Teszt: Volvo S60R – A vezetés élménye

---

Az unalmasnak mondott Volvók korszaka leáldozóban van, mivel a számtalan turbómotorral hajtott változat, mindennek nevezhető csak unalmasnak nem. A kissé szögletes formák rosszindulattal ugyan a régi, tank felépítésű Volvókhoz hasonlíthatóak, azonban mégsem keltenek ormótlan benyomást, inkább tekintélyt parancsolóak. Ráadásul meglehetősen sokak rokonszenveznek a hatvanas és nyolcvanas sorozat hátsó lámpakialakításával.

Volvo vagy nem Volvo, a nálunk járt tűzpiros, 300 lóerős S60 R az egyik legélvezetesebb utcai autó amiben megadatik ülni bárkinek is. Külseje – ha nem pont piros – nem kérkedik a benne rejlő hatalmas teljesítménnyel, de ha szükség van rá, szinte mindenkit maga mögé utasít az utakon. Mint ahogy V70-es testvérét, a limuzinváltozatot is csak hozzáértő szemek különböztetik meg a normál modellektől. Az enyhén módosított frontrész elegánsan agresszív hatást kölcsönöz elölről az autónak, a csomagfedélen található szolid légterelő pedig nem árulkodik igazán a teljesítményről.

Egy-egy lámpánál a 235/45-ös gumikra, a 17 colos felnikre és a mögöttük megbújó, 330 milliméteres hatalmas féktárcsákra vetett pillantás azért néhányakban gyanút kelt, de valószínűleg sokan nem is sejtik, hogy a bemart R jelzés milyen brutalitást rejt maga mögött.

A gyári 5,7 másodperces gyorsulási értéket ugyan elég nehéz kivitelezni a Volvóval, de azért nehéz annyira elrontani, hogy ne lássunk csodálkozó arcokat egy kövér gyorsítás után, mikor a következő lámpánál utolérnek bennünket – természetesen várakozó helyzetben.

Az igazi kihívást a motorosakkal való gyorsulás jelentette számunkra, ahol a nagyobb motorokkal szemben természetesen alulmaradtunk, de mégis begyűjthettünk számtalan elismerő pillantást. Érdekes volt látni, amint a speedmotorral közlekedők értetlenül néznek, miközben elhaladunk mellettük, majd ezt nem tűrvén, hangos lánc- és váltórobaj után visszaelőznek.

Az elektronikusan hangolható futóművet Advanced módba kapcsolva a több mint másfél tonnás autó súlyát meghazudtoló közvetlenségre és az utcai autókhoz szokott vezetők számára elképzelhetetlen stabilitásra tesz szert.

Már városban is éreztük, hogy a kombinál jóval közvetlenebb kormányzás nem fog minket a a szerpentineken sem cserben hagyni. Advanced módban minden egyes kormánymozdulatot azonnal követ az autó még magasabb sebességnél is, mintha nem is létezne a tehetetlenség. Ilyen érzést a közel a körülbelül 700 kilogrammal könnyebb Opel Speedster nyújtott utoljára, tizedekkora biztonságérzet mellett.

A négydugattyús Brembo fékrendszer, a 330 milliméteres tárcsákkal hihetetlen lassításra képes, a váltó pedig könnyedén veszi a visszakapcsolásokat is. Magasabb fordulaton motor- és kipufogóhang egyaránt fokozza hangulatunkat, úgyhogy nem hagytuk igazán leesni a fordulatot, nem mintha a 400 newtonméteres nyomaték nem élne 1950-es fordulattól.

Üléstámlát derékszögbe, ülést előbbre, kormányt közelebb, légkondicionálót ki, menetstabilizálót csökkentett módba, kipörgésgátlót ki – és máris készen állunk, hogy felvegyük a versenyt. Kevés cikázás után rátalálunk az első motorosra aki veszi a lapot, és kezdődhet a hajsza.

Az utasok combja megfeszül, a kezük a kapaszkodótól remél segítséget, de hiába. A 2-300 méteres egyenesekben 3-4 autó hosszra távolodik a bukósisak előttünk, a kanyar közeledtével azonban látványosan korábban villan féklámpája, mint ahogy mi még a fékezés gondolatáig eljutnánk.

Kanyargósabb szakaszra érvén szinte egyenesen haladva levágjuk a kanyarokat, míg előttünk jobbra-balra dől a motor, és egyre lefaragván a távolságból, egy élesebb, visszafordító jellegű kanyarban fékeznünk kell, nehogy felültessük versenytársunkat a motorháztetőre. Mivel egy előzés befejezésére nincs esélyünk, látványos lassításba kezdünk és torkunkban dobogó szívünkkel elégedetten pillantunk a mellettünk ülőre.

---

Miután kicsit csökken az adrenalinszintünk, tőmondatokban elemezzük a helyzetet és megállapítjuk, hogy nem árt vigyázni az Advanced beállítással. Sima aszfalton a karosszéria ilyenkor szinte ráolvad az útfelületre. Rossz úton viszont képes elugratni az autó egy-egy úthibán, ami azt eredményezi, hogy az autó nem úgy reagál ahogy mi szeretnék, illetve fékezéseknél is problémák adódhatnak ilyenkor.

Nem csoda, hogy a gyári leírás szerint ez a fokozat, csak versenypályára ajánlott. Kis hazánkban ezt autópályákon tudjuk biztonsággal ajánlani, de ennek ellenére városban is rengeteget használtuk az általa nyújtott közvetlen élmény miatt.

A kanyargós utakra a Sport fokozat javasolt, ami a pattogós raliérzés hiánya ellenére hasonló tulajdonságokkal ruházza fel a futóművet, mint az Advanced mód.

A legpuhább beállítás a Comfort gomb megnyomásával érhető el, ami tökéletesen elégséges kezelhetőséget biztosít az esetek 99 százalékában, és ha normális úton haladunk nem is tűnik túl keménynek.

A hatfokozatú, Space Ball névvel illetett váltó karja rövid utakon jár és az egymástól jól elhatárolt fokozatok között szempillantás alatt kapcsolhatunk, némi sportos jelleget kölcsönző zaj mellett. A különleges műanyag borításon kívül talán érdemes megemlíteni, hogy a hatodik fokozat és a hátramenet egyaránt jobb lent található, így elképzelhetetlen, hogy menetközben köszörüljük a fogaskereket, vagy hatost kapcsoljunk a hátramenet helyett.

Mivel a Volvo nem egy sportautó építésére vállalkozott, ezért a kényelem terén semmiféle lemondásra sem kényszerülünk. A bőrülések a valaha próbált legkényelmesebb fotelek egyikéhez foghatóak, egyetlen hátrányuk talán, hogy nagy melegben meglehetősen megizzasztják az embert. A kormány fogása tökéletes és az optimális üléspozíció megtalálása is gyerekjáték volt az elektromos mozgatású vezetőülésben.

A hátul ülők is kényelmes üléseket kaptak, és a mindössze átlagosnak mondható lábtér nem lesz döntő tényező a vásárlások során. Ritka, hogy a B-oszlopban mindkét oldalon találunk szellőző rostélyt, amin keresztül a hátul utazók is elsőrangú hűtésben részesülnek.

A 424 literes csomagtér mérete előtt sem esünk hasra, ráadásul alacsony belmagassága és nagy mélysége miatt pakolása is nehézkes lehet. Arra azonban tökéletesen elegendő, hogy benne elhelyezett tárgyakat megtanítsuk repülni egy-egy gyorsabb kanyarvételnél.

A S60 R fogyasztásával elégedettek voltunk, mivel vegyes használat során 12 liter körüli átlagot produkáltunk, ha nagy nehezen rászántuk magunkat a spóroló életmódra.

Ugyan csak extraként rendelhető, de a dugókban araszolva és álló helyzetben exkluzív kikapcsolódást nyújtott a tévécsatornák bámulása a műszerfal tetejéből kibújó képernyőn keresztül.

A közel 17 millió forintos árért a rengeteg extra mellé a tolatóradar is beleférhetett volna az autóba. A motoros ablakok közül csak a vezetőé mozog egy érintésesre, de egy próba után mindenki elfelejti ezen hiányosságot, és a vezetés élménye elsőrangú tényezővé lép elő.

---