen, és nézzen ki jól.

Szerintem mindenki megmagyarázhatatlanul vonzódik egy picit a terepjárókhoz. Még akkor is, ha soha életében nem merészkedett pocsolyánál veszélyesebb terepkörülmények közé. A magas, széles, erőteljes macsó autók ellenállhatatlan vonzerővel bírnak. Egy ilyen autóban nagyságrendekkel nő az ember önbizalma.

Ez az érzés erősödött fel bennem, amikor az autóválasztáson filozofáltam. Az M5-ös BMW-ről alkotott álomfelhőket villámgyorsan eloszlattam, és egy konkrét terepjáró irányába kezdtem gondolkodni.

Azonnal a Land Cruiser jutott eszembe. Rajta kívül nem nagyon tudnék olyan terepjárót mondani, ami ennyire kényelmes személyautó lehetne – miközben terepjárós vénáját is megőrizte. A Range Rovernek azért adnék még egy esélyt, de olyat sajnos még sosem vezettem. Land Cruiser-ből viszont már ez a negyedik.

50 évnél is messzebbre nyúlik már vissza a Land Cruiser történelem, nekem ebből az utóbbi négy évre visszamenőleg van személyes kapcsolatom. Eleinte szerelemről szó sem volt. A Pradonak nevezett Land Cruiser 90-essel személytelen kapcsolatot ápoltam.

Ez a Land Cruiser még gyakori segédeszköznek számít a sivatagi mentőalakulatoknál, mivel alvázával és robosztus technikájával a Land Rover Defenderekkel egy napon említették. Képességeit elismertem és tisztelettel adózom irányában. A belül Lada Niva és 1982-es Corolla ízlésvilágot tükröző autó érzelmileg nem tud meghatni.

Aztán jött a tavalyelőtti teljes arculatváltás. Akkor döntött úgy a Toyota, hogy a fenegyerekből közúti luxusautót farag. Maradtak a létraalváznál és a hátul merev hídnál, de igyekeztek otthonos körülményeket teremteni az autóban.

Elegáns króm-műanyag középkonzolt terveztek a Land Cruiserbe, a legújabb divat szerint. A teljes anyagválasztékot lecserélték, csak puha és első osztályú műanyagot, bőrt és szövetet választottak.

Ez volt a legfontosabb kritérium, amivel a Land Cruiser elindult a luxusigényű felhasználók felé. Pontosabb kormányzást és komfortosabb futóművet is kiköveteltek maguknak az igényesebb vásárlók. Ennek érdekében az ötajtós, Executive kivitelű Land Cruiser légrugós hátsó futóművet és adaptív lengéscsillapítást kapott.

Négy fokozatban állítható a gátlók keménysége, komforttól sportosig. Ezekből érdemes a fokozattan sportosat választani aszfalton. A nagy test ilyenkor egyáltalán nem dől, kényelmesen fogadja az úthibák irányából érkező külső behatásokat, és mámorítóan könnyed varázsszőnyeget terít az autó és az aszfalt közé. Ezzel szemben a terepre való komfort állás az úthibákat már heves utóbólogatások közepette veszi, de gyors kanyarban ekkor sem produkál dülöngélést.

---

Szerény, kéttagú motorkínálatot vonultatott fel a Land Cruiser. Ebből a négyliteres benzines tett rám nagyobb hatást. A 249 lóerő és a 380 Nm kell a súlyhoz. Ez a Land Cruiser igazi motorja, még akkor is, ha csak V6-os. Mégsem ezt választanám.

Baromira megy, iszonyatos hangja van, és lenyűgöző minden egyes felhördülése, de 16 litert fogyaszt. Lottónyeremény ide vagy oda, engem zavarna a horribilis fogyasztás. 400 kilométerenként kell tankolni, fölöslegesen használom a föld olajkészletét, és pusztítom a levegőt.

Ellenben a 3,0 literes közös nyomócsöves dízelmotor korábban is beérte 11 literrel, ez a mostani is kábé ennyit eszik. Pedig 3 lóerővel és 57 Nm-rel jobb statisztikát tud felmutatni. Az előző 3,0 literes dízelmotor 163 lóerővel és 353 Nm-rel vonult be a történelemkönyvekbe. Ez a mostani D-4D közös nyomócsöves dízelmotor értelemszerűen 166 lóerős, 410 Nm-es nyomatékkal az oldalán.

Van, aki ezt is kevésnek találja. Biztos lesz, aki jachtvontatás közben ócsárolni fogja a lóerő hiányt, és az is tény, hogy a BMW 2,5 literes dízelmotorból hoz ki ugyanennyit. Ez a motor csak négyhengeres, tehát a hangja sem pótolja cizellált lóerők iránti vágyunkat. Ennek ellenére beleszerettem ebbe a motorba, és ebbe az autóba.

Pedig vannak hibái. Lehet, hogy hosszabb együttéléskor ezek fokozottabban felszínre kerülnek, de jelentőségük most még minimálisnak tűnik számomra. Ennél az Executive kivitelnél nem lehet választani az ötfokozatú automata és a hatfokozatú kézi között, automatikusan az előbbit kapja a vásárló. Mindkettő egyébként egy fokozattal többet tud, mint a korábbi dízelmotorhoz kapcsolt váltók.

Nem baj. Nagyon szerettük a Land Cruiser gyors és tapintatos váltásait. Egyedül az tűnt fel, hogy hirtelen nagy gázadásra, amikor visszakapcsolásra kényszerítjük szerencsétlent, hajlamos a már halottnak nevezhető 4000-es fordulatszámba is belekergetni a motort. Kerüljük a nagy gázadásokat, nem illik az autóhoz és kiegyensúlyozott vezetőjéhez.

Ezzel az autóval nem kell száguldani ahhoz, hogy az országutak, autópályák, valamint az összes aszfaltozott és kevésbé burkolt útfelület királyának érezzük magunkat. Hiába tartjuk jó terepjárónak a Mercedes-Benz G-osztályt, a két autó közti kulturális különbség óriási.

Mindkettő nagyon jó adottságokkal bír a maga területén, de eltérő ízlésvilágot képviselnek.

Annyira halkan és rezzenéstelen finomsággal jár a motor, hogy komolyan észre sem lehet venni. Kívülről ez nehezen hihető, mert ott kellemes dörmögés veszi körbe a nagy dzsipet, de ez is csak az első osztályú zajkomfortról és szigetelésről tanúskodik. Az meg kit érdekel, hogy kívülről mit hallanak a motorból.

Egyenletes gyorsításkor mesteri finomsággal lódul előre a málhás szekér. Az is érdekes, hogy a gyári adatok szerint automatával 0,3 másodperccel hamarabb, 11,2 másodperc alatt tudunk 100-ra gyorsítani. Ennek oka nyilván az lehet, hogy a kézi váltóval egy kapcsolással tovább tart a gyorsítás.

Érdemes feljegyezni a 175 km/órás végsebességet is, ami személyautókhoz szokott szemnek nyilván kevés lehet. Nem kevés.

Főleg, hogyha azt is hozzátesszük, hogy ez az autó a végsebesség utolsó kockáiban is mindvégig megfontolt, nyugodt, és halk teremtésként viselkedik.

Vissza a valóságba. A fenébe, elárultam magam! Ha megjelenek egy homokszínű, bézs bőrkárpitos Land Cruiserrel, mindenki tudja, hogy én nyertem a milliókat. Mik is a szombati lottószámok?

---