Teszt: Mazda3 Sport CD 110 TX

---

Majd kiveri az ember szemét az autógyártók görcsös igyekezete, hogy valami átlagon felülit adjanak hozzá saját dobásukhoz az Astra kategóriájában. A Citroën a C4 formájával stimulálja a vásárlókat, a Renault is a merész designra tett, az Opel pedig teletömte az Astrát mindenféle high-tech cuccal, a GTC-t még panoráma üvegtetővel is. A Volkswagen belőtte a Golf és a Touran közé a szerencsétlen külsejű, de koncepciójában érdekes Golf Plust, a Nissan pedig egyenesen egy szabadidő-autót áraz be a kompakt autók szintjére.

Másként, mint mások

Aztán a főárammal szemben itt fickándozik a Mazda3, amiben semmi különleges nincs, egyszerűen csak egy jó autó. Ráadásul többet is el lehetne adni belőle annál, amennyit a gyártósorok kiköpnek, pedig kimaradt a kínálatból a kombi, a 3 ajtós és a kupékabrió. És a rút előítéletekben gondolkodók hozzátehetik azt is, hogy ez még egy igazi japán-japán autó, nem Törökországban, a franciáknál vagy a briteknél gyártott.

Most, hogy előítéletességemmel örökre kiírtam magam a toleranciavonatról, nekiveselkedhetünk a „Mi változott az átdolgozással?” kérdés megválaszolásának, mert a szűk határok közé szorított megújulás a teszt apropója.

Látod? Nem látod.

Nagyon résen kell lenni ahhoz, hogy leleplezhessük a gondosan álcázott modellfrissítést. Végül egy 2004-es teszt képeivel nekiálltam kisakkozni, hogy mi is történt. Szemből a lámpa és a lökhárító alja más, tehát nem szebb vagy rusnyább, csak eltérő. Hátul a lámpa nem ugyanolyan, mint eddig, de ennek a módosításnak sincs sok hatása az összképre.

Futófény a kínairól

Belül megmaradt a Knight Rider hangulatot keltő futófény a rádió alatt. A Mazdánál valaki vonzódhat a gagyi, de jópofa dolgokhoz, néha nekik is lazítani kell valamivel. Az időegységnyi elhelyezkedés után kevés kivétellel mindenki jól érzi magát a távol-keleti személygépjárműben. Az a helyzet, hogy a szorgos japán fejlesztők szinte mindent eltaláltak. Még annak is jó az üléshelyzet, aki egy fejjel nagyobb náluk és ugyanő hátul is elfér.

Csak egy kattintásnyira lapul a hétjegyű szám, mely kiölte kapcsolatunkból a rózsaszín idillt

---

Összesen két megoldással gyűlt meg a bajunk. A ventilátor és a hőmérséklet tekerőit megcseréltük volna, a hangerőt pedig – a többségre tekintettel – okosabb lenne a jobb kezünk ügyébe telepíteni, mint a bal oldali kormányküllőre. A csomagtérrel viszont látványosan nem boldogultak: ahhoz képest, hogy a Mazda3 milyen hosszú, végképp kicsi.

Univerzális dízelmotor

A Citroën C5-től a Focus C-MAX-ig tucatnyi típusban bevetett 109 lóerős dízelmotor nem most hozta csúcsformáját. Kicsit matt volt, ráérősebben látott neki a gyorsulásnak annál, amit megszoktunk ettől a géptől. Jó jel, hogy az autó még ezzel együtt sem volt lassú, mert kicsivel 2000-es fordulat alatt rátámaszkodhattunk a 240 Nm-es nyomatékra. Az univerzális turbódízel továbbra is keveset fogyaszt, városban például elég volt neki 6,9 liter.

Autópályán pont egy fokozattal kellene több a kocsiba, mert ötödikben a motor zajosan pörög. Országúton sokkal inspirálóbb a vezetése. Nyugodtan azt játszhatjuk, hogy kanyar előtt nem vesszük el a gázt, a kiváló futómű bírja. A Mazda3-ban semmi különös truváj nincs, de a kormányzását eltalálták, az ülés kényelmes és ezért jó vele haladni.

Hatmillió? Na, ne!

Nagyjából tehát minden szép és jó, de mégsem borulunk egymás nyakába áttetsző rózsaszín ködben. Merthogy a Mazda3 egyszerűen túl sokba kerül. A tesztelt dízel TX Plus-ért 6 millió forintot gombolnak le a kereskedők a derék ügyfélről, ami a vele színvonalban összehasonlítható autókhoz és egy dízel Mazda6-hoz képest is erős túlzás. Akció persze itt is van, ami félmillióval közelebb hozza az autó árát a realitáshoz.

---