Csomómentes családtag

Gyakorlatilag nincs jelentős autóipari plecsni, amelyet bevezetése óta el ne nyert volna a Volkswagen Golf. Annyi fórumon választották meg az év autójának, hogy az már szinte kellemetlen. Receptjét évtizedek óta csiszolja, titka pedig, hogy következetesen és precízen modellezi le az átlagos német (és ebből adódóan általában a közép-európai) vásárló lelkületét. Minden ott van, ahol számítunk rá, minden pont annyit mozdul ki, hogy ne akarjunk még egyet lódítani rajta, de utána kapnunk se kelljen, minden úgy kattan, hogy már meghalljuk, de még ne legyen zavaró. A hetes Golfot nem szégyen szeretni: jó autó. Na de mit tud akkor, ha kombiként kell helyt állnia?

Innen csak nyerni lehet

Az előző, még az ötödik generációból kifejlesztett Variant idén lett volna tízéves: ezen a piacon ez már nem kiforrottnak, hanem elaggottnak számít. Lám, csomagtere alig több mint 500 literes volt – vajon ugyanígy lekezelően nyilatkozunk majd két generáció múlva az új modell jelenleg élvonalbelinek számító, 605 literjéről? 

2014-ben mindenesetre maradéktalanul elégedettek lehetünk vele. Méretét tekintve a kategória abszolút dobogósa, oldalfalai szabályosak, a poggyászt elfedő roló pedig talán a legátgondoltabb, legjobban használható rendszer az egész piacon. Akár ki-, akár behúzzuk, félúton határozottan megáll; majd elég egy diszkrét billentés, és máris indul tovább. Ezt megismerve hónapokig gyűlölni fogok minden kombit, ahol bűvészkedni kell, füleket beakasztani, vájatot váltani, beakadó kallantyúkat kiszabadítani, amíg végül a Golf Variant emléke el nem halványul annyira, hogy elfogadjam: végső soron az a lényeg, hogy működjön, a többi csak elvi kérdés – csak hát a világot mindig is az elvi kérdések vitték előre.

 

A raktér pont annyira variálható, amihez még nem kell tanfolyam: a hátsó ajtóból kallantyúval oldható a támlák reteszelése, lekötési pontok, akasztó horgok, 12 voltos aljzat mindenütt, és még a padló is szekcionáltan emelhető ki a helyéről. Na, megfogtalak, vigyorgok magamban kajánul, amikor takaros rekesz helyett a pótkerék zegzugos, pakolhatatlan öble kerül elő alóla – viszont így jut hely a roló és a feláras elválasztó háló akkurátus, zörgésmentes elhelyezésére. 

Ha a kerékdobok mögötti mélyedést leválasztó műanyag paneleket ebben a helyzetben is vissza lehetett volna illeszteni a helyükre, ezen a ponton alighanem nevemre veszem az autót, de a lehetetlen határait a Volkswagen mérnökei sem feszegetik – vagy legalábbis egynél többször nem futnak neki.

Ezt én terveztem?

Amióta divattá vált a kormánykeréken elhelyezni a különböző funkciókat vezérlő távkapcsolókat, azóta szívjuk a fogunkat a bonyolult, áttekinthetetlen rendszerek, ésszerűtlenül kiosztott funkciók miatt. Első pillantásra a Golf nyomógombdzsungele is rémisztő, de csak amíg rá nem jövünk, hogy egyszerre két felhasználói szintet szolgál ki: a technológiai analfabétáknak elég megjegyeznie a két, vízszintesen elhelyezett billenőgombot – balra a hangerő, a jobb küllőn a léptetés -, akit meg érdekel a fedélzeti számítógép és a távolságtartó tempomat, rászánja azt a pár percet és megtanulja. 

Utóbbi volt egyébként az első olyan pont, ahol kéjesen konstatáltam, hogy a Volkswagen is tud hibázni (egyébként nem igaz, szívből rühelltem, hogy a csomagtartó ajtaját a hatalmas embléma billentésével kell felnyitnom, egyrészt mert felesleges mozdulatra kényszerít, másrészt mert összepiszkolja a kezemet, harmadrészt mert miért nem találtak ki valami újat) – a sebességtartó és -határoló funkciók beállításának kiismeréséhez legalább húsz másodperces koncentrált figyelemre lett volna szükség, de juszt sem adtam meg neki ezt az örömöt. 

Annál is inkább, mert az infotainment rendszer botrányosan logikus, könnyen kiismerhető és megfelelően gyors. Különleges funkciója, hogy alaphelyzetben elrejti a menü nagy részét, és csak ujjunk közelítésére dobja fel az opciókat újra a képernyőre – ez rádióhallgatásnál mindegy, de navigálásnál hasznos tud lenni az a plusz centiméternyi sáv a képernyő alján. Az egykori hamutartókat mintázó, fedeles középkonzoli rekesz mélyébe rejtett USB-aljzat és a kesztyűtartóba suvasztott CD-lejátszó praktikumán lehet vitatkozni, de egyik sem eget rengető dolog.

Ha nagyon kritikus hangulatban vagyunk, beleköthetünk abba, hogy az állítható deréktámaszt teljesen kiengedve kényelmetlenül besüpped a háttámla (érzem én, hogy szánalmas a próbálkozás), vagy hogy hátrafelé rossz a kilátás. Bizony, a tetőoszlopok bizony alaposan leszűkítik a látómezőt, de hát erre találták ki a tolatóradart – 160 ezerért.

Falja az utat, egy kicsit a benzint is

Tesztautónkban egy viszonylag egyszerű hajtáslánc-konfiguráció teljesített szolgálatot: az 1,4 literes TSI a gyengébbik fajtából való, ráadásul hengerlekapcsolás nélkül – ezt a technológiát egyelőre nem társítja a kombi karosszériával a Volkswagen. A hétfokozatú duplakuplungos váltót viszont igen: az elinduláskor mutatott, alkalmankénti bizonytalankodástól eltekintve diszkréten, finoman tette a dolgát városban, országúton és autópályán egyaránt. Legfelső fokozatban, 100 km/óránál alig 2100-at forog a motor, ami csendes és takarékos utazást ígér. 

Erre első pillanatban rácáfolni látszik a hét litert épp csak, de meghaladó átlagfogyasztás. 122 lóerő mellé persze ez nem volna sok, ráadásul a tesztút egyharmadát városban, negyedét sztrádán tettük meg, de el vagyunk kényeztetve, egy apró TSI motornál ne kezdődjön hat fölött a fogyasztás. 

Valójában nem is kezdődik: a városi forgalomban finoman hintázónak, de a villamossíneken keményen odacsattanósnak tűnő futómű országúton egészen bizarr, érzéketlen kanyartulajdonságokat mutatott, forszírozott sávváltásnál kenődött az autó – ekkor, pontosabban másnap reggel, hideg gumikkal álltunk be egy benzinkúthoz, és fújtuk fel rendesen azt a három abroncsot, amelyben 1,9-en állt a nyomás. Ennyi.

Ezt követően másik autóba ültünk vissza: kevesebb korrekciót igényelt, konzisztensebben rugózott, elfelejtette a riszálást és kevesebbet fogyasztott – utóbbit csak a logika mondatja velem, mivel ezt követően más környezetben használtuk az autót, így nem nyílt mód a közvetlen összehasonlításra.

Mellette – Ellene
Kiforrott, harmonikus hajtáslánc Bőséges helykínálat Problémamentes kezelhetőség Várhatóan kiváló értéktartás Jónak ígérkező minőség	Sótlan formaterv Kissé érzéketlen vezethetőség Költséges extrák Hátsó üléssori helykínálat