Fiatalos lenne?
A legtöbben talán még mindig úgy gondolnak a Volvo (lehet, hogy nem csak a) kombi modelljeire, hogy kizárólag nagypapák, de minimum 2 gyerekkel rendelkező családok számára készülnek.
Én a fenti szűrőfeltételek közül egyiknek sem felelek meg, mégis közel érzem magamhoz az autót. Menők lettek a Volvók, de azért még mindig nem az érzékekre, hanem az észérvekre hatnak.
Az előítéleteket ugyan még nem sikerült megszüntetni, de jó úton haladnak. Az új formákkal a korábbi modellek is frissebbek, fiatalosabbak lettek, de a C30 az igazi bizonyíték a Volvo ezen a törekvéseire. Ide lehet venni még az XC60-at is. Nagy kár, hogy ez a taktika itthon eléggé sántít.
A fiatalok nem fiatalos autót keresnek, hanem olyat, amit meg tudnak venni. Ettől még persze nem baj, ha az őszes halántékúakon kívül, másoknak is tetszenek a Volvók. Vagy ha az őszes halántékúak ettől fiatalosabbnak érezhetik magukat.
Sokan hasonlítják mostanában a Volvókat ahhoz a svéd bútoráruházhoz, aminek a neve „ik”-val kezdődik és „ea”-ra végződik. Talán az egyszerű, de jól kidolgozott formában és az anyagminőségben valóban van némi hasonlóság. Minden Volvóban ugyanazt a jól kiszámítható minőséget kapjuk az anyagoknak köszönhetően. Nagyon jó tapintású minden egyes gomb, kapcsoló, tekerentyű.
Az üres felületek tükörsimák, egyszerűen jó hozzáérni. Ettől függetlenül azért a belső design, az unalmasan egyszerűről épphogy csak átbillen a visszafogottan érdekes felé. Ez persze nem biztos, hogy baj. Ha nem ér túl sok inger, legalább jobban tudunk koncentrálni a vezetésre.
Az igen trükkös, hátulról körbekorizható középkonzol az egyedüli olyan megoldás, ami egy kis „nahát” jellegű felkiáltásra ad okot. Igaz, hogy ezt a dolgot kb. 2003-óta (Volvo S40) ismerjük, de még mindig nagyon modern hatású.
Csodaváltó a Volvótól is!
Maradunk az autó belsejében. Végre elértünk ahhoz az egyetlen ponthoz, ami az S40-es, 5 évvel ez előtti bemutatása óta az egyetlen lényegesebb változtatás (szemét módon kihagytam az USB-csatlakozást).
Eddig a VW-csoporton kívül más járgányban nem találkozhattunk duplakuplungos automata váltóval. Nem akarok senkit untatni, de aki még nem látott ilyen automata váltót működés közben, annak nem biztos, hogy egyértelmű a dolog.
A következő oldalon ebben merülünk el és kiderül miért annyira tökéletes a 136 lovas 2.0D!
Powershift
Szóval, a váltóban az 1., 3., 5., illetve 2., 4., 6. fokozatok külön tengelyen vannak, amikhez egy-egy kuplung tartozik. Ha a vezető például hármasban hajt, akkor a váltó már előkészíti a másik tengelyen a kettest vagy a négyest és a kellő pillanatban egy pillanat alatt kapcsol.
Az úgynevezett vonóerő átadása nem szakad meg a kuplungok párhuzamos nyitása és zárásakor, így az autó nem bólint váltáskor és a gyorsulás is állandó. Mi több, nagyjából 8 százalékkal kevesebbet is fogyaszt a DSG-vel, vagy a Volvo esetében Powershift váltóval szerelt vas.
Röviden összefoglalva: Ez a megoldás az automata váltók királya. Minden robotizált, nyomorék próbálkozás mehet a levesbe. Nagyon fájt rá minden gyártó foga, az tény, de azt, hogy:
a. Megvettek egy DSG-s Golfot, szétszedték és megpróbálták kicselezni a levédett technikát;
b. átigazoltak egy vezető mérnököt, aki emlékezetből rakta össze a váltót;
c. tényleg kútfőből alkották meg a hasonló elven működő technikát;
soha nem fogjuk megtudni…
Mindenesetre 5 év alatt sikerült. A jövőben a Volvo mellett egyébként a Ford is beépíti majd modelljeibe a váltót. Vélhetően búcsút intenek majd a fokozatmentes CVT-nek.
Egyelőre csak ehhez a 136 lóerős dízelhez választható a feláras Powershift. Az opció ára 500 000 forint.
2.0D – 136 LE
Mit is írtam az előző lap végén? „és kiderül miért annyira tökéletes a 2.0D” Ja. Hát nem tudom. De tényleg tökéletes. Jól gyorsul, jól megy autópályán, lendületesen húz minden fordulaton, nagyon tetszett. És érdekes módon a váltó is tökéletesen működik együtt ezzel a dízelmotorral. A VW-modellekben eddig csak a benzinesekkel volt 100%-os a DSG, a dízeleknél mintha lomhábban működne.
Az egyetlen szívbemarkolóan kegyetlen dolog, hogy a számomra majdnem tökéletes Volvo V50 2.0D momentum ára, a powershift váltó felárával együtt 8 millió forint. Épp annyi, mint az általunk mért városi fogyasztása.
Ekkor hirtelen felriadtam és igen, belelógott a kezem a bilibe, sajnos.
Azért a pontokról és a táblázatokról nem feledkeztem el!
|
Műszaki adatok – Volvo V50 2.0D Momentum |
|
| MOTORADATOK | |
| Lökettérfogat (ccm) | 1997 |
| Furat x löket (mm) | 85 X 88 |
| Hengerek / szelepek száma | 4/16 |
| Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 100(136)/4000 |
| Max. nyomaték (Nm/ford.) | 320/2000 |
| MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
| Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 9,7 |
| Végsebesség (km/h) | 205 |
| FOGYASZTÁS | |
| Város (l/100 km) | 7,8 |
| Lakott területen kívül (l/100 km) | 5,0 |
| Vegyes (l/100 km) | 6,0 |
| CO2 kibocsátás (g/km) | 159 |
| MÉRETEK | |
| Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4522/1770/1457 |
| Tengelytáv (mm) | 2640 |
| Csomagtér (liter) | 417 |
| Menetkész tömeg/megengedett össztömeg(kg) | 1472/1960 |
| Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 52 |
| ÁR, KÖLTSÉGEK | |
| Alapár (forint) | 7 440 000 |
| A szériafelszereltség fontosabb tételei | Itt |
| ÉRTÉKELÉS | |
| a vezess.hu véleménye | Majdnem |
| Pontszám (max. 10) | 9 pont |
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
