Az S60 megalkotásával a Volvo alaposan megfiatalította középkategóriás modelljét, egyúttal kijelölte a gyár jövőbeli formatervezési irányát is. Keveseket fog meglepetésként érni a V70/XC70 és az S80 következő generációjának külalakja.
Ám mielőtt a fent említett modellek megkapnák az S60 formai jegyeit, az abban megismert technikai újdonságokat, szolgáltatásokat örökölték meg. A holnap Volvói a tegnap formáiban.
Biztonságosabb
Hetek óta nyúzzák a tesztautókat, ennek ellenére csak pár száz kilométert tettek meg velük
Érdekes módon az S60 megjelenése óta nem a nagy Volvók a legbiztonságosabbak a kínálatban. Eddig ugyanis még csak rendelhető sem volt a nagyobb autókhoz – figyelem, egyszerű elnevezés következik! – az ütközésveszélyre figyelmeztető rendszer teljes körű automatikus fékezéssel és gyalogosészleléssel.
A rendszert már többször próbáltuk, de a Volvo által megszabott feltételek keretein belül maradva – 35 km/h alatti sebesség, a sofőr részéről pedig semmiféle reakció a közelgő gázolásra – nem sikerült az autó elé tévedt gyalogosokat elütnünk.
A piros fények jelzik, hogy túl közelről követjük az előttünk haladót
A rendszer másik része, amely az ütközésveszélyre figyelmeztet, néha kicsit idegesítőnek tűnik, de elég egyszer sikeresen riasztania az elpilledt sofőrt, máris megkereste az árát. Első körben ugyanis csak a szélvédőre vetített piros fény figyelmezteti a vezetőt, ami már a hétköznapokban megszokott követési távolságot is veszélyesnek ítéli meg, ezért aztán többnyire szép díszkivilágítással követhetjük az előttünk menőt. Vészhelyzetben villogtatja is a fényeket, hangjelzést is kiad, valamint a fékeket is készenlétbe helyezi. Ha nem reagálunk, automatikusan fékez is.
Nos, a svéd országúton egy éles kanyarban alaposan rám ijesztett a rendszer, mert egy, az út elvi meghosszabbításában lévő kapubejáróban parkoló autót is potenciális veszélyforrásnak ítélt, holott én nagyon szépen el akartam előtte kanyarodni, követve az út vonalvezetését.
Ezzel együtt, a – nem bírom kihagyni, még egyszer le kell írnom, és becsszóra nem másoltam – az ütközésveszélyre figyelmeztető rendszer teljes körű automatikus fékezéssel és gyalogosészleléssel néven futó biztonsági felszerelés igen hasznos találmány.
Hosszú munkával parkolták szépen egymás mellé az autókat, aztán mi másodpercek alatt összeborzoltuk a látványt
Ergonomikusabb
Ami a Mercedesnek a Comand, a BMW-nek az iDrive, az Audinak a MMI, az a Volvónak a Sensus. Ez a kezelőfelület is az S60-ban jelent meg és kerül be mostantól a V70, az XC70 és az S80 mellett az XC60-ba is. Mindegyikük műszerfalán ott lesz a központi kijelző, aminek az elhelyezését természetesen a biztonsági szempontok szem előtt tartásával tervezték meg. A magasan trónoló képernyő mérete 5 vagy 7 hüvelykes lehet, attól függően, rendeltek-e az autóba navigációt.
A Sensus segítségével számos funkció vezérelhető: a biztonsági rendszerek, a világítás, a klímaberendezés, a központi zár, az audiorendszer is. A Volvo különlegessége, hogy egyik beállítás megváltoztatásához sem kell elengedni a kormányt, elég az azon lévő gombokat nyomogatni.
Volvo On Call – távolba lát
A telefon szerint nyitva a vezető ablaka. Igazából nem is
Tizenkét európai országban és Oroszországban már elérhető a Volvo újdonsága, az On Call névre keresztelt szolgáltatás. Ez egy iPhone-ra és androidos mobilokra letölthető alkalmazás segítségével lehetővé teszi, hogy a gondos (aggódós) tulaj távolról ellenőrizze autója állapotát – megtudhatja, hogy be vannak-e zárva az ajtók, föl vannak-e húzva az ablakok, hogy a tankban lötyögő üzemanyaggal hány kilométert képes még megtenni, de még az olajszintet is -, egyes funkcióit működtetheti is – nyithatja, zárhatja -, de meg is találhatja az autót, hiszen a telefon képes megmutatni az autó helyét egy térképen.
Az alkalmazást itthon is letölthetjük, de használni még nem tudnánk, hiszen maga a szolgáltatás még nem elérhető. A Volvo vizsgálja a bevezetés lehetőségét, így elképzelhető, hogy belátható időn belül nálunk is elérhető lesz.
Tisztább, erősebb
A sok, kevésbé látványos hókuszpókusz mellett a Volvo villantott egy új motort is. Hangsúlyozták, hogy a módosított D5-ös erőforrás teljesítménye és nyomatéka is meghaladja az elődét, ám valószínű, a fejlesztést a fogyasztás – a szén-dioxid kibocsátás – csökkentése indukálta. 10 lóerőt és 20 newtonmétert nyertek a beavatkozás során, miközben a gyári adatok szerint egy automata S80-as eljár átlagban hatliternyi gázolajjal.
A módosítások elsősorban a motor belső súrlódásának csökkentésére irányultak. A következő újítások jelentek meg:
1. Könnyített vezérműtengelyek, 2. Optimalizált működtetésű vákuumszivattyú, 3. A lendkerék új érzékelőt kapott, 4. Kis súrlódású anyagból készült dugattyúgyűrűk, 5. Könnyített hajtókarok, 6. Könnyített főtengely, 7. Az olajszivattyú lánchajtás kapott, 8. A dugattyúhűtő-szelepek igény szerinti vezérlést kaptak
Terepre
Hogy mi érezhető mindebből a vezetés közben? Nagyjából annyi, mint egy bunkerben, amire ráférne még egy hangyányi hangszigetelés.
Mondjuk ez utóbbi nem az XC70 próbáján derült ki, mert az erdőben, a precízen kiépített terepakadályokon történő átjutás alatt a maximális tempónk nem haladta meg a 30 km/h-t, de a táborhelyre való visszajutás során sem tudtunk ötven fölé gyorsítani.
Németes alapossággal létrehozott pálya volt ez, ami kellően rémisztőnek tűnt ahhoz, hogy elhitesse velünk, az XC70 nem holmi kis játékszer, hanem bátran neki lehet indulni a húzósabb terepnek is. Biztos, ami biztos, a veszélyesebb részeket – nagyobb kövek, amelyek esetleg az autó aljához érhetnek, belógó fatörzsek – piros festékkel jelölték meg, ezzel vezetve bennünket, hogy a megfelelő irányba kormányozzunk. Jó volt tudni, hogy van az autóban lejtmeneti fékvezérlés is, de igazából nem volt rá szükségünk.
Mivel az XC70 tudását nem nagyon vette igénybe a terep, volt idő arra, hogy gyönyörködhessek a kissé feltupírozott beltérben. Akinek nem tetszik a Volvók műszerfalának darabossága, azt a lebegő középkonzol sem fogja feldobni, de még az sem, hogy az XC70 kapott egy új, bézs színű kárpitozást.
Terepezésre felkészítve
A módosított motor egy S80-asban bizonyíthatta volna tudását, ám a tesztkör igen kevés autópályás szakaszt tartalmazott, az országúti szakaszokon pedig bőven találkoztam hatvanas korlátozással. Inkább egy sétakocsikázásra emlékeztetett a próba, a svéd rendőrséggel inkább nem húztam ujjat.
A D5 és az automata váltó ésszerű párosításnak tűnt, ha nem is voltak gyorsak, de legalább simán zajlottak a kapcsolások. Mivel nagy száguldozás nem volt, ezért leginkább az tűnt föl, hogy talán a kelleténél több motorhang szűrődik be az utastérbe, mint azt egy ekkora Volvótól elvárnánk. Ám szerencsére nem volt bántó a hangszín.
Persze a hangoskodás közben azért rendesen meg is indult az S80, az igazi ereje azonban olyan 1800-as fordulat körül érkezett meg, aztán pedig nem is hagyta el a fedélzetet.
Aztán ott volt még az igazi volvós miliő, ami csaknem teljesen kizárja a külvilágot, így folyton a KFT nótája járt az eszemben, amelyben megénekelte a Volvo nagyságát. Pedig még akkor nem is vezethették az S80-ast!
Nem minden esetben adják ingyen
Hiába a megújulás, nem feltétlenül kell többet fizetni a magasabb felszereltséget nyújtó autókért. Mivel a Volvo a versenytársakhoz képest alakítja az árlistáját, így a modellek ára nem egységesen változott. Az új modelléves V70 D5 100 ezer forinttal kerül többe, mint a korábbiakban, pedig a nagyobb motor mellett a City Safety és a Sensus is belekerült. Van azonban olyan motorváltozat – ilyen az S80 T4 -, ahol nem tapasztalható drágulás.
