Az Ikarus 260-as és 280-as típusú városi kialakítású buszokból 60-70 ezer darab készült három évtized alatt. A típuscsaládot nemcsak szívóssága, hanem moduláris felépítése miatt is szerették. Ennek köszönhetően bizonyos alkatrészek cseréje nem okozott gondot az üzemeltetőknek. Az Ikarus-gyár azonban több mint 10 éve bezárt, ezért a még futó példányokat a tulajdonosaik úgy szervizelték, ahogyan csak tudták. Ma már azonban meglehetősen kevés 200-as autóbusz van forgalomban a volt KGST-országokban, ezek többségén pedig látszik, hogy sokszor áldozatul estek az intézményesített, vagy éppen a helyi karbantartók által kitalált buherálásoknak.
1. Ezt az Ikarus 260-ast Fehéroroszországban kapták lencsevégre. Érdekessége, hogy az első ajtó valamely távolsági kivitelű Ikarusról kerülhetett fel a járműre. A 1981-ben készült autóbusz egyébként nincs rossz állapotban, de azért oldtimer szépségdíjat nem érdemelne.
2. Ez az 1974-ben készült, már leselejtezett ukrajnai Ikarus eredetileg csuklós kialakítású volt, de egy huszárvágással 260-ast varázsoltak belőle. Az első ajtót ugyanakkor beépítették, melynek során stílusosan egyszárnyú ajtót, valamint egy vezetőoldali ablakot tettek a helyére.
3. Litvániában közlekedik ez az 1982-ben épített Ikarus, mely eredetileg csuklós buszként szállított utasokat. Később egyszerűen szóló szervizbuszt készítettek belőle.
4. Ugyancsak egy csuklósból alakították ki ezt az 1985-ben épített autóbuszt, melynek legérdekesebb része a hátfal. A litvánok egyszerűen beépítettek egy harmonikaajtót a hátfalba, de itt nem álltak meg, ugyanis két kis ablakot is bekendácsoltak.
5. Szófiában úgy újították fel ezt az Ikarus 280-as trolit, hogy a homlokfalát teljesen megváltoztatták. Nem ő az egyedüli, a helyi tömegközlekedési vállalat ugyanis több Ikarus-trolit így épített át.
6. Első ránézésre ez az Ikarus akár kakukktojás is lehetne, hiszen ugyan rossz állapotban van, de túl sok buherát nem hajtottak végre rajta. A hátfalon azonban mégiscsak történt egy aprócska módosítás, amit nem tudunk mivel magyarázni, csak azzal, hogy egyszer az egyik karbantartó nagyon illuminált állapotban nyúlhatott a járműhöz.
7. Ez az Ikarus kissé leharcolt állapotban van, de nem is ettől, hanem a második ajtó kialakításától különleges. Valószínű, hogy már nem utasszállításra használják, hanem inkább raktárbuszként funkcionál.
8. Több szempontból is párját ritkítja ez az Ikarus 263-as, mely 1990-ben gördült le a gyártósorról. Egy ismeretlen szaki úgy alakította át az első ajtót, hogy az lényegében még jól is néz ki. Ott ugyanis gyárilag a másik kettővel megegyező méretű ajtószárnyak voltak, azonban a buherakirály egy, feltehetően Ikarus 256-ból származó utasajtót épített be. A keletkezett helyeket pedig helyes kis ablakokkal és acéllal töltötte fel. A King of the Road nevében ennek adnánk egy különdíjat, mert korhű, első osztályú kendácsolásnak tekinthető. Vagy nincs igazunk?
9. Az intézményesített buherálás mintapéldája ez a törökországi Ikarus 260-as. A járművön lényegében optikai tuningot hajtottak végre és az Ikarus EAG modelleknél használt lámpatestekre cserélték az eredeti kerek lámpákat.
10. Végére álljon itt egy román Ikarus. A visszapillantók lecserélésében kimerülő sufnituning tulajdonképpen még ízléses is, egyedül a járművön található feliratok rondítanak bele az összképbe. Sötétített ablakokkal és új fényezéssel igazi hobbijármű varázsolható belőle.
