Teszt: Volkswagen Golf GTI – Az igazi retro

---

Kár, hogy remegő kezem kusza betűit kisimítja a billentyűzet. Pedig a girbegurba mondatok tudnák a legjobban leírni mostani idegállapotomat. Ez a Golf GTI fel tud zaklatni. Izgalmasabb, mint egy horrorfilm, és izgatóbb, mint a meztelen lányok iszapbirkózása.

Visszaszívom, annyira talán nem izgató, de a Golf GTI már ránézésre bizsergető. A mostani Audikra hajazó egybekeretezett hűtőrács és légbeömlő feketére festve irtó jól áll a Golfnak. A középszerű autó egy csapásra vonzó vadállattá alakul.

Maga a 200 lóerő – merthogy ennyi van a Golf GTI-ben – nem valami sok. 225 lóerős a Mégane RS és a Leon Cupra R, 250 lóerős az Alfa 147 GTA. Van aztán még Astra Turbo, Honda Civic Type-R és Toyota Corolla TS. Ezekkel nagyjából egyforma erős a GTI.

Van valami, ami – az Audit leszámítva – senki másnak sincs: a DSG váltó. Amíg nem próbáltuk, mi sem hittük el: nem szabad szokványos automataként elképzelni. A DSG a Direktschaltgetriebe szóra utal.

A dolog műszaki része annyi, hogy a DSG-ben két kuplungot találni. Az egyik a páratlan fokozatokat és a rükvercet kapcsolja, a másik a páros fokozatokért felelős. Tulajdonképpen két váltó van az autóban. Míg az egyik fokozatban autózunk, addig a másik váltóban már ott várakozik a következő. Így az elektronikusan vezérelt DSG villámgyorsan tud váltani.

Szépirodalmi emlékek híján ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki evés közben folyton előrágja a falatot, nekem meg csak nyelni kell. Sokkal gyorsabb, mintha rágni és nyelni kéne. Na ilyen a DSG is.

Ebben az a jó, hogy sokkal gyorsabban vált, mintha a sima hatfokozatú kézivel csinálnánk ugyanezt. Ember legyen a talpán, aki a 100-as sprinten érzi a három tizedmásodperces különbséget a DSG javára.

Igazából azt sem venni észre, hogy elértük a 100-at. Úgy 140-150 táján néz az ember először a mutatóra, mert érzés szerint akkor lenne 100. Olyan felgyorsított tempóban pörögnek az események, mintha halálunk előtt többszörös gyorsításban vetítenék le életünk legfontosabb részeit.

Közben a Golf GTI vérdög sportkocsi módjára fújtat és hörög. Elöl a mélyen morgó motor, hátul a rekedten üvöltő kipufogó mondja a magáét. Pár perc alatt visszarepülünk az időben ez első Golf GTI korszakhoz. Ebben persze a kockás üléshuzat is segít. Igazi retro hangulatot tud. Mit nektek Mini vagy új Beetle?

---

Gondoltak a magamfajta puhatestű GTI-élvezőkre. Sőt, igazából egy vérbeli egyes Golf GTI-s nem jön lázba az 1400 kilós és 200 lóerős autótól. A magamfajták élvezik az ülésfűtést, és azt, hogy az új Golf GTI normálisan is tud menni. Ha nem akarom a felszálló Malév gépeket is legyorsulni, elég 8 liter benzin 100 kilométerre. Ennél jóval reálisabb a 13 liter/100km-es fogyasztás, ami a teszt alatt adódott.

Tud egyébként még valami érdekeset a GTI. Kapcsolják ki az ESP-t, tegyék S-be a váltót, bal láb fék és padlógáz. Meglepetésre nem kezdenek füstölni a gumik és a fékek, hanem 2500-as fordulatnál megáll a motor.

Figyelni kell a lámpát, miközben mindenki tök hülyének néz. Fék fel és hirtelen kezdődik a gyorsulás. A többiek sehol, nem értik a verseny lényegét. Mi viszont ezzel a módszerrel tudjuk abszolválni a gyári 6,9 másodperces gyorsítást. Rettentő nagy élmény.

Megpróbáltam, de ez a GTI nem akart lassan menni. Akár D-ben, akár S-ben volt a váltó. Akár kézzel, akár automatán kapcsoltam. Bevallom, jobban tetszett az egyszerű automata mód. S-ben folyton el akartak pörögni az első kerekek a félszáraz aszfalton. Lehet kézzel is közbeavatkozni a kormányon lévő gombokkal, és ekkor még a kart sem kell a kézi kulisszába áthúzni. Ebben az esetben is számításba vették a puhányabb száguldozók elvárásait, így lassítva visszavált, hatezer fölé pörgetve elvált a DSG.

Fájó pontként értékeltük a négyes-ötös Golf váltáskor, hogy az utóbbinál a spórolás talán túlzott egyszerűsítés formájában jelent meg az utastérben. Ennél komolyabb megjelenésű műanyagokat vártunk volna egy Volkswagentől.

Ebben a GTI-ben viszont egyáltalán nem érezni ezt. Még a meghatározhatatlan formájú kormány fogása is príma. A kockás ülés maga a tökély. Gyors kanyarban megfelelően támasztják a himbálódzni készülő testet, lassabb autózáskor pedig a látványt fokozzák.

Sajnos a fene sem kívánta tél nem tett jót a Golf GTI élvezhetőségének. A lehetőségek tárháza csak vágyálom maradt előttünk a havas utakon, az erőfitogtatások többnyire alulkormányzott kanyarvételben mutatkoztak meg. A rövidke száraz szakaszokon feltűnően fickósan élvezte a gyors kanyarvételt az autó, kifejezett élvezettel követelte az egyre nagyobb és nagyobb tempót.

Az már az összes többi ötös Golfnál feltűnt, hogy a futóművet totálisan eltalálták. Nemhiába tekintették mércének a Ford Focus kitűnő vezethetőségét, a független hátsó felfüggesztéssel a Volkswagen realizálta minden autós vágyálmát. És a Golf GTI mindezt sportfutóművel javítja tovább.

Erre azért volt szükség, mert a Golfban alapesetben hagytak némi komfort jellegű könnyedséget. Ebből most már csak 10 százalék maradt, ami még mindig jobb, mint a Toyota Corolla TS lágysága vagy a Seat Ibiza Cupra csillapítatlan kőkeménysége.

Egybehangzó véleményünk szerint a Golf GTI az ideális sportos kompakt autó. Nem sportautó, de azzal mit is kezdene egy modern családi autóban gondolkodó ember?

---